tag:blogger.com,1999:blog-77130565794488674832024-03-13T06:42:18.181-07:00Megsebzett (befejezett)linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.comBlogger55125tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-25084604453444605822012-03-11T05:44:00.000-07:002012-05-20T11:19:39.413-07:00Új sztori<div class="MsoNormal">
Sziasztok!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem tudom mikorra számítottatok a visszatérésemre, de hát mostanra lett esedékes. Sokat gondolkodtam, hogy melyik történetemet kezdjem el publikálni, de jött egy isteni szikra és mindet maga mögé utasította. De ez már megint olyat, mint a Megsebzett. El nem tudom mondani, hogy hogyan jutott eszembe. Biztos szerepe volt benne Stephen King, A Sárkány szeme című könyvének. Kicsit olyan volt nekem, mint egy felnőtteknek szóló mese (lehet ez is lett volna vele a célja, nem tudom), és kedvet kaptam egy ilyen történet írásához. Ott Flaggon, a varázslón kívül nem voltak mást természetfeletti lények, az én történetemben lesznek. Jöhet a kérdés, hogy miért, mikor én azt mondtam nem tudok és nem szeretek annyira fantasyt írni. Ez így is van, de ez nem egy mostani időben játszódó történet lesz, ahol a csaj beleszeret a vámpírba. És ha most valaki megijedt volna attól, hogy nem mostani időben játszódó, akkor azt is elmondom, hogy a helyszíne sem valós, de nem kell ettől tartani. Nem fogom régies stílusban írni, és habár nem lesz benne telefon meg számítógép, attól más modern dolgokat még lehet, hogy ismerni fognak a szereplőim. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon megszerettem ezt a történetet, és hiába fantasy, hiába játszódik egy olyan világban, bőven lesz hangsúly a szereplők érzelmein. De biztos unjátok a rizsát, szóval inkább bővebben a történetről. Az Alvilágban játszódik, de semmi pokol meg ilyenek. Egy másik világ persze ahova titkos portálon lehet átjutni és itt élnek a természetfeletti lények, de itt a vámpírok nem nyuszikat hamiznak. Van a Sötétség Királya, ő az ura az egész Alvilágnak, de van minden fajnak egy királya is. Olyan ispán, nádorispán féle dolog (elnézést, de a töri tanárom szerintem nagyon örülne, ha látná milyen hasonlatok jutnak itt nekem eszembe pötyögés közben, szóval muszáj így hagynom ezt a mondatot).<i> </i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i> Az Alvilágba rabolják el a fenti lányokat és a legszebbekből táncos lesz. Csak a királynak van joga arra, hogy táncosokat képezzen ki és lányokat raboljon fentről, de a kész táncosokat már elajándékozhatja a hozzá hűeknek. Rhiát is elrabolják és egészen kivételes tehetség, a Sötétség Királya és Hercege is felfigyel rá. Egy táncos lányt később megölnek és nem tudják ki és miért, közben pedig a vámpíroknál öt év múlva esedékes a királyváltás, ezért haza jön a legkisebb herceg, Conan. Ott sem megy minden simán.</i> <i>Rhia jobban teszi, ha a saját érdekében kinyomozza, hogy ki öl, s közben olyanokkal kell szövetségre lépnie, akiktől a hideg rázza.</i> </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tényleg nem gondoltam volna, hogy egy ilyen történettel jövök megint vissza, de nem próbálom itt elmagyarázni, hogy én miért gondolom másnak és miért szerettem meg annyira ezt a történetet és gárdát, mint a Megsebzettét, majd ha olvassátok a történetet lehet könnyebb lesz megérteni. Mindenesetre, ha jó jelnek számít, hogy semmit sem kellett agyalnom a címen és a főszereplőm nevén, akkor én a legjobbakat várom saját magamtól.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Óh, jesszus, mennyi mindent összehordtam itt! A lényeg az, hogy a történet Az Alvilág táncosa címet viselni és <a href="http://alvilagitancos.blogspot.com/?zx=b271eba89e525855">ide kattintva</a> érhetitek el. </div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-7741813513266734322012-03-03T02:29:00.000-08:002012-03-03T02:29:21.451-08:00Amik kimaradtakSziasztok!<br />
<br />
Megint itt vagyok, ugyanis a megsebzett mappámból dobáltam ki a szemetet, és találtam ilyeneket. Úgy gondoltam, felteszem őket, ilyen kis extrák. De több dolog már nincs a mappában, szóval szerintem nem lesz már ilyen utolsó utáni valami :D<br />
<br />
<i>Többször megpróbálkoztam Cole szemszöggel, mint az majd lentebb is láthatjátok, de nem tetszettek. Nem bírtam úgy vissza adni az ő gondolatait, ahogy gondoltam, szóval hagytam. Viszont nagyon szerettem volna egy olyan részt írni, ahol ő van meg Jenny. Mellesleg, ha kíváncsiak vagytok Cole muffin előtti kedvenc sütijére, irány a Fornetti. Ott csokis puffancs vagy milyen néven árulják, és általában péntekenként meglepem magamat vele.</i><br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Anyu hozott haza olyan kis csokis puffancsot, aminek a közepében vanília krém van. Eddig ez volt a kedvencem, de amióta ettem Hope muffinjából, ez megváltozott. Az a süti egyszerűen isteni finom a nagy csoki darabkáival, amik szétolvadnak a számban, ha frissen eszem őket. Inkább nem gondolok rá, mert csak kínzom magamat. De mivel nem volt muffin, ezért a csokis süti után kellett turkálnom a tálban, amiben több féle édesség is volt. Már vagy háromszor feltúrtam, de nem találtam egyet sem, pedig mindenki tudja, hogy az Cole sütije és kész. Anya nem eszik belőle, apa keveset. Szóval ők nem lehettek, nem is én voltam, akkor csak Jenny lehetett, aki tegnap érkezett haza és tessék, már is bezabálta a sütimet. Mérgesen fordultam meg a széken s pattantam fel, hogy kérdőre vonjam a húgomat. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Fent gépezett a szobájában, mikor kopogás nélkül benyitottam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Úriember – mondta nekem gúnyos mosollyal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Megetted a sütimet – mondtam vádlón.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem volt rá írva a neved – rántotta meg a vállát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De tudod, hogy az enyém! – Jenny már kiskorunk óta megesz, meg elvesz mindent, ami az enyém, csak hogy idegesítsen. Persze igazából sosem haragudtam rá – na jó, csak egy kicsit –, de mikor éppen életmentőként szolgál az a süti, mert olyan ideges vagyok, akkor aztán ölök miatta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Majd veszek másikat, ne csináld már. Mi bajod van? – fordult felém a székével, miközben kérdőn méregetett. – Mondanám, hogy megjött, de amikor legutóbb itt hagytalak még pasi voltál. Esetleg azóta változott valami? – Még gyanakvóbban méregetett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jennyfer! </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Oké, meg sem szólalok – tartotta fel védekezően a kezeit. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én is úgy gondoltam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Jenny elmosolyodott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na mesélj valami érdekeset inkább, történt valami, amíg nem voltam itthon? Hogy van Kirsten?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Kirsten… Egyáltalán nincsen kedven róla beszélni, az utóbbi időben megromlott a kapcsolatunk. Mindenkire féltékeny, még Haylie-ra is. Hát akkor mi lenne, ha tudomást szerezne Hope-ról! Semmi sincsen köztünk, de őt kértem fel egy pályázathoz, ami angyalokról szól, nem pedig a barátnőmet. Szakmai szemmel Hope tényleg angyalosabb, mikor először megláttam a nappalijukban, ahogy a gyönyörű barna szemeibe félelem és meglepettség csücsült, mikor meglátott, már akkor tudtam, hogy kell nekem. A bennem lévő fényképész fenevad meg akarta magának szerezni, s a végtelenségig fényképezni. Ezt nem lenne képes Kirsten megérteni, megsértődne és bevágná a durcát, ha ez kiderülne. Igaz Hope képe kint van a szobám falán, de már egyre kevesebbet van itt, és egyáltalán nem érdekli a falam, amin a fényképek vannak. Sőt, az egész hobbim nem érdekli, ha itt van csak az ágyamig képes eljutni. Néha olyan érzésem van, mintha meg akarna erőszakolni.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Megvan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Húh, ez nem volt valami bő. Minden rendben, megvagytok? – Jenny felállt és közelebb sétált hozzám, hogy jobban szemügyre vegyen, és elkezdjen ölelgetni, mert az a mániája. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Fogjuk rá. De ne beszéljük most róla. – Általában, ha arra kérem a húgomat, hogy ne beszéljünk valamiről, ő annál jobban beszélni akar róla. Ez mindig így volt, és így lesz. Most is láttam megcsillanni a szemében azt a kis szikrát, ezért inkább menekülőre fogtam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Van egy kis dolgom, mennem kell. – Ezzel sarkon fordultam és átsiettem a szobámba, nem érdekelt, hogy közben szólongat. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Jenny túl makacs és hiába kérem rá, hogy ne csináljunk valamit, rám se hederít. Fogadok, hogy pár perc múlva be fog rontani az ajtómon, azzal, hogy ne dugjam a fejem a homokba – na nem minta ezt tenném, csak nincsen kedven az agyrém barátnőmről beszélni –, hogy dumáljuk át a dolgot. A sejtésem beigazolódott, pár perc múlva kopogás nélkül rontott be a szobámba csípőre tett kézzel.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Cole, erről beszélnünk kell – mondta komolyan. – Megbántott? Megcsalt? Rajta kaptad? Esetleg te csaltad meg őt?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, nem, nem, nem és nem – fújtam ki a levegőt, tudtam, hogy hosszú beszélgetés elé nézek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Öm, mire szól az ötödik nem? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Annak, hogy nem kell róla beszélnünk. Ne láss többet a dolgokba, mint amennyi az valójában.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De ha nem mondasz semmit, honnan tudjam, hogy mi van? – nézett rám méltatlankodva. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azért nem mondom, mert nem lényeges. Csak megromlott mostanában a kapcsolatunk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miért? – érdeklődve huppant le mellém az ágyra. Oké, ha elmondom neki megszabadulok tőle.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem tudom. Mostanában nagyon rám tapad és olyan, mintha rejtegetne valamit. Nem érzem azt, hogy tudnék bízni benne. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem azért, de én megmondtam, hogy egy hülye – rántotta meg a vállát Jenny. Egyből eltűnt mindenféle együtt érzés belőle, csak szárazan odavetette. Sosem kedvelte Kirstent, mindig csak elviselte. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerintem dobd – mosolygott rám. – Megannyi értelmes, okos és szép lány van még a világban, aki képes lenne téged értékelni, nem csak trófeaként mutogatna, hogy neki milyen jó pasija van. Annyira meg nem földöntúli szépség, hogy ne lehessen pótolni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Jenny-nek igaza volt, Kirsten nem pótolhatatlan, de hát csak nem tudom egyszerűen dobni. Majdnem két évig jártunk, ez alatt kialakult közöttünk valami komoly, hiába is romlik mostanában a kapcsolatunk. Az elején biztosan szerelmes voltam belé. Kedves és vicces lány volt. Néha túl hiú, kicsit egoista, de ezt bájosnak találtam benne és szerethetőnek, de most minden kezd elromlani. Tudom, hogy van valami titka, de még nem jöttem rá. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem olyan egyszerű… És hol marad a jó testvér, aki jó tanácsokat ad, hogy megmenthessem a szerelmemmel való kapcsolatomat? – kérdeztem enyhe gúnnyal. Jenny felhúzta a szemöldökét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szereted? – kérdezte. Haboztam, nem tudtam mit mondjak. Azt hiszem, tudat alatt már régen tudom, hogy nem vagyok már belé szerelmes. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem szereted – jelentette ki vidám mosollyal Jenny. – Ha szeretnéd, nem haboztál volna és nem vágtál volna ilyen képet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miért milyen képet vágtam?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Látod, nem is azon vitatkozol, hogy de igen, te szereted, hanem az izgat, hogy milyen képet vágtál – diadalmas mosoly ült ki az arcára.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Talán igazad van. – A fejemet a tenyeremben támasztottam meg, miközben ezen az egész barátnő ügyön merengtem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nyugi bátyus – veregette meg a hátamat. – Nem ő volt az igazi, de majd eljön ő is. – Rá sandítottam ő meg bíztatóan mosolygott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><span dir="LTR"> ***</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><i><span dir="LTR"> Mikor találkoznak Hope apjával és először mennek a kávéházba. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><i><span> <span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nahát, ez egyszerűen isteni! Habár attól nem tartottam, hogy még eggyel többen leszünk az este, mert Cole biztosan elmegy valahová a barátnőjével, de attól tartottam, hogy mi lesz addig, amíg itt van. Ajánlom Josh-nak, hogy ne kezdjen magán akciókba, hogy kiderítse mi is a jó szó arra, ami köztem meg Cole között van, mert akkor nem éri meg a másnapot, de talán még az estét sem. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><i><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én meg ráérek – mosolygott rám. Volt valami a tekintetében, ami azt sugallta, hogy valami olyanra gondol, amit ha kimondana, kicsit zavarba jönnék. Nem valami piszkos dologra gondolok. Egyszerűen csak nem volt ez a nézés megszokott Cole-tól és ez biztos jelent valamit. Az is lehet, hogy csak bebeszélem magamnak.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span dir="LTR"><i> Ez a részlet a 32. fejezetből van, miután vissza került a pulcsi és először találkozik Hope és Cole. A részletből kiderült mi a volt a fiú vigyorgásának tárgya. </i></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A színpadon Luke gitározott és egy saját maga írt dalban öntötte ki a szíve bánatát, amit Candy, az előző csaja okozott neki. Szinte én is kiállhattam volna ezzel a dallal, engem is megcsaltak, csak én dobtam Kirstent, nem pedig ő engem. Ennyi járt nekem, nem? Hogy én rúgjam ki páros lábbal és küldjem a kis gimnazista förmedvényhez, aki valószínűleg olyat tudott, amit én nem. Először rohadt mérges voltam, azt hittem kitekerem a pasi nyakát, aztán rájöttem, hogy Kirstenét is ugyanúgy ki kéne tekernem, de nem szokásom nőket bántani. Ha pedig jobban belegondoltam, én sem voltam sokkal jobb: miközben barátnőm volt végig egy nagy barna szempárra gondoltam, mikor Kirstent csókoltam arra gondoltam, milyen lenne Hope vékony testét magamhoz ölelni, milyen lehet csókolni a nyaka finom bőrét, beszívni az illatát, ami olyan volt, mint egy virágzó kerté, a legfinomabb illatú virágokkal. Elítéltem magamat a bűnös gondolatimért, és amiért néha flörtölni próbáltam vele, mert Hope-nak barátként volt rám szüksége, nem pedig egy pasiként, aki akarja – vagyis azt hiszi – akarja őt. Mikor visszakaptam tőle a pulcsimat, egyfolytában azt hordtam, mert az én illatom mellett Hopét is erőteljesen éreztem rajta. Egyik este abban is aludtam el.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szóval végül arra jutottam, hogy a gimis szívességet tett nekem, így legalább nem kellett magyarázkodnom, hogy miért dobtam ki Kirstent, az indok elég egyértelmű volt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Mikor ezt írtam, eredetileg jóval előbb szakított volna Cole és Kirsten. A körülmények sem azok lettek volna, mint ami végül lett. Ezt a részt inkább Ian és Kimora miatt hozom. Kimoráról egyszer Mira mesélt Hope-nak</i> (21. fejezet)</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Gyere ide, ünnepelünk! – szóltam bele vidáman köszönés helyett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mit is? – kérdezte gyanúsan Ian.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szingli lettem olyan három perce.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Komolyan? – kérdezte Ian némi kételkedéssel a hangjában, és láttam magam előtt az arcot, amit vágott. Nevetnem kellett. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Halál komolyan. Részleteket majd akkor, ha ideérsz, de szedd a lábad! – Ezzel választ nem várva, kinyomtam a telefont. Ian tíz perc múlva, már az ajtóban állt és csöngetett. Végig nézett rajtam, majd mosolyra húzódott a szája.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Úgy nézel ki, mint egy öntelt öt éves – állapította meg a tényt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Úgy is érzem magamat – felnevettem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Rosszul fogadta? – Ian-nek most megértő arcot kéne vágnia, de ő csak vigyorgott. Élvezte a szenvedésemet, és hogy kezdettől fogva neki volt igaza. Aljas dög, de haver. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Őszintén nem érdekel, hogy fogadta. Nem én kavartam mással. De azért megpróbálja majd előadni, hogy ő az áldozat – rántottam meg közömbösen a vállamat, Ian meg kiröhögött, de úgy, hogy alig kapott levegőt. Idegesen kiléptem a házból és becsaptam az ajtót.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na ha végeztél indulhatunk – néztem rá morogván.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Te csináltad a bajt magadnak – mondta még mindig röhögve. – Én mondtam, hogy a csaj nem tiszta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ha még egyszer elmondod, hogy te megmondtad én kiverem a fogaidat – villantottam rá egy kedves mosolyt, mire még jobban röhögött.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ian szokás szerint ledobta magát a homokba, mikor leértünk és figyelte, amit kattintgatok. A part nem volt üres, egy páran lézengtek lent, de ismertem őket. Oda intettem nekik, és ők is mosolyogva intettek. Kimmie, az egyik barátom már el is indult felém.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szia, Cole – köszönt mosolyogva, mikor elém ért. – Fehér csóka! – biccentett egyet Ian felé is.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kimora – mondta komoran Ian. Szegénynek gyenge pontja volt a fehér csóka kifejezés. Főleg a fehér zavarta. Ian szőke volt, abból a világos szőke fajtából és eléggé fehér. Nagydarabnak sem volt nagydarab, Kimmie szerint a legcukibb fehér srác, akit valaha látott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csá – köszöntem neki én is.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne durcizz már! – guggolt le Kimmie Ian mellé. – Mosolyogj Csóka!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nincs kedvem – mondta Ian miközben felnézett Kimmie-re, aki elnevette magát. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Olyan cuki vagy – nevetett tovább. – Szeretlek, te Csóka! – Ezzel a hévvel megölelte és hátra estek a homokban. Ian idegesen motyogott, de megölelte Kimmie-t, aki nem nagyon akart lekászálódni róla, élvezte a helyzetet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne nyomjad már agyon a fehér csókát! – fújtatott Ian, mire Kimmie még jobban nevetett. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerinted kövér vagyok? – hirtelen elkomorodott egy pillanatra a lány. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen! – vágta rá Ian, majd finoman felült és letolta magáról Kimmie-t, aztán segített neki felállni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Köszi – csivitelte vidáman a lány. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem akarsz mondani valamit Kimmie-nek? – kérdezte egy gonosz mosollyal az ajkán Ian. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na, mit nem mondasz el Kimmie-nek? – kérdezte mosolyogva a lány. Kifújtam a levegőt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szakítottam Kristennel.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hogy mit csináltál? – kérdezett egyből vissza boldogan és egyben meglepetten. – Komolyan? Ez tök jó! Örülök, hogy rávetted magadat. Én a helyedben akkor dobtam volna, mikor kiderült, hogy megcsalt. Amúgy sosem kedveltem, sosem csípett engem. Egy rasszista ringyó – hirtelen hallgatott el, ahogy elhagyta a száját az utolsó szó. Szégyenkezve harapott az ajkába, ugyanis ő sosem beszél így, és jól tudja, hogy attól, hogy szakítottam Kirstennel, egykor még nagyon szerettem őt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Kimmie egy gyönyörű fekete lány, Kristennek pedig ez tényleg nem tetszett. Alapból nem kellett volna vele foglalkoznom, mikor már láttam, hogy nem fogadja el a barátaimat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne hagyd abba Kimmie, mond meg neki helyettem is – kotyogott közbe Ian.<span> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kuss! – meredtem mérgesen Ian-ra, akinek az arcán önelégült vigyor jelent meg és zsebre tette e kezét. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><span dir="LTR">*** </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: center; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span dir="LTR"> <i> Eredetileg lett volna egy rész, amikor Hope apját felhívja a magánnyomozó, aki régen kereste Hope-ot és elmondja, hogy véletlenül talált egy Hope Wilmerrel kapcsolatos dolgot, miközben rendőrségi akták között kutakodott. Végül ebből nem lett semmi, mert nem akartam, hogy mástól tudja meg Dave, hogy mi történt a lányával. De ezáltal a rész által, talán jobban megismerhetjük őt. </i></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><span dir="LTR"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>A férfi már hatkor kipattant az ágyból, szinte szó szerint. Már az idejét sem tudja, hogy mikor aludta át az éjszakát, hogy mikor aludt egy jót utoljára. Próbált a munkájába temetkezni, új nővel próbálkozni, de nem ment neki. Szinte tíz éve nem aludt normálisan, minden éjszaka forgolódik és kattog az agya. Egy ideig össze-vissza utazgatott, de sehol sem volt jobb, az emlékek mindenhol utolérték, ezt előbb-utóbb ő is belátta. Annyiszor megpróbálta újra kezdeni, egyes dolgokat megint megpróbálni, de nem ment. Megannyiszor el akart menni Redmondba, vagy Wilmingtonba, de annyiszor érte csalódás, hogy nem mert többször kockáztatni, nem bír el több pofoncsapást. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Kisétált az apró kis konyhába, ahol a fehér bútorok már sárgulásnak indultak és lefőzte magának a kávét. Nem régen ért haza a munkából, legszívesebben már ment is volna vissza. Őrültnek és megszállottnak tartják a társai, de felnéznek rá. A férfi vakmerő és nem érdekli semmi, csak hogy életet tudjon menteni, különösképpen gyermek életeket. Nem túl aktív a társasági élete, a munkatársai sem tudnak sokat róla, csak annyit, hogy történt vele valami a múltban, ami miatt ilyen lett. A legtöbben arra tippelnek, hogy meghalt a gyermeke, és ezért áldozná fel egy-egy mentéskor az életét a lurkókért. Nem is járnak olyan messze az igazságtól.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>A férfi felvett egy melegítőt és egy szürke pólót, majd kisétált a panellakás ajtaján a szokásos reggeli futásra. Jó kondiban volt világ életében, sosem volt egy cérnaszál. Erősnek kellett lennie, hiszen ha emelni kell valakit, vagy valamit nem várhat a csodára. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Mi ez a rész? Egy furcsa pillanatomban megszületett valami. Arra is gondoltam, hogy ebből epilógus lesz, de elvetettem az ötletet. Miközben írtam a történetet, sosem úgy képzeltem, hogy a halottak figyelnek minket meg vigyáznak ránk. Szóval ezzel a résszel magam sem értek egyet, de jó volt elképzelni, hogy ők ketten ott fent találkoznak és kukkolnak.</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na, legyek jó kislány az első napomon? – kérdezte Hope huncutkodva Cole-tól. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Próbálj meg nem bajba keveredni, akármilyen nehéz is lesz – nevetette fel a fiú és magához húzta egy ölelésre, aztán csókolóztak. Az ilyen részeket általában nem figyelem, mert zavarba jövök tőlük. Mikor megtudtam, hogy Hope az újévet egy rendes suliban kezdi és leszámolt dr. Wennellel még boldogabb lettem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szeretlek – suttogta Hope Cole fülébe, mintha az ők édes kis titkuk lenne. Cole jobban ölelte magához Hope-ot.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Engedd el, nagyfiú – jelent meg mögöttük széles mosollyal Mira. Na ha ő egyszer meghal, tuti, hogy rögtön beteszik egy őrangyalnak. Cole vonakodva eresztette el Hope-ot, egy utolsó csók után. Hope is húzta a száját, valószínűleg a fiú biztonságot nyújtó karjai közül, suliba menni nem volt túl csábító.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Gyere! – húzta maga után Mira. Nagyon bánom, hogy őt életemben nem ismerhettem meg. Szerintem jóban lettünk volna. Annabelle sok szépet mondott már róla. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na, hogy állunk? – hallottam meg a kedves hangot mellőlem. Majdnem szívrohamot kaptam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Megijesztettél – mondtam gorombán.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Bocsi – mondta egy angyali mosollyal a lány. – De nem csak neked szabad kukkolni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Annabelle, én nem kukkolok – kértem ki magamnak, mert ez olyan csúnya szó. Persze igazából azt csinálom, de tényleg ez az utolsó.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ahhaa – forgatta meg a szemét. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerinted érzik, hogy figyeljük őket? – kérdezte kíváncsian a lány, reménykedéssel a szemében. Ő nem nagyon figyeli Mirát, próbálja elengedni, de azt reméli, hogy a lány örökké emlékezni fog rá és érzi őt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope biztosan – bólintottam. – Szerintem Mira is, hiszen szoros kapocs volt köztetek. – Bíztatóan szorítottam meg Annabelle kezét, aki elmosolyodott és visszatért a vonásaira a vidámság. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Néztük, ahogy a két lány besétál a suliba, és Mira még visszakiállt Cole-nak, hogy ő majd vigyáz Hope-ra. Annabelle megnyugtatott, hogy tényleg így lesz, mert Mira mindig igazat mond. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hope élete már teljes, van családja és szerelme. Az apja és nagynénje között lévő szikrák felizzottak és teljes lángon égnek. Igazából azóta egymásba vannak esve, hogy megismerkedtek, de Dave próbálta ezt magában elnyomni és kitartani Kristy mellett. Hope úgy kapta rajt őket a nappaliban, hogy csókolóznak. Csakúgy, mint Haylie őt meg Cole-t. Hát nem vicces? Együtt élnek most mind Haylie-nál, és Hope abban bízik, hogy lesz egy kis tesója.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span dir="LTR"> </span></div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-36817786546847092392012-02-21T08:37:00.001-08:002012-02-21T08:38:26.300-08:00Köszönetnyilvánítás<div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: large;">Köszönetnyilvánítás</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"></div><div class="MsoNormal">Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvasott és azoknak is, akik még véleményt is írtak. Sokszor segítettek nekem, adtak újult erőt, esetleg új ötletet. Például amikor Hope és Cole elmegy motorozni, nem biztos, hogy létre jött volna, ha a <i>Kérdések Hope</i>-nak felhívásban nem hívják fel rá a figyelmemet (Darolyn :D). Ezen kívül ott van még a bétám, Baree. Igazi vámpír sebességgel javít, küld nekem csigákat, és jó zenéket mutat. És ha már így a zenénél tartunk, akkor meg kell köszönjem a Skilletnek, hogy van <a href="http://www.youtube.com/watch?v=Z8UB3VMN20Q">Lucy</a> (Baree-nak, meg hogy megmutatta). Tök milyen részt írtam, imádtam hallgatni! Ha Lucy nem lenne, akkor biztos, hogy sok minden nem ilyen lenne a történetben. </div><div class="MsoNormal">Fontosnak tartottam ezt a köszönetnyilvánítás részt, mert tényleg sok mindent köszönhetek a lelkes olvasóimnak (mit gondolsz, Lida?), na meg aztán ez az első igazi történetem. Még mindig nem hiszem el, hogy megírtam végig! </div><div class="MsoNormal">Megy mindenkinek a virtuális nagy ölelés, és remélem örömet szereztem nektek a történettel.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ps: fizetetlen szabadságom után, majd adok hírt magamról, hogy milyen történettel vagyok várható és hogy mikorra. <o:p></o:p></div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-55019629903111050802012-02-21T08:31:00.008-08:002012-02-21T08:41:36.683-08:00EpilógusSziasztok!<br />
<br />
Nem akartam ennyit várni, hogy feltegyem, de amióta nálam van a Millennium trilógia (Tetovált lány), azóta azon kívül nem nagyon tudok mással foglalkozni :$<br />
<div style="text-align: right;"><i><br />
</i></div><span style="background-color: #999999;"><br />
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i><span style="background-color: #cccccc;">„Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.”</span></i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=LbUpPVOEkdA">I believe I can fly</a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Haylie éppen a városba tartott vásárolni, apa dolgozott, Cole pedig nem volt itthon, ezért nagynéném vitt el a dokihoz. Hogy jön itt a képbe apa? Mivel nem akartam elmenni hozzá, de vele akartam lenni, és neki fontosabb vagyok bárminél, ide költözött és itt keresett magának munkát a tűzoltóságon. Igazából nem csak én voltam a vonzó erő, hanem nagynénim is. Éreztem én, hogy közöttük szikrázik a levegő, és miután rajta kaptam őket smárolni a nappaliban – ahogy Haylie engem meg Cole-t –, a sejtésem beigazolódott. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Június eleje volt, meleg idő. Csak egy szoknya volt rajtam meg egy háromnegyedes ujjú póló, ami nemigen takarta a halvány, fehér kis vonalakat, a vágásaim nyomát. Különös módon nem szégyelltem őket, még tetszettek is. Ők az én harci sebeim, és ha büszke nem is vagyok rájuk, de legalább mindig emlékeztetnek arra, hogy a nehezén már túl vagyok. A hajamat levágattam, már csak a vállamig ér. Miért tettem? Mert talán ez a leglátványosabb külső jele a változásnak, ezt lehet a legkönnyebben észrevenni. Ezt veszi mindenki leghamarabb észre, jelezhetem vele, hogy változtam, esetleg változni akarok. Ha meg, nem tetszett volna a végeredmény, egyszer úgy is csak visszanőtt volna. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Vidáman ülök be Haylie mellé, jó kedvem van, hiszen a nap süt, a madarak dalolnak és vár a tengerpart. Haylie mosolyogva néz végig rajtam, talán boldogabb, mint én, hogy a magatartásom, és a kedvem száznyolcvan fokos fordulatot vett, mióta ide jöttem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Dr. Wennel várójában most nincsen senki, az asszisztense szól, hogy mehetek is be. A doktornak melege van és lazábban van öltözve, mint általában. Kopott, régi farmer van rajta és egy vékony anyagú kockás ing, amit feltűrt a könyökéig és pár fenti gombot kigombolt. A haja kócos, a szemüvege ferdén áll az orrán. Ennyire fárasztó volt az előző páciens? Ha sokat nézem, észrevehetek vele meg Iannel hasonlóságot, például a fehér bőrüket. A doki kulcscsontja is kiugró, de már nem feszül rajta olyan szépen a bőr, mint fiáén.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Csüccs le – int a kanapé felé, ahol mindig ülni szoktam. – Nagyon vidámnak tűnsz ma.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Az vagyok – bólintok. – Tudja, milyen nap van ma? – kérdezem tőle kicsit felpörögve. Igazából Cole óta sokszor érzem felpörögve magamat, mintha valami drog lenne.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Csütörtök? – húzza fel kételkedve a szemöldökét, de tudom, hogy tudja, miről beszélek. Az az Ian-es kis mosoly ott bujkál a szája sarkában. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Nem úgy értettem. – Úgy döntöttem, belemegyek a játékba. – Már ne sértődjön meg, de ma találkozunk utoljára és ennek nagyon örülök. – Bizony, végeztem. Az okosok megállapították és a doki is javasolta, hogy befejezhetem az agykurkászhoz járást, mert már ügyes, okos kislány vagyok, aki nem fogja többet megkísérelni, hogy kinyírja magát, fog beszélni és eleget enni. És szerelmes, rohadtul szerelmes!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Én is örülök, hogy nem találkozunk többet ezek között a falak között, ha csak nem ugrassz be hozzám barátilag. – Vigyorgott, mint aki tudja, hogy ez nem fog megtörténni. – De komolyan, még láthatjuk egymást. Elvégre Ian barátja vagy. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Mint arra rájöttem, Ian meg az apja között nem túl felhőtlen a viszony. Nem olyan rossz, de nem is olyan jó. Nem ironikus, hogy pont egy dilidokinak van baja a fiával? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Ha úgy találkoznánk, az még elfogadható lenne – mosolyogtam rá. Már úgy vagyok vele, hogy tőle sem sajnálom. Amióta Cole-lal vagyok, az átlag vigyorgás szintem nem tudom hányszorosára ugrott, és már mindenkire képes vagyok mosolyogni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Legalább sunyiban tudnálak ellenőrizni, hogy még minden rendben van-e – mondta kedvesen. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Magát tényleg érdekli, hogy hogy vagyok? Nem csak azért visel el, mert szép kis pénzt zsebel be? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Érdekelnek a pácienseim, miután már nem járnak hozzám, azután is kíváncsi vagyok a sorsukra. Tudom, hogy a legtöbb ember nem hiszi el, hogy segíteni akarunk, azt gondolják, hogy csak a pénzüket csaljuk ki, és biztos van ilyen doki is, de én nem. Az én célom az, hogy segítsek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Ne haragudjon meg, hogy ezt mondom, de nem hiszem, hogy nálam összejött. Hiszem maga csak egy vadidegen, nem várhatja el, hogy beszéljek magának a lelkem legfájdalmasabb dolgairól. – Nem akartam már azt is orra alá dörgölni, hogy a barátaim segítettek ki és ők az én igazi dili dokijaim. Így is elég merész voltam, hogy ezt kimondtam, de az arcán nem látszott sértettség, továbbra is csak mosolygott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Az a baj tudod, hogy senki se hagyja, hogy ne csak vadidegenek legyünk. Mindenki úgy tekint ránk, mint aljas betörőkre, aki a fejükben akar turkálni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Miért, nem így van? – szakítottam félbe.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Részben – legyintett. – De csak azért, hogy segítsünk. Először Cole, meg Ian is idegen volt számodra, de megismertétek egymást. Na most nekem ezt nem nagyon hagytad, csak elkönyvelted magadban, hogy én vagyok a csúnya rossz pszichológus.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Nem volt jó a taktikája. Nem egy laza közeget teremtett a beszélgetésekhez, elég nehéz volt nem azt érezni, hogy a fejemben akar turkálni. Öltözhetne mindig ilyen lazán, mint most.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Majd változtatok. De gondolj bele, hogy volt haszna annak, hogy ide jártál. Volt kire mérgesnek lenned és kit utálnod, kitölthetted a dühödet valakin – kacsintott. Felnevettem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Miért csak most látom magát ilyen jó fejnek? – sóhajtottam drámaian. - Még a végén hiányozni fog. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Bevallom, erre játszok</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szerintem az Ian-nel kettejük között lévő bibi biztosan nem valamelyikük humorának a hiányából fakad, mert mindkettejüknek van. A dokiét eddig nem nagyon vettem észre, mert eddig tényleg a csúnya rossz pszichológus volt a szememben, de ahogy kinyílt a csipám, rájöttem, hogy a fia a humorát tuti tőle örökölte.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Na, és tervez valami különlegeset így az utolsó alkalomra? Könnyes búcsú, egyebek? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">A doki nem válaszol, csak valami furi vigyorral méregetett és már kezdtem zavarba jönni. Most mi van?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">- Öhm, most miért néz így?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">- Két okból is. Az egyik az, hogy csodálkozom, hogy mennyire felszabadult vagy az első alkalomhoz képest, amikor találkoztunk. A másik pedig az, hogy le sem tagadhatnád, hogy jóban vagy a fiammal. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">- Miért? – kérdeztem értetlenül. Nem tudom, ezt miből következtette ki.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">- Mert amióta ismered őt, sokkal másabban viselkedsz a terápiákon, persze azt a változást is észrevettem egyből, mikor Mirát és Cole-t ismerted meg. Csak mivel a fiamat ismerem, be tudom azonosítani, hogy ez a lazaság rá vall, ez a jókedv részben az ő hatása lehet, persze csakis a szerelem mögött – mosolygott rám atyaian. Jó, igazából lehet, hogy tudat alatt ragad rám valami Ian stílusából, mert nagyon fogékony vagyok rá. Rájöttem, hogy imádok nevetni, többet nevettem vele eddig, mint egész eddigi életemben összevéve. Jó barátok vagyunk, néha csak kettesben is találkozunk beszélgetni vagy mozizni. Nekem ez nem újdonság vagy furcsa, ugyanis tizenhét évig, csak két fiú barátom volt, de Cole csőrét kicsit piszkálja, még ha nem is mondja ki. Habár szerintem engem is zavarna, ha Mirával járna el valahova – mivel Mira a legjobb barátnőm. De sosem csalnám meg, én őt szeretem. Mellesleg Ian és Josh nagyon jól kijön egymással, ők ketten együtt feledhetetlenek. Hát még mi lenne, ha beállna hozzájuk harmadiknak Wes! </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Van két jegyem már otthon, ami Los Angelesbe szól, egyenesen Joshoz. Cole-lal elmegyünk meglátogatni, hogy ne csak ő jöjjön mindig. Ez is hozzásegít ahhoz, hogy néha rám jöjjön az öt perc és ki akarjak ugorni a boldogságomban a bőrömből. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Beszélgettünk még a dokival a terveimről, miszerint gyerekeken szeretnék segíteni, olyanokon, akik hasonló helyzetben vannak, mint én. A doki ajánlotta a pszichológiai pályát, de ravasz mosollyal megmondta, hogy biztosan nem lesz könnyű dolgom, mert mindenki egy gonosz kényszernek fog tartani, aki kutakodni akar más agyában és el akar szedni egy csomó pénzt. Hm, vicces. Még én papoltam az előítéletekről, holott én is ugyanazt csináltam a dokival, pedig nem kellett volna. De én igazából nem pszichológián gondolkodom, hanem valami olyanon, amiben konkrétan tudok cselekedni. Például elvenni a családtól a gyereket, akit bántalmaznak és jobb helyre juttatni őt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Sok szerencsét a suliban a következő évben – búcsúzóul megölelt, nem számítottam rá. Visszaöleltem. Igen bizony, az új évet már állami suliban kezdem, a padban fogok görnyedni és sok tanár fog tanítani. Nem szabad arra gondolom, hogy megint olyan rossz lesz, mint ezelőtt, mert most új lappal kezdhetem az egészet, már nem az a lány leszek, akit vernek otthon. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Furcsa volt úgy kisétálni a rendelő ajtaján, hogy tudtam, többet nem jövök vissza. Hiányzott a doki, a váró, a benti fotel, az illatok. Hiába tartozott a régi életemhez, nem tudok rá most rosszként gondolni. Furcsán üresek lesznek ezután a csütörtökök egy ideig, az biztos. Hiányozni fognak a doki hülye poénjai, a mindent tudó tekintete és komoly feje, mikor kivételesen többet beszéltem, ő pedig hallgatott. De büszke vagyok magamra, hogy a lányból, aki szenvedett és csak egy fiú tartotta benne a lelket, majd öngyilkossági kísérletet tett, eljutottam egy lányig, aki mosolyog és szerelmes. És még van lány barátja is! Az út hosszú volt és rögös, sok akadály volt rajta, amit először nem akartam leküzdeni, de szerencsére időben kaptam észbe. Sikerült kinyújtanom a térdemet és folyamatosan álltam fel a padlóról, elfogadva a felém nyúló segítő kezeket. Haylie anyai, Cole nagy és meleg kezét, Mira kecses kacsóját és Ian kicsit csontos, hosszú ujjas kezét. Meg kell említenem még Josh-t is és Clarie-t meg Shara-t, akik nélkül most nem lennék itt. Ha Clarie nem fogad a szárnyai alá az intézetben, ki tudja mi lenne velem. Talán akkor Haylie-val sem mentem volna sokra, de még Cole-lal sem. Aztán ott van az álmom, Jack-kel. Jack döntött a földre, de a felsegítésben is része volt, hiszen az álomban bíztatott, én meg hittem neki és tényleg felálltam. Talán a tudatalattim az iránta érzett utálatomat öltötte ilyen formába, hogy fel bírjak állni és a képébe röhögni, hogy itt vagyok és boldog. Nem győztél le, nem törtél meg és megedződtem, minden szélnek ellenállok, nem fogok meghajolni. </div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ismét oda tartottunk, ahol úgymond heves és szerelmes érzéseink először kerültek nyilvánosságra, oda, ahol talán minden elkezdődött egyetlen pici kívánsággal, ami egyből valóra vált. A partszakaszhoz, ahol a csillaghullást néztük, vagyis csak egyetlen csillagot láttunk, de bőven elég volt, utána jobb elfoglaltságunk támadt. Most nem zavart a szabályszegés, vidáman sétáltam le a partra Cole kezét fogva. Szandálba jöttem, de a lábamnak ugyan mindegy, ha rajtam van, ha nincs, akkor is tiszta homokos lesz, szóval levettem a cipőmet, hogy boldogon lépkedhessek a csupasz homokon. Cole megcsóválta a fejét és elmosolyodott, de ő is lerúgta a cipőjét. Rugdostam a homokot és mélyen beszívtam a friss tengeri levegőt. Sosem leszek képes megunni, hogy itt járkáljak. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cole leterítette a plédet és letette a kis kosarat, amibe ételt pakoltunk, de ha rajtam múlik, akkor nem fog belőle sok fogyni. Sokkal jobban hívogatott az óceán, s mivel már strand idő van, nem bírtam ellenállni a késztetésnek, hogy megmártózzam benne. Amúgy is, este sokkal izgalmasabbnak néz ki egy kis pancsikolás, mint nappal. Ugyan már, akkor mindenki megcsinálhatja, de este nem sokan jönnek ki egy partra, ami magánterület. Amíg Cole azzal bíbelődött, hogy a pléd normálisan legyen leterítve már le is húztam magamról a szoknyámat, de erre még nem figyelt. Levettem a pólómat is, és előre dobtam a lába mellé, mire lenézett a ruhadarabra, majd megmerevedett. Lehajolt érte, de közben lassan hátra fordította felém a fejét, ahol ott álltam egy szál fekete fehérneműben. Ártatlanul néztem rá.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Mi a terved? – Cole hangja reszelős volt. Visszafojtottam egy mosolyt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Nem azzal akarok jól lakni, ami a kosárban van.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Nem? – kérdezett vissza egy picit ijedten Cole, de aztán egyre vágyakozóbb lett a tekintete. Nem tudtam, hogy ilyen reakciót vált ki belőle, ha levetkőzöm egy tengerparton, de tetszik. Olyan aranyosan nem tudta, hogy most mit csináljon. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">A-a – ráztam meg a fejemet és lassan hátrálni kezdtem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Cole ledobta a kezéből a pólómat és elkezdett megválni az övétől. Meglepett, hogy semmi figyelmeztetést sem kaptam, hogy hideg van, ne menjek a vízbe, megfázom és társai, de tökéletesen megvoltam nélkülük. Gyorsan levette nadrágját és maga mögé dobta, mikor már a lábamat elkezdték nyaldosni a hullámok. Elsőre kicsit hideg volt, de nem álltam meg, tovább hátráltam. Mondtam már, hogy imádom a fekete bokszer alsókat? Semmi sem űbereli Cole fenekét, mikor abban van. És azok a csípő csontok! </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Már a térdemig ért majdnem a víz, mikor Cole gyorsított a tempón és szaladni kezdett felém. Mikor elért felkapott és begázolt velem a vízbe. Nevetve hajtottam hátra a fejemet, Cole pedig elkezdte csókolgatni a nyakamat és a vállamat. Kezeimmel a hajába túrtam és közelebb hajoltam hozzá, hogy meg bírjam csókolni. Minden egyes csók után egyre jobban beleestem Cole-ba, ha ezt lehet még fokozni. Minden egyes csóknál felrobbant bennem valami és egyre nehezebb volt leállni. Minden egyes csókkal, pillantással, öleléssel, gyengéd szóval és érintéssel, egyre jobban szerettem. Hónapok teltek el, de még nem mondtam ki neki, még nem bírtam. Mikor akarom, a torkomra forr a szó, pedig minden vágyam, hogy kikiabáljam a világnak, hogy szeretem. Az érzéseimet ki tudom mutatni, de elmondani már nem.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Hope – lehelte a nyakamba Cole. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Hmm?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Volt már olyan, hogy nem tudtad elmondani, amit akartál? Hogy nem tudod, hogy kezdj hozzá?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Párszor. Viszont szerintem, ha nagyon kikívánkozik az a valami, úgy is kijön. – Ez megnyugtatott. Nem voltam annyira reménytelen, elvégre apának már elmondtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Miután kiázottnak éreztem magamat, kifeküdtünk a partra és az epret nasiztunk csokival. Mindketten imádjuk mindkettőt. A hátamra feküdtem és a csillagokat vizslattam. Cole a mellkasomra hajtotta a fejét és simogattam a haját. Sokáig feküdtünk így szótlanul, de volt olyan értékes, mintha csak beszélgettünk volna. Ahogy ő bújt hozzám, hogy én simogattam őt, teljesen biztosított arról, hogy bízik bennem. Ilyenkor nem volt a kőszikla, aki visszahozott az életbe, hanem a szerelmem volt, egy egyszerű fiú, aki ugyanúgy igényelte a törődést és szeretetet. Becsuktam a szememet egy pillanatra és mikor kinyitottam, mintha egy lehulló csillagot pillantottam volna meg, ahogy átcikázik az égbolton, készen arra, hogy teljesítsen egy kívánságot. Tovább simogattam Cole haját és közben mosolyogtam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Szeretlek, Cole. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cole felnézett rám, a csontjaim pedig csöpögőssé váltak. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span dir="LTR">Én is szeretlek, Hope – mosolygott szívből, majd visszahajtotta a fejét a mellkasomra, hogy tovább simogathassam a haját. Sikerült, hát kimondtam neki is. Olyan érzés volt, mintha végre elengedtem volna egy nagy követ, amit végig magamon kellett vonszolnom. Hirtelenjében elhittem, hogy képes vagyok repülni.</span></div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-77092702409283574452012-02-14T09:49:00.000-08:002012-02-14T09:49:45.939-08:0045.fejezet: SzerelmesekSziasztok!<br />
<br />
Íme, itt az utolsó fejezet. Nem is nagyon fogtam még fel, hogy befejeztem.... Az epilógusból már ezer fajta változatom volt, szóval azt nem ígérhetem pontosra, hogy mikor hozom. Ki tudja, lehet ma lefekszem és megszáll az ihlet, hogy írjam meg az ezeregyedik változatot is.<br />
<br />
Jó olvasást! :)<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i>„Időnként (...) az is előfordult, hogy csak szótlanul ültek vagy sétáltak egymás mellett, szemlátomást a gondolataikba merülve, hogy végül sóhajtva, parázsló tekintettel nézzenek egymás szemébe, mint akik a szívük mélyéig összetartoznak.”</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Josh-nak semmit sem akartam mondani, amíg nem biztos, de annak a napnak az estéjén felhívtam, mikor hivatalossá vált az, hogy Cole a barátom. Josh már ezelőtt is gyanakodott arra, hogy történt valami. Bár először azt hitte, hogy csak az új haverok meg környezet hatása.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem zavarlak? – kérdeztem tőle, mikor felvette.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope…– kezdte ingerülten a túloldalon Josh. Ezt mindig megkérdeztem tőle, mert sosem tudni, hiába mondja mindig, hogy ne kérdezgessem már, mert sosem zavarom.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jól van, jól van. – Túl vidám voltam vitatkozni a mai nap történései után.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Okés, te mosoly manó. Elmondanád végre, hogy mitől reped szét a fejed a vigyortól? Mert bár nem látom, de ezer százalék, hogy így van. Ne akard, hogy felüljek az első gépre és úgy szedjem ki belőled – fenyegetett meg játékosan, mire felnevettem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Josh – ejtettem ki a nevét túlcsorduló érzelmekkel. Mit meg nem adtam volna, hogy most itt legyen mellettem. – Azt hiszem, szerelmes vagyok. – Tessék, kimondtam! Igen, alighanem ez lesz a helyzet, más nem hiszem, hogy ilyen tüneteket produkálna.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ezt most komolyan mondod? – kérdezte gyanakodva Josh, mintha nem hinné el, hogy én tudok olyat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Komolyan. Sosem voltam még szerelmes, de nem hiszem, hogy ez más lehet…</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Johs-nak kiöntöttem a szívemet, bár nem tudtam, mennyit zúdíthatok rá ilyen dologból egy fiú barátra. Mindenestre Josh jól bírta, és egyáltalán nem mutatta jelét annak, hogy őt ez nem érdekli, de azért próbáltam nem egy csacsogó és elvarázsolt tyúknak tűnni. Nem ecsetelgettem, hogy mit érzek csók közbe meg ilyenek, csak nagy vonalakban elmeséltem, hogy hogyan jutottunk el idáig.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Elérkeztünk a hétvégéhez, a nagy találkozáshoz. Nem, ez nem jó, inkább a szembesítést használnám, mert már találkoztak, például amikor apa először eljött, akkor is Cole volt ott velem. Haylie nem szólt apának, hogy mi várható a hétvégére, nem akarta lélekben felkészíteni, a kis gonosz várta apám első reakcióját. Nem akarta, hogy legyen esélye hozzászokni a gondolathoz. Cole igazából nem félt, nem akarta az örömöt megadni a nagynénémnek és tényleg nem is volt miért. Elég nagy vagyok már, és nem félek apámtól. Jackkel is szembe szálltam Robertért, ugyanezt gondolkodás nélkül megtenném Cole-ért is.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Apa reggelre, mielőtt felébredtem már ideér, azt mondja, szereti látni, ahogy felkelek és kómásan kóválygok egy kicsit, ilyenkor picit elkalandozik, és azt hiszi, még a kicsi lánya vagyok, akinek meséket olvasott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó reggelt! – köszöntek rám vigyorogva Haylie-vel mindketten, mikor kiértem a konyhába. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hmmmhmhm – motyogtam vissza és leültem apa mellé egy székre, aki egyből átkarolta a vállamat és magához ölelt. A fejemet a vállára hajtottam és visszacsuktam a szememet. Nagyon álmos voltam még, csak azért keltem fel, mert hallottam a hangját. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miért keltél fel? – nevetett apa, és megpuszilta a fejemet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mmmm – válaszoltam és közelebb bújtam hozzá. Életem talán legnagyobb ajándéka az, hogy visszakaptam őt és ennyi év után itt ülhetek mellette. Néha az az érzésem, hogy még mindig a redmondni házunkban vagyok Jackkel és Kristyvel, és ez az egész csak egy álom. Haylie, Mira, Ian, Cole mind-mind csak a képzeletem szüleményei. De igazság szerint félek megcsípni magamat, mert talán felébrednék, és nem akarok kikerülni ebből az álomból. Nekem ezelőtt Roberten és Josh-on kívül semmim sem volt, most pedig kaptam egy családot, barátokat, kincset találtam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Eszel valamit, vagy inkább még alszol apádon? – hallottam Haylie nevető hangját. Szerettem mikor azt mondta, apám. Mintha valaki más is megbizonyosítana arról, hogy igen, ő tényleg az én apám, én tényleg a lánya vagyok és igazából visszakaptam. Olyan valóságos és egyben álomszerű az egész. Csak motyogtam megint válaszul. Ezt játszottam még egy darabig, de utána Haylie letett egy bögre forró csokit elém és egyből éberebb lettem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Kiderült számomra, hogy apám is oda meg vissza van a csokiért, de próbál keveset enni, hogy vigyázzon a vonalaira. Óh… A forró csokimból is csak egy kortyot kért, de kiitta a fél bögrémet. Egyeseknél jó nagy mérték az a korty. Miközben én azért vitatkoztam apámmal, hogy most csináljon nekem másik adagot, Haylie már az ebédet készítette, ugyanis Cole átjön egy közös kajálásra, ahol hivatalosan is bemutatom apámnak. Apa nincsen gyilkolászós hangulatban, szóval nem hiszem, hogy Haylie várakozásai teljesülni fognak, bár eléggé nagy érdeklődést mutatott a téma iránt apa.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mennyire komoly ez? Ő most a barátod? És egyáltalán mióta?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerintem elég komoly. A barátom, és olyan három hete.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem túl idős kicsit hozzád? – kérdezte apa kételkedve. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Apa, csak három év – nyugtattam meg. – Szerintem ezt nem mondható soknak.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De egy huszonegy évesnek már vannak bizonyos igényei. – Eh ne, légyszi ne kezd te is. – Nem akarja behajtani rajtad, ezeket az igényeket? – Erre a kifejezésre előtört belőlem a röhögés, még Haylie is nevetni kezdett. Apám csúnyán nézett rám, de ezt tényleg nem bírtam megállni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerinted a korombeli, vagy pár évvel fiatalabb fiúknak nincsenek ilyen féle igényeik? – Szerintem a korombeli srácok jobban akarják, de nem tudom, nem vagyok pasi és nem is tudok sokat róluk. De nem is érdekelnek. Csak egy érdekel, csak róla szeretnék mindent tudni. Arról a fiúról, aki ellopta a szívemet és itt lakik innen egy karnyújtásnyira, de még is olyan távol. Normális az, hogy ennyire hiányzik?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ezért lenne jó, ha harminc éves korodig nem is lenne barátod! – mondta apám kicsit szigorúbban. Elmosolyodtam és megöleltem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Úgy hiányoztál – suttogtam a fülébe. Nem is sejtettem, hogy ilyen jó érzés, mikor féltik az ember lányát, mikor óvni akarják az erényeit. Most sajnálom magamat, és minden mást lányt, aki szerető apa nélkül nőtt fel. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Haylie-val megterítettünk, pont akkor fejeztük be, mikor Cole csengetett. Vidáman mentem ajtót nyitni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szia! – mosolyogtam rá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szia – mosolyogott vissza és egyből lehajolt, hogy megcsókoljon. – Nagyon jó kedved van – jegyezte meg. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak miattad – öleltem meg.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt hittem a jó kedved oka a drága apád – köszörülte meg mögöttünk a torkát apa, aki nem bírt várni addig, hogy Cole beljebb menjen. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Is – mosolyogtam rá angyalian.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó napot! – köszönt udvariasan Cole és közelebb lépett apámhoz, hogy kezet fogjanak. – Cole Sullivan vagyok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">David Wilmer – fogadta a kezet apám.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Örülök, hogy megismerhetem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szintúgy. – Apám alaposan megnézte magának Cole-t, mintha valami hiba után kutatna. Bár a kinézetén azt szerintem nehezen találunk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Cole oda adta apámnak az üveg bort, amit hozott és bementünk az ebédlőbe. Haylie már kitette az ételt, leültünk enni. Olyan hülyén éreztem magamat. Feszélyezett ez a nagy hivataloskodás, a kissé fagyos hangulat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Iskolába jársz még, ugye Cole?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen. Filmtörténetet tanulok. Érdekel a fényképezés is, de ezt csak hobbi szinten űzöm. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tényleg? – Ez totál olyan, mint egy vallatás, de apám szemében most tényleg érdeklődés csillant. – Amikor fiatal voltam én is szerettem fényképezgetni. Esetleg majd tudnál nekem mutatni pár képet?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Cole egyből rám pillantott egy halvány kis mosollyal, de próbáltam neki jelezni, hogy apámnak nem mutathatja meg a rólam készült képeket. Nem akarom, hogy lássa, hogy néztem ki, mielőtt találkoztunk. Még jobban bűntudata lenne, és nem bírná magát túltenni azon, hogy azt hiszi sorsomra hagyott engem. Cole úgy nézem megértette a dolgot, de apám figyelmét nem kerülte el az a kis jelenet. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ez mi volt? – kérdezte érdeklődve. – Netán, Hope-ról vannak képeid?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nincsenek – ráztam meg a fejemet, de ügyeltem rá, hogy ne vágjam rá túl gyorsan. Apa felhúzta a szemöldökét. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope nem szereti, ha lefényképezem – mosolyogva átölelt Cole és megpuszilta az arcomat. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Idegesít. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Amúgy szívesen mutatok képeket.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Apám szeme Cole kezét figyelte, amit a vállamra tett, Haylie meg csak mosolygott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudod Cole, nagyon jó gyereknek nézel ki, de Hope-hoz képest jó nagy vagy. – Nem értettem apám miről beszél, Cole-lal egymásra néztünk értetlen arcot vágva, Haylie meg kuncogott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerintem David úgy értette, hogy nézd csak meg a kezedben Hope kezét, hogy milyen aprócska. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sosem lennék képes bántani – mondta komoly arccal. – Maximum jobban meg tudom védeni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát remélem is, hogy a kezeidet csak védelemre használod – jegyezte meg úgy mellékesen apa.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Erre lehajtottam a fejemet és elmosolyodtam, de apám észrevette.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne vigyorogj Hope, ne akard, hogy rosszra gondoljak! – Erre már felnevettem, Cole meg kicsit zavarba jött, megint olyan nagyon cuki volt. Kis csend után apám tovább folytatta a faggatózást.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mondd csak Cole, mi jellemző a kapcsolataidra? Nem vagy egy rossz vágású gyerek, biztos oda vannak érted a lányok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem szoktam velük játszani, nem vagyok nőcsábász. A hosszú kapcsolatok híve vagyok – magyarázta nyugodtan Cole. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi számít mostanában hosszúnak? – Úgy nézem, apám nagyon biztosra akar menni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">A legutóbbi kapcsolatom majdnem két évig tartott. Az hosszúnak számít? – Cole enyhén gúnyosan kérdezte, alig bírtuk visszafojtani Haylie-vel a röhögést.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És annak miért lett vége? – Úh, szerintem ez kicsit személyes kérdés.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Apa, nem hiszem, hogy… – szóltam volna rá, hogy ennyire ne legyen kíváncsi, ez Cole magánügye, de Cole megfogta a kezemet és rám mosolygott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Semmi baj. Azért lett vége, mert már nem szerettem úgy, mint régen. Fölösleges lett volna azt hazudni, hogy minden rendben és áltatni magunkat. Na meg aztán a vége felé nem volt a hűség mintaképe, Kirsten – Cole megrántotta finoman a vállát és megeresztett egy fáradt mosolyt. Haylie megértően nézte a fiút, apám pedig nagyon remélem, hogy nem egy következő tolakodós kérdésén törte a fejét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Az első barátnőmet Karennek hívták, volt egy Kim is. A feleségem meg Kristy volt. Mindenek elég csúnya vége lett, sosem voltam szerencsés a k betűs nőkkel. Hát csoda, hogy foggal, körömmel küzdöttem az ellen, hogy a lányomat ne Kate-nek nevezzük el?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kate? – lepődtem meg. – Komolyan ezt e nevet akarta adni Kristy?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tervbe vette – forgatta meg a szemét apa.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nekem a Hope jobban tetszik – mosolygott rám Cole.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Örülök, hogy nem lettem k betűs – nevettem el magamat. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én is – bólogatott apa. – Elvégre eddig nagyon úgy néz ki, a h betűs nők csodálatosak – sokat mondóan Haylie-ra mosolygott, aki mintha kicsit zavarba jött volna.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az ebéd további része nyugisan telt, senki nem ugrott neki senkinek sem, apám elfogadta Cole-t. Ő sem hülye, tudja, hogy a fiú segített fel a padlóról és mennyit köszönhetek neki. Hallottam is mikor kettesben beszélgettek, és apám mindent megköszönt neki. Haylie szükségleteit kielégítette a kezesügy, nem akart ő rosszat, csak hülyéskedett, mint egy rossz gyerek. Az ebéd után úgy éreztem az életem rendben van és már nem is kívánhatnék más egyebet. Van családom és itt van nekem Cole, a barna herceg fekete motoron.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az ebéd után miután Cole végzett az apámmal való beszélgetéssel, lementünk a partra és térdig gázoltunk a vízben. Fogócskáztunk, egyszer majdnem bele is hasaltam a vízbe, de sikerült talpon maradnom. Cole hátulról elkapott a derekamnál és megemelt. Elkezdett velem forogni és nevettünk.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mit szólnál, ha beledobnálak a vízbe? – kérdezte, miközben megfordított és a lábamat összekulcsoltam a derekánál. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Magammal rántanálak, aztán valószínűleg megfáznék – mosolyogtam rá. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt nem akarom – adott egy csókot a számra, majd a nyakamat kezdte puszilgatni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ez így unalmas – panaszoltam neki. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Unalmas, hogy itt csókolgatlak? – kérdezte sértetten.<span> </span>Bólogattam neki. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">A fogócska jobban tetszik.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De hiszen már megfogtalak, az enyém vagy. Nem hiszem, hogy most abban a helyzetben lennél, hogy követelőzz – mosolygott rám pimaszul, mire adtam egy kis puszit a szájára és leugrottam a vízbe majd megint futni kezdtem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Most kapj el, ha tudsz – kiabáltam neki vidáman miközben nevetve rohantam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na megállj! – indult el utánam. Futás közben felcsaptam magamra a vizet, már ugyan mindegy volt, hogy elesetem-e vagy nem. Megfordultam, hogy Cole háta mögé tudjak kerülni és felugrottam a hátára.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Most te vagy meg – suttogtam a fülébe, és finoman megharaptam azt. Önfeledten bohóckodni a világ legjobb érzése volt Cole-lal. Persze sokat játszottam Roberttal kiskoromban, de sosem volt önfeledten kacagós gyermekkorom, olyan furcsa, hogy ezt is Cole-tól kapom meg. Most, hogy még apám is úgymond áldását adta ránk még jobban felszabadított bennem valamit. Leálltam a ficánkolással és csak nyugodtan a hátára dőltem. Cole sem akart leszedni magáról, ő is megnyugodva indult ki a vízből, olyan voltam a hátán, mint valami majom. Mikor kiért a homokba leült, de én még mindig öleltem őt hátulról. Előre másztam hozzá és befészkeltem magamat az ölébe. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mire gondolsz most? – kérdezte Cole.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Arra, hogy olyanok vagyunk, mint az oviban.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Végtére is a szerelem hasonlít az ovihoz – fúrta bele az arcát a hajamba. Szerelem. Szóval nem csak én gondolok mostanában sokat erre a szóra, hanem ő is? A szívem gyorsabban kezdett verni és éreztem, ahogy melegem lesz, valami furcsa érzés lett úrrá rajtam. A tudat, hogy szeret engem, hogy szerelmes belém, szárnyakat adott nekem. Ha most nem ölelt volna, tuti felrepülök. <span> </span>Alaposan belestem a fiúba, totálisan sikerült meghódítania és ez nekem nagyon tetszik. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kergeted a lányt, megpróbálod elkapni, magadhoz csalogatni utána pedig elérni, hogy ne akarjon elmenni mellőled és önként játsszon veled. És én visszamentem ovis szintre, de azt hiszem, így sem én kaptalak el, hanem te engem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Felnéztem rá, és nagyon tetszett, ahogy figyelt engem. Elmerültem a szemeiben, egy végtelen utazás volt, közben a pillangók repkedtek a gyomromban. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szoktál vigyázni azokra a dolgokra, amiket neked adnak? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nagyon – haraptam bele az ajkamba. Cole halványan elmosolyodott és megfogta a kezemet és a szívéhez emelte. Éreztem, ahogy gyorsan ver, hogy miattam ver gyorsan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Akkor vigyázz rá, mert a tiéd. – Csak néztem a kezemet, ahogy a mellkasára tette és a dobogó szívére koncentráltam. Az enyém… Sosem akarom neki összetörni vagy megbántani őt. Cole nem is sejtheti, hiszen eddig én sem tudtam, hogy az én szívem mióta az övé. Szépen lassan, napok, hetek, hónapok hosszú munkája során megkaparintotta tőlem. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-74590642480556340862012-02-05T09:02:00.000-08:002012-02-05T09:05:30.102-08:0044.fejezet: Kockázatok<div style="text-align: right;"><i>„Igen, Ő a szőke herceg fehér lovon, csak nem szőke és sokkal szexibb.”</i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Három nap telt el mindössze azóta, hogy boldogan lepattantam a motorról és Cole is nyilvánvalóvá tette, hogy tetszett neki a csillaghullás. Most a parton sétáltunk, fogtuk egymás kezét és Cole megkért, hogy menjek el vele egy randira. A három nap alatt gondoltam már erre a szóra, de valahogy nem lopta magát a szívembe, nem tetszett. Nem tudnám elmagyarázni, hogy mi bajom van vele, de nem tetszett. Ettől függetlenül a kérdésre meglódult a szívem, megint gyorsabban kezdett verni és éreztem, elpirulok. Cole félre értelmezte a hallgatásomat, és azt hihette én csak csókolózni akarok vele és semmi több, mert kissé dadogni kezdett. </div><div></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én… te… – zavarban volt. Nem sokszor láttam még így, (és ha zavarban is volt, hamar túljutott rajta), de tetszett. Ilyenkor örültem, hogy nem csak én vagyok képes dadogni és motyogni, hanem ő is. Mellesleg ilyenkor olyan zabálnivalóan édes, hogy nehéz türtőztetnem magamat, hogy ne ugorjak a nyakába. Elnevettem magamat, Cole pedig kicsit sértve és összezavarodva nézett rám. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Annyira aranyos vagy, mikor zavarba jössz. – Cole felszegte az állát.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Férfi vagyok, nem jövök zavarba. Ne mondj ilyeneket, kérlek – kotyogta közbe sértetten.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Elnézést Mister – szalutáltam neki bolondosan. Megforgatta a szemét és visszatért a randihoz.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mi bajod a randival? Elég tisztességtelennek érzem magamat, hogy csak így megcsókollak, hogy nem volt előtte semmi várakozási időm, hogy jajj vajon mennyi randi után engedsz egy csókot.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Az az öt-hat hónap, amióta itt vagyok nem volt elég várakozási idő? – vontam fel a szemöldökömet kételkedve. Nekem szerintem bőven elég lett volna –sőt, elég is volt – a helyébe. Cole megeresztett egy mosolyt.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Igazad van – nevetett fel. – De akkor is… udvarolni akarok neked, meg akarlak hódítani, ahogy azt szokás. Nem szeretek ajtóstól rontani a házba, elég régi módi vagyok. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Megnyugtatlak, hogy nem is engedném, hogy ajtóstól ronts a házba – néztem rá huncut mosollyal. Aztán megpróbáltam elmagyarázni a problémáimat a randi szóval.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Cole, a randi az olyan köznapi, az… – Nem tudtam, hogy kifejezni magamat, kerestem a szavakat. – Te meg annyira nem vagy köznapi, te… nem akarok veled elmenni valami moziba vagy étterembe randi címszó alatt, nem akarok fölöslegesen stresszelni. Nekem nem kell randi, hogy… egyszerűen csak nem kell. És nekem amúgy sem tetszik ez a szó, hogy randevú, olyan hülyén hangzik. Mindenféle randik és egyéb ilyenek nélkül… – akarlak téged fejeztem be magamba, de nem volt merszem kimondani. Vajon van értelme annak, amit most beszélek, vajon érti? A szemöldök ráncolásából arra következtetek, hogy valahol elveszthette a fonalat.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szóval, magával a szóval van bajod, nem azzal, amit ott csinálnak? – ráncolta a szemöldökét. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Is-is. Tudod szerintem nekünk erre már nincsen szükségünk, ha úgy vesszük az egész itt töltött időm eddig egy nagy randi volt. Már kiteregettem neked a szennyesem, mit tudnánk csinálni egy randin? – tártam szét kérdőn a karomat, Cole meg azzal a félre billentett fejjel mosolygott. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De attól csinálhatunk olyat, mint eddig, hogy csak elmegyünk valahova együtt, mint például most, és nevezzük csak egy… hát egy sima találkának vagy akárminek, ahol meghódíthatlak? – Komolyan mondom azt hittem elolvadok olyan aranyosan ráncolta a homlokát és törte a fejét. Az pedig, hogy meg akar hódítani igazán tetszett, ebbe benne voltam. Bár már eléggé meghódított, nem tudom ezt hova lehetne jobban fokozni. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Igen, nevezhetjük <i>akárminek</i>.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Akkor drága Hope Wilmer, eljönnél velem egy <i>akármire</i>? – nézett rám csillogó szemekkel, és minimum olyan várakozóan, mintha a kezemet kérte volna meg. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">El – haraptam be zavartan az ajkamat, aztán Cole szorosan megölelt. Imádtam a karjai között lenni, az a legjobb hely ahol eddig valaha életemben voltam. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cole-lal szemben sokszor zavarba jöttem és szégyenlős voltam, és nem mondom, hogy ez szertefoszlott volna, de nagyon lecsökkent. Azután a csók után a parton, levetkőztem a gátlásaimat és tudom, hogy nincsen miért zavarba jönnöm előtte, ha mondjuk csak úgy meg akarom csókolni. És elég sokszor – állandóan, a nap minden percében – meg akarom csókolni. Kezdek arra gyanakodni, hogy Cole-függőség alakult ki nálam, és elvonóra kéne mennem. Szeretem Cole-lal az <i>akármiket</i>, szeretem fogni a kezét és úgy sétálni vele. Két hét telt el az ominózus eset óta, és még sem Haylie, sem apa, sem Cole családja nem tudja, hogy Cole-lal már nem csak barátok vagyunk. Még nem mondtuk ki, hogy járunk – újabb hülye szó, ugyanúgy ellene vagyok, mint a randinak, de nem tudom miért –, de ehhez hasonló a dolog. </div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hétvégei délután volt, Haylie dolgozott, mi pedig Cole-lal a nappaliban ültünk és valami alacsony költségvetésű filmet néztünk. Én feküdtem a kanapén, a lábaim Cole ölében voltak, de már egy csomószor el akartam húzni, mert folyton csikizgette, de utána mindig megígérte, hogy többet nem fogja. Mindig rászedett. </div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ezt megjegyeztem, és meg fogom keresni a te csikis pontjaidat – ráztam neki fenyegetőn az ujjaimat. Nem tudtam még, hogy mennyire csikis, de hamarra terveztem a felfedezést, mert már sok mindent kellene megbosszulnom. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ne mondj ilyeneket, mert beindul a fantáziám – mosolygott kajánul. Erre az én fantáziám is beindult, és kicsit belepirultam a képzelgésbe. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ne gondolj rosszra.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De rosszra gondolni izgalmasabb, mint a jóra. – Na például, ha így néz, ahogy most attól még mindig zavarba jövök. Visszamosolyogtam rá, majd visszafordítottam a fejemet a tévé felé, de már régen elvesztettem a fonalat, hogy miről is szól a film. Cole simogatni kezdte a lábamat, és mikor visszanéztem rá már csak az aranyos kisfiú tekintetével nézett. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ez a film már megy vagy fél órája. Fél órája nem kerültem közelebbi kapcsolatba a száddal – állapította meg szárazon. Felnevettem. Feltornáztam magamat és megfogtam a karját, hogy annak segítéségével felhúzzam magamat egészen a szájáig és megcsókoljam. Ahogy összeértek az ajkaink Cole egyből átvette az irányítást, megragadta a derekamat és hátrafektetett a kanapén. Saját magamat leptem meg legjobban azzal, hogy mennyire úgymond bátor vagyok. Azt hittem sokkal szemérmesebb leszek, erre természetesnek veszem, és nem tartom korainak, hogy Cole így csókol, ilyen helyzetben. Szerintem ő jobban aggódik emiatt, jobban vissza akarja magát fogni, de mondhatjuk úgy is, hogy én nem hagyom neki.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A kezemet a hátánál a pólója alá dugtam, de ő sokkal visszafogottabb velem. A pólóm alá még nem került a keze, maximum a derekamra. Már egy ideje feküdhetünk így, mikor valahonnan, mintha egy másik univerzumból jönne, halk sikkantást hallottam. Először nem akartam elszakadni Cole-tól, de ő felnézett, ledermedt és olyan fejet vágott, mint aki nagyon meglepődött. Megfordítottam a fejemet és Haylie földbe gyökerezett lábakkal és tátott szájjal állt a nappaliban, a kezeit a szájára tapasztotta és csak nézett. Azt hiszem lebuktunk, bár eddig sem titkoltuk a dolgot, csak nem említettük meg neki és nem csókolóztunk előtte. Először inkább el szerettem volna mondani neki, nem pedig egyből szemléltetni kettőnk kapcsolatát, de talán annyira nem akasztja ki a felcserélődött sorrend. Legalábbis remélem. Cole szépen leült mellém, Haylie szegény meg szerintem sokkot kapott. Vesz egyáltalán levegőt?</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szia – töröm meg a csendet. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szia, Haylie – köszönt Cole is. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én… – dadog a nagynéném. – Azt hiszem nagyon nem jókor jöttem – rázta a fejét és elkezdett hátrálni. Nem tudtam én sem mit mondani, Cole sem. Haylie megfordult és tett pár lendületes lépést, de hirtelen megállt és visszafordult.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mégis mi volt ez? – emelte meg számon kérően a hangját. – Nagyon ajánlom neked Cole Sullivan, hogy most a saját érdekedben menj el innen! – rázza neki fenyegetően az ujját Haylie. Olyan él volt a hangjában, amivel nem vitatkoztam volna. Cole kérdőn rám nézett, hogy egyedül hagyjon e minket, de jeleztem neki a szememmel, hogy igen. Most valószínűleg egy anya-lánya beszélgetéshez hasonló fog következni. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Haylie, semmi rosszat nem tettem Hope-pal – mondta azért még Cole, mikor felállt. – Nem akarod, hogy megmagyarázzam? – próbált hatni a nagynénémre egy aranyos meggyőző nézéssel, de ő makacsul megrázta a fejét és mutatta, hogy merre van a kijárat. Mikor hallottuk, hogy csukódik az ajtó, Haylie leült mellém.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Figyelj… – kezdtem neki, hogy elmagyarázzam ezt, de közbeszakított. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hope, mióta csináljátok ezt? Feltűnt nekem az utóbbi időben, hogy többet vagytok együtt és máshogy néztek egymásra, de miért nem szóltál? – Nem mérges, nem is megbántott, csak aggódik. Szeretem Haylie-t. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mert nekem is zavaros volt. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De ugye tudod, hogy én mindenben támogatlak? Cole jó srác, de ha meg mer bántani, nem fog sokáig élni. – Haylie-n látszott, hogy komolyan gondolja, legszívesebben a nyakába ugrottam volna, amiért ennyire törődik velem. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tudom – mosolyogtam. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Most akkor Cole-lal…?</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">A csillaghullás óta kerültünk ilyen közel egymáshoz. Én…– vigyorogtam bambán magam elé. Szeretem, az biztos, de hogyan? Talán szerelemmel? Más, mint amit Robert iránt éreztem, ez sokkal cikázóbb, nem olyan nyugodt, többször kényszeríti a szívemet heves dobogásra. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hope, ugye tudod, hogy egy fiúnak csak akkor szabad odaadnod magadat, ha teljesen bízol benne és tudod, hogy szeret és te is szereted? – Haylie nem volt zavarban, ellenben én igen, mikor realizáltam, hogy miről beszél. Ott még nem tartunk, de mennyire, hogy nem tartunk! Amúgy tájékozott vagyok ezen a téren, nem kell már felvilágosítani.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tudom, Haylie. Még senkinek sem tervezem odaadni magamat egy ideig – megpaskoltam a kezét, megnyugtató mosollyal.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Akkor jó – lélegezett fel Haylie, és mintha kifújta volna az eddig bent tartott levegőt. Ezen muszáj volt elnevetnem magamat. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Többet ez elő ne forduljon itt a kanapén – fenyített meg egy kicsit. - Én már csak apád reakciójára leszek kíváncsi – kuncogott magában nagynéném, és egy pillanatra meghűlt az ereimben a vér. Ez még egy érdekes találka lesz, annyi szent…</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Haylie és Cole el van egymással ugyanúgy, mint eddig, de Haylie kicsit már gyanúsabb szemmel kíséri Cole mozdulatait, mintha bármikor kész lenne lecsapni rá, ha nem tetszik neki az, amit a fiú tesz. Teljesen úgy érzem, mintha az anyám lenne, és szeretem ezt érezni.</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szendvicseket dobtunk össze Cole-lal, mikor Haylie bejött és mosolyogva a pultnak támaszkodott.</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hope, apád a hétvégén mégis el tud jönni. – Eddig úgy volt, hogy dolgoznia kell, de hát mégsem. – Az istenért sem hagynám ki a pillanatot, mikor rájön, hogy az ő kicsi nyuszikájának csapják a szelet. – Haylie gonosz vigyorának egyértelműen az volt a célja, hogy beparáztassa Cole-t, ami a fiú rám villanó pillantásából ítélve nem sikerült. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tudod, amikor kicsi voltál megesküdött rá, hogy az ő lányához csak a holtestén keresztül érhetnek férfiak, és komolyan gondolta. És mivel Cole, ahogy láttam már hozzád ért, azt hiszem a műsor fenomenális lesz.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Miért érzem, hogy a cél az, hogy összecsináljam magamat? – kérdezte mosolyogva, felvont szemöldökkel Cole Haylie-től.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem vagyok ilyen gonosz – rázta a fejét Haylie.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Csak szólok, hogy nem félek Davidtől. Elhiszem, hogy félti Hope-ot, de kitartó vagyok és igazán a szülők kedvence. – Cole úgy mosolygott, mint egy földre szállt angyalka, már csak egy glória hiányzott a feje fölé. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tényleg? – néztem fel rá egy kételkedő mosollyal, mire bőszen bólogatni kezdett és kaptam egy puszit is a számra. Letettem a kést a kezemből és hozzábújtam, átöleltem a derekát. A fejemre hajtotta a fejét és simogatta a hátamat. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nekem is lesz beleszólásom abba, hogy ki érhet hozzám, meg ki nem – mosolyogtam nagynénémre, aki megrántotta a vállát és egy huncut mosollyal ki is sétált a konyhából. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Csak túloz, ugye? – kérdezte Cole azért megerősítésképpen. Mondtam már, hogy mennyire aranyos?</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Azt mondta sajnálja, hogy nem tudta elhajtani a házunk elől puskával a fiúkat. – Cole szeme kicsit elkerekedett, de rögtön elmosolyodott. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Legalább már az közös lesz bennünk, hogy féltünk és szeretünk téged – szorosan magához ölelt, de úgy meglepődtem, hogy nem öleltem egyből vissza. Azt mondta, hogy szeret. Persze ez még nem olyan vallomás, nem is várom el tőle, de mondta és ez felvillanyozott. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Gas-nál vettünk egy hot dogot, miközben sétáltunk a mólón. Miután befejeztük az evést összekulcsoltuk az ujjainkat és úgy sétáltunk. Sosem gondoltam volna, mikor ide jöttem, mikor először megláttam Cole-t, hogy ő lesz az a fiú, aki meg fog hódítani és totálisan magába bolondít. </div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Gondolkodtam – nézett le rám.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Miről?</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Arról, hogy úgy szeretnélek bemutatni a barátaimnak, hogy ő itt Hope, a barátnőm. – Barátnő? Gondoltam, hogy az vagyok neki, de úgymond még nem mondtuk ki hivatalosan, de mégis mije lehetnék? Játszótársa? Hát na jó, bizonyos szintig bizonyos dolgokban az, de a barátnő jobban tetszik. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én pedig azt szeretném mondani apának, hogy ő Cole, a barátom, de biztos, hogy vállalod a kockázatokat? – néztem rá sejtelmes mosollyal, mire megállt és felém fordult, a móló korlátjához nyomott és két oldalamon támaszkodott meg. A szívem gyorsabban kezdett verni és már nem voltam benne biztos, hogy tudok beszélni. Lehajolt hozzám, tekintete szinte perzselt, úgy éreztem át lát rajtam. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Az apáddal való találkozás kockázatait?</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Is-is. De főleg annak a kockázatait, hogy a barátnőd legyek.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mik lennének azok a kockázatok? – lehajolt a fülemhez és suttogott, a borzongás végigfutott rajtam és kirázott a hideg. A térdeim megremegtek, azt hittem feladják a szolgálatot. Nagy erőt kellett gyűjtenem, hogy meg bírjak szólalni. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Például az igen érdekes családi körülményeim. Anyám és a nevelő apám dutyiban, az apám nemrégen került elő, Haylie pedig egy anya-nagynéni keverék, aki csupa szív, de néha kicsit furi. Az sem egy nagy pozitívum személyemet illetően, hogy inkább az antiszociális felé hajlok, mint szociális felé, ráadásul ki is akartam nyírni magamat. Nem vagyok kövér, de hangsúlyoznám, hogy még! Ha így folytatom a muffinokkal, akkor hamarosan kétszer akkora leszek, mint te, esetleg háromszor. Szerintem túl érzékeny is vagyok. És azt sem szeretem, ha fényképezel. – Nagy levegőt vettem, hogy folytassam, de Cole közbeszakított.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Befejezted? – kérdezte egy huncut mosollyal.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Még nem – haraptam az ajkamra. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szerintem igen. Először is kezdjük azzal, hogy te érdekelsz, nem pedig a családi körülményeid. A nagynénédet meg azóta imádom, amióta a szomszédunkba költözött. Szerintem nem vagy antiszoc, vagy ha mégis, jól titkolod. Szerintem azok után, amin keresztül mentél, érthető, hogy érzékenyebb vagy, mint az átlag. Rajtad így jön ki ez az egész. Ha kétszer akkora lennél, hát akkor? Sosem elég a jóból! Egyéb kérdés vagy kételkedés? </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nincs – suttogtam. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én is így gondoltam.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Vagyis van! – Már hajolt volna le, hogy megcsókoljon és elvegye az eszemet, de hirtelen eszembe jutott valami. – Tényleg szeretnél akkor is, ha a sok csokis sütitől kiakadna tőlem a mérleg? – Rögtön a nyelvemre haraptam, mikor ezt kimondtam. Persze tudom, hogy említette már, hogy közös apámban meg benne, hogy szeretnek, de mégsem mondta ki nyíltan. Talán nem is volt tudatos. Ez előbbi kérdésem meg úgy hangzott, mintha már szerelmet vallott volna nekem. Hogy lehetek ilyen hülye? Minek fecsegek ennyit?</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Persze – mosolyodott el huncutul. – Habár a szeretkezésben biztos kellene érdekes dolgokat alkalmaznunk. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Hogy mi?! Teljesen kiűzte ez a mondat a fejemből az előző fennakadásomat, ez azt simán űbereli. Főleg, hogy Cole úgy nézett rám, mint még soha. Olyan csábítóan és ravaszul és huncutul, de mégis szeretetteljesen, hogy egyáltalán nem gondoltam, hogy ez egy utalás lenne arra, hogy ő már akarná. </div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">–<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Így nem alkalmazhatunk érdekes dolgokat? – Meg sem lepődtem, hogy ezt mondtam. Elvégre Cole a pasim, miért ne mondhatnék neki ilyeneket? </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">A barátom sokat sejtetően elmosolyodott, és lehajolt, hogy megcsókolja a nyakamat, majd szépen felaraszolgasson a számig. Ez egyike volt azoknak a találkáknak, amiket nem hívunk randinak. </div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Találkoztunk Iannel is délután a cukrászdában, aki már akkor tudott rólunk, mint Mira. Ugyanis a legjobb haverjának csak mesélt egy kicsit Cole. Kezdtem érteni Mirát Wes-sel kapcsolatban. Talán szüksége volt valakire, aki képes megnevettetni és később beleszeretett. Mert ha Cole nem is olyan nagy mókamester, mint Ian, de azért ő csalt hosszú idő után először mosolyt az arcomra, most pedig a barátnője vagyok.</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Amíg Cole elment, hogy hozzon magának még egy szelet sütit, Ian megköszörülte a torkát és rám nézett.</div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Remélem, vigyázol a szívére. Nem szoktam lányokkal bunyózni, de veled még azt is bevállalom, ha összetöröd neki. – Egy icipici mosoly ott bujkált Ian ajkán, de attól még komolyan vettem ezt, hiszen tudtam, hogy komolyan is gondolja.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem szeretnék bunyózni veled.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Akkor jó – mosolyodott el. – Ne kelljen megbánnom, hogy melletted kampányoltam Kirsten ellen. – És ahogy az lenni szokott, ha itt vagyunk és Ian mond valamit, amit érdekelne és várnám a magyarázatot, Cole mindig akkor ér vissza. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-2177124129112438542012-01-30T09:07:00.000-08:002012-01-30T09:07:06.235-08:0043.fejezet: VágyakozásSziasztok!<br />
<br />
Óh, anyám! Mindjárt vége, már csak három fejezet az epilógussal együtt. El sem hiszem :D<br />
<br />
Jó olvasást!<br />
<br />
<div style="text-align: right;"><i>"A csók nem pusztán fizikai kontaktus, érzelmek vannak mögötte. Épp ez a lényege."</i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Felkelni a csillag les után és megfogni Cole kezét és úgy visszasétálni a kocsiig természetesnek tűnt. Még az is annak tűnt, hogy mielőtt kiszálltam volna mellőle kaptam egy kisebb csókot. Tőle kaptam az elsőt és sosem cseréltem volna el, tökéletes első volt. A vigyorom a fülemig ért, ha nem tovább. Szerencse, hogy Haylie később ért haza és már alvást színleltem, ezért nem láthatta, mikor benyitott a szobába. Az elalvás nehezen ment, a gondolatok cikáztak a fejemben, és ott motoszkált, hogy mi lesz ezután? Mi lesz holnap? Vajon lesz ennek folytatása, vagy egyáltalán kell lennie bárminek is? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ha visszamehetnék az időben, ha megint lehetőségem lenne ennek a napnak az átélésére, biztos, hogy nem csinálnék semmit sem máshogy. Vagy talán még előbb, sokkal előbb megtettem volna ezt. Vagyis nem tettem volna, mert nem lett volna hozzá bátorságom, de jóval előbb akartam volna ezt. Istenem! Sosem éreztem még ilyet egész eddigi életem során, ez olyan leírhatatlan. A vigyoromat a képemről smirgli papírral sem lehetne eltűntetni, csak arra tudok gondolni, ahogy ott ölelt és a karjában tartott. Hogy életemben először, de olyan igazából éreztem, hogy nő vagyok. Nem egy lány, egy nő voltam ott a karjai között.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ezen az estén nem sokat aludtam, néha spontán görcsbe rándult a gyomrom, ha arra gondoltam, hogy mi történt. Nem kifejezetten rossz görcs volt, csak olyan izgulós és félős, hogy mégis mi lesz holnap.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Reggel mikor kinyitottam a szememet, Cole volt az, akire először gondoltam és a tegnapi nap. Tovább vigyorogtam, mint egy lökött. Szerencse, hogy ma Haylie dolgozik, mert nem mernék kimenni elé, nem szívesen magyaráznám el, hogy mi is történt tegnap. Még mindig forróság önti el a testemet arra az emlékre! Mi volt a hétköznap egyetlen hátránya? Az hogy Cole sem volt itthon, meg nekem is végig kellett ülnöm az óráimat Miss Wattsonnal. Annak ellenére, hogy nem akartam, hogy Haylie rájöjjön mi van velem, el is akartam mondani valakinek, úgy éreztem, ha magamban tartom felrobbanok. Előkotortam a telefonomat és sms-t írtam Mirának - ha esetleg éppen órán lenne, ne zavarjam -, hogy mikor végez. Beszélni szerettem volna vele, kiönteni kicsit a szívemet. Pedig még nincs is miről. Csak egy csók volt. Vagyis sok csók, de manapság számít ez valamit? Cole-nak biztosan, ő nem olyan, mint a többi. Talán túlreagálom? Elképzelhető… Jött a válasz, hogy háromkor végez, és ha nagyon fontos, akkor idejön egyből. Attól függ a fontossága, hogy kinek a szemszögéből nézzük. Az enyémből nagyon, nagyon, nagyon fontos, de az övéből kevésbé, szóval úgy döntöttem elmegyek elé, legalább addig is lefoglalom magamat. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Jó kis nekifutamodás volt Mira sulija, de most jól esett a séta egyedül a friss levegőn. Az utcán sem bírtam a mosolygásomat csillapítani. Már a félelem is ott motoszkált bennem, hogy mi van, ha megbánta Cole ezt, vagy meg nem történtnek veszi, de még nem tudtam az örömömet elnyomni, nem hagytam magamat. Nem kezdhettem el most emiatt szomorkodni és félni. Elvégre most éreztem magamat először úgy, ahogy a koromban érezni kéne egy lánynak: egy lökött tininek, akire kezd valami hülye rózsaszín köd leszállni egy csóktól. Ennek az új lánynak teljesen más gondolati voltak jelen pillanatban, mint régen. Régen soha sem képzelte volna el magát erotikus helyzetben egy fiúval, de most megtette. Nem direkt gondolt ilyenekre, de a fantáziája szárnyalt, és hiába jött zavarba, tetszett neki a dolog. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A suli előtt olyan helyre próbáltam helyezkedni, hogy Mira biztosan észrevegyen, hogy ne kerüljük el egymást. A bejárathoz közel, a parkoló kocsik előtt volt egy pad meg asztal és mivel még a kint lézengő diákok nem foglalták el, hát megtettem én. Szerencsére nem törődtek velem, még akkor sem mikor kicsengettek és egyre többen özönlöttek ki az ajtón. Figyelmesen járattam a tekintetemet az emberek között, hogy le tudjak csapni Mirára, de előbb vettem észre Wes-t, aki szintúgy kiszúrt engem. Egyből széles lett a mosolya és integetni kezdett nekem, elindult felém. Viszonoztam a mosolyát.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Szia, Hope! – köszönt rám meglepetten, de jó kedvűen. – Mi járatban erre? Csak nem Mirát várod?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Teli találat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Biztos valami csajos dolog, amihez semmi közöm sincsen, ugye? – kacsintott rám és leült mellém.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Bunkóság, ha azt mondom erre is, hogy teli találat? – Wes felnevetett és megsimogatta a vállamat. Megjegyzem, most találkozunk másodjára, nagyon közvetlen fiú. Elsőre elhinni, hogy magába bolondította Mirát eléggé hihetetlen, de talán pasiban nem a rosszakra bukik. Mondjuk, ki tudja, lehet ez csak egy álca Wes-nek. Mikor megemlíttetnem Mirának a szülinapja után, hogy milyen rendes meg aranyos fiú Wes, azt mondta a látszat néha csal.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ugyan, ha ez az igazság – legyintett. – Kérdezhetek valamit? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Próbáljuk meg.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem tervezed, hogy átjössz ide? – nézett fel a sulira, majd vissza rám. Ez egy nagyon jó kérdés volt, a válaszban nem voltam biztos. Annyira utáltam iskolába járni, de nem azért, mert tanulni kell, hanem a többiek miatt. Sosem piszkáltak sokat és nem terrorizáltak, de sokat pletykáltak a hátam mögött. Roberten és Josh-on kívül egy barátom sem volt. És mivel ők a barátaim voltak sokan utáltak. Ugye milyen hülyék az emberek, főleg a tinik? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nem akartam végig magántanuló lenni, néha elgondolkodtam, hogy jönnék iskolába és bizonyára kéne is, szerintem apa és Haylie is jobban örülne, ha ide járnék.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Talán jövőre. Azt hiszem – mondtam kissé bizonytalanul.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jövőre még én is itt leszek, szóval megéri jönnöd – bökött oldalba vigyorogva, majd meglepődni sem volt időm ezen, mikor Wes átkarolta a derekamat és az arcát az enyémhez nyomta és úgy vigyorgott és integetett valakinek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mosolyogj szépen John-nak – mondta. – Most örül a feje, hogy bemárthat Miránál, hogy jujj mit csinálok egy másik csajjal. – Szinte már el is felejtettem, hogy is néz ki John. Akkor láttam egyszer egy futó pillanatra, mikor még félévkor írtam itt a vizsgát. Eléggé morogva arccal nézett minket, miközben Wes vigyorgott meg integetett, mint egy mérgezett egér. Én csak értetlenül ültem ott, végül eltoltam magamtól.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miért néz így? – utaltam Jonh-ra. – Ugye nem tép ketté? – Gondoltam itt első sorban magamra, ugyanis elég nagy esélyt láttam rá, a nem túl barátságos arckifejezésből. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Téged nem – nyugtatott meg aranyos mosollyal. – Max engem – nevetett fel megint. John még mindig minket figyelt, kezdett kényelmetlen lenni a helyzet. Most tényleg azt hiszi, hogy Wes az egész suli előtt megcsalja velem Mirát? Én nem akarok összeveszni Mirával, ha ez a John kitalál valamit, nem tudom mit csinálok. De Mira biztos nem hinné el rólam, hogy el akarom szedni előle a barátját.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne is figyelj rá – legyintett Wes. – Nehezen békél meg velem, mindig azt várja, hogy kibuktathasson. Áh, de nézd csak ki jön! – mondta vidáman és megint integetni kezdett, de most Mirának. Erre én is elmosolyodtam. Mira észrevett minket és felénk tartott, de John leállította és váltottak pár szót. Biztos most ecsetelgeti neki, hogy az idegen ribanc kivetette a hálóját a pasijára, az meg még a vállát is megérintette. Igaz az az érintés Coléhoz fogható sem volt. Ó te jó ég, az ő érintése… Elöntött a pír már megint az újdonság kedvéért. Mire feleszméltem, Mira már a fiúval az oldalán jött tovább felénk. Azt hiszem hamar meghűlt a vér az ereimben. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nyugi – paskolta meg a kezeimet Wes, mikor látta a félelmemet. – Amelyik kutya ugat, az nem harap. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Remélem is.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sziasztok! – köszönt oda Mira. Én intettem, Wes pedig egyből felkelt és megcsókolta Mirát. Közben a John fazon alaposan megnézett magának. Én is néztem, ha már ő sem zavartatta magát. Tényleg magas volt, de annyira nem volt izomagy, mint amilyennek elsőre tűnt. Nincs olyan széles, mint Cole, de azért nem kezdenék ki vele. Nagy, kerek szemei vannak, amik már inkább feketék, mint barnák. Az arcán pedig a keménység mellett ott vannak a kisfiús vonások. De számomra fogható sem volt Cole-hoz.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">John, ő itt Hope.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Örülök, hogy végre találkoztunk – mosolyodott el a fiú és így már sokkal biztatóbb volt a helyzet. – Már az ikrek is sokat beszéltek rólad, hogy milyen cuki vagy. – A cuki szónál utánozta Shine és Liberty hangját, amin önkéntelenül is elmosolyodtam. Úgy emlegetnem engem, mint cukit? Tényleg kegyetlen életük lehet, ha én számítok cukinak.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De nincs igazuk. – Láttam Wes arcán a meglepettséget, és hogy készülne mondani valamit, én is félve vártam, hogy mit fog mondani. Mira meg vigyorogva hajtotta le a fejét, mint aki tudja, hogy mi fog következőnek elhangozni John szájából. – Te gyönyörű vagy, nem cuki. – Szívdöglesztő mosolyt kaptam, és kicsit megilletődötten álltam ott, talán kicsit zavarba is jöttem, de az a mosoly azért képtelen Cole-ét überelni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Öm izé, köszi vagy mi – nevettem fel egy aprót.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Eredeti – mondta gúnyosan Wes. John nem is foglalkozott vele.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Fiúk – rázta a fejét Mira. – Ne már, ne mutassátok már meg egyből Hope-nak az ovis oldalatokat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Legalább később nem éri meglepetés – kuncogott Wes. Mira megrázta a fejét és kisétált Wes karjai közül mellém.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mehetünk? Biztos fontos, ha eljöttél egészen idáig – nézett rám most komolyan, de aztán jobban megnézett. – De nem rossz dolog – tűnődött talán inkább csak magában. – Amióta itt vagyok, vigyorogsz.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Akkor is vigyorgott már, mikor ide jöttem – kotyogta bele Wes, mintha büszke lenne erre a megállapításra. Észre sem vettem, hogy végig itt ült a képemen. Mira elgondolkodva nézett rám, én meg elpirultam, ugyanis lelepleztek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hogy van Cole? – kérdezte Wes huncut arckifejezéssel, mintha tudná, hogy vele kapcsolatos a dolog. Mira nagyot nézett majd elmosolyodott, mintha most már ő is értene mindent.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem tudom – rántottam meg a vállamat. – Mikor legutóbb találkoztuk jól volt – próbáltam nem pipacs pirossá válni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Menjünk már – fogta meg a karomat Mira és húzni kezdett. – Sziasztok! – köszönt hátra a fiúknak. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hé! Búcsú puszi? – méltatlankodott Wes és elkapta Mira karját és visszarántotta magához egy csókra. Aztán elindultunk, de még hallottam, ahogy John meglepetten kérdez vissza, hogy Cole Sullivan?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi is történt pontosan?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát elmentünk megnézni a hullócsillagokat a partra – kezdtem bele és éreztem, hogy kiül az arcomra a vigyorgás.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Várj! – emelte fel a kezét Mira. – Csillagok, éjszaka, part, Cole és te. Nekem ezekből mondjuk valami forró helyzet jön össze.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Forró helyzetnek számít az, hogy átcsókolóztuk azt az időt, amíg a csillagokat kellett volna nézni? – haraptam szégyenlősen az ajkamba. Mira arcán fokozatosan szélesedett a vigyor, végül úgy szólalt meg, mint aki tudta az egészet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ez már csak idő kérdése volt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi? – hökkentem meg. Az nem lehet, hogy ő előre tudta, mikor én nem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Rátok volt írva, de főleg Cole-ra. Mikor elrepedt a segge a képekért, már sejtettem. A saját barátnőjét soha nem akarta lefényképezni, te pedig egyből megihletted. Szerintem ez egy művésznél jelent valamit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De most félek, mi van, ha nem akar semmit, ha megbánta?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Viccelsz? Szerintem amióta találkoztatok és fokozatosan megismert téged, annál jobban akar. És ne emészd magad ezen, csak beszélj vele. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Egyből jobban éreztem magamat, ahogy ezt elmondhattam végre valakinek, aki ráadásul bíztatott és nem remélte, hanem tudta, hogy Cole nem fogja meg nem történtnek nyilvánítani a dolgot. Mira csak fél útig kísért el, onnan egyedül mentem tovább. A járdán ballagtam, mikor motor hangját hallottam meg, és mintha már felismerném Cole kicsikéjét, tudtam, hogy ő lesz az. Mikor leállt a motor tudtam, igazam van. Visszafojtottam az előtörő vigyorgást, de az idegességet már nem sikerült.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Gyere, Hope, pattanj fel! – vette le a sisakját és szólt oda nekem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nincsen sisakod – mondtam neki incselkedve, utalva arra, hogy múltkor nem akart felengedni a motorra anélkül. Mellesleg ez el is terelte kicsit a figyelmemet. Egy sisak kevésbé zavarba ejtő, mint egy csók.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tessék – nyújtotta felém az övét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Így neked nem lesz. Mi lesz, ha belénk jön valami barom? – húztam fel a szemöldökömet. Nem tetszett, hogy megint megfosztana az élménytől, hogy a szél fújja a hajamat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na gyere ide! Ha nem veszed fel, megkergetlek és én teszem a fejedre – fenyegetett játékosan. Ezzel igazán nem lenne érdemes vitatkozni, szóval közelebb léptem hozzá. Ahogy belenéztem a szemébe, elszállt az idegességem, ugyanis az övében is ugyanannyi vágyakozást láttam. Szívem szerint rögtön megcsókoltam volna, de ezzel vártam, amíg haza értünk. Most csak engedelmes kislányként felültem mögé a motorra és haza száguldottunk. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Leszálltam mikor megérkeztünk, letettem a motorra a sisakomat. Kezeimet tördelve vártam a következő lépését, hogy mi lesz. Babrált valamit még, aztán felém fordult. Felnéztem pilláim alól a szemébe, a legszebb szempárba. Enyhe zavaromban haraptam be az ajkaimat, szinte pattanásig feszültek az idegeim. Egy pillanatig azt hittem, elköszön és kész.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope? – kérdezte halkan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen? – A hangom reménykedő volt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mit szólsz a tegnapi kívánságomhoz?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tetszett – mondtam halkabban, mint szerettem volna. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Cole halványan elmosolyodott és a következő pillanatban már ajkai ismét az enyémeken voltak, s én is éhesen vetettem az övéire magamat. Két oldalról fogta az arcomat, de hamar derekamra tette a kezeit és úgy húzott közelebb magához. Nem érdekelt ki láthat, én akartam őt és a jelek szerint ő is engem.</div><div style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-22481113855664955922012-01-23T09:59:00.000-08:002012-01-23T09:59:23.402-08:0042.fejezet: Kívánságok<div style="text-align: right;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div style="text-align: right;"><i>„Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad.<strong> </strong><strong><span style="font-weight: normal;">Kívánom</span></strong><b> </b>a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.”</i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az Eric probléma megoldódott, miután megtudtuk, hogy pénzt akar. Az a félnótás flótás pont olyan hétvégén merte még visszadugni ide a képét, mikor apám itt volt, aki még jobban kiosztotta, mint Cole és elküldte melegebb éghajlatra. Megfenyegette, hogy feljelenti a rendőrségen zaklatásért, esetleg kiveri belőle a szart is, ha még egyszer Haylie közelébe mer jönni. Az a görény szerencsére eltakarodott, de előtte még hadovált Cole-ról, hogy a fiatal szeretője hol van Haylie-nak. Utólag felvilágosítottam apát – szerintem kicsit jóval több csodálattal –, hogy Cole hogyan állt ki a nagynéném mellett és hogyan vert be egyet Ericnek és hogyan tette ki a szűrét a házból. Apa megkérdezte, hogy ez az a fiú-e, aki akkor volt velem, mikor ő először jött ide, és hogy mennyire komoly a kapcsolatunk. Azt mondtam barátok vagyunk – hát ha egyszer ez az igazság –, de apám azt mondogatta, hogy hát azért szeretné ő megnézni magának ezt a Cole-t.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Találkoztam már Cole-nak pár haverjával, mind rendesek voltak velem. Habár páran furán szemléltek, egyik sem kérdezett semmit, vagy szólt be. Abban a kávéházban találkoztam a legtöbbel, ahova egyszer elmentünk, hogy meghallgassuk, hogy énekel a fiúk egy barátja, utána pedig rendszeresen eljártunk. Itt ismerkedtem jobban össze Kimorával is, a fekete lánnyal, aki tényleg már-már lehetetlenül kedves volt az emberekhez. Velem is olyan bájos és érdeklődő volt, úgy viselkedett, mintha hosszú évek óta ismernénk egymást. Könnyen feloldódtam a társaságában, egyszerű volt vele beszélgetni. Viszont nem bírtam attól elvonatkoztatni, hogy mennyire gyönyörű és hogy Cole barátja. Nem mondom, hogy féltékeny voltam, csak kicsit irritált a dolog. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Az emberek kortól és nemtől függetlenül jártak a kávéházba, saját verseiket, novelláikat, dalaikat adták elő többnyire. Csodálkoztam azon, hogy ők hogyan keveredtek ide, de a dolog egyszerű volt. Ian egyik bátyja itt kapott nyári munkát, a fiúk pedig eljöttek egy ilyen este megnézni a bátyust, s akkor látták, hogy mit is csinálnak itt. Itt ragadtak. A versek, dalok, novellák mind inkább a bánatról, tovább lépésről, bátorságról, önbizalomról, esetleg a szerelemről szólnak. Segítenek túllépni az embereknek a problémáikon. Valaki a saját történetét meséli el, valaki csak egy fantázia sztorit. Nem akartam bemagyarázni magamnak, de volt egy olyan sejtésem, Cole-nak szándéka volt azzal, hogy elhozott ide többször is. Szerettem ide járni, de szerintem Cole azt hitte, hogy majd a színpadra is fel akarok pattanni, de nem szerepelt sem a távoli, sem a közeli terveim között. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Az asztalunknál lévő halk beszélgetést két vidáman csivitelő hang szakította félbe, akik egyszerre köszöntek rám hangosan. Mikor felnéztem az ikreket láttam magam előtt, akiket én is kedvesen köszöntöttem.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hogy találtad meg a helyet? – A lányok végignéztek a társaságomon.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Cole hozott el.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Óh. – A lányok egyszerre tátották el meglepődve a szájukat. – Azt hittem, Mira mutatta – mondta Sunshine, és kételkedve mérte végig Cole-t, míg testvére még kételkedőbben a többieket. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mira jár ide? – Simán beillett volna ide, de valahogy mégsem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem – rázta a fejét Liberty.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Észrevesz ő mindent, és segít anélkül is, hogy valaki kérné rá, de ide nem jön el – vette át a szót Shine.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Régen járt ide, valami fiúval és Annabelle-lel. – A lányok kiszúrták Ian-t, mire minden szem rászegeződött.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tényleg szöszi! – csapta össze a tenyerét Sunshine. – Te régi darab vagy már itt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De még semmit sem adtál elő – Liberty félig kérdezte, félig állított, és látszott rajta, hogy erőteljesen próbál arra visszaemlékezni, hogy adott e elő valami valaha Ian.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hacsak nem érdekel titeket a fizika, valószínűleg nem fogtok fent látni a színpadon – Ian arra a szokásos mosolyra húzta a száját, amitől még gyengébb pillanatimban én is alapjaimban megremegek, meg minden nőnemű élőlény, ez alól az ikrek sem voltak kivételek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Engem igazából érdekel a fizika – pislogott rá Liberty.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én leszarom, de ha ilyen tanárom lenne, a véleményem változna – Shine beleharapott az ajkába, Ian pedig felnevetett. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ti vagyok a legjobb fej ikrek, akiket ismerek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azért, mert nem ismersz másokat – szólt oda Cole, mire én is elnevettem magamat. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na köszi, most elrontottad a bókolásomat. – Ian szúrós szemekkel nézett a barátjára, majd vissza a lányokra, akik csak mosolyogtak.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nyugi hölgyeim, Cole-nak egyszer valaki nagyon odacsapott, azért beszél ilyen baromságokat. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Óh, csak nem te csaptál oda neki? – Ami még a főbb különbség a két lány között, az Shine huncut, nagyon huncut mosolya.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hé, ugye nem nézitek ki belőle, hogy le tud ütni? – kérdezte kicsit sértetten Cole, mire a lányok csak sunyin mosolyogtak. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Ian megkérte őket, hogy üljenek le, ezen az estén velük gyarapodott az asztaltársaságunk, és én csak csodálkoztam rajtuk, hogy hogyan képesek ennyire kedvesen, viccesen viselkedni, és ha nem tudnám, hogyan élnek, azt hinném, minden klappol körülöttük. Vajon ez egy álca csak, amit a külvilágnak mutatnak? Belül nem haldokolnak? Nagyon úgy néz ki nem. Biztos sokat számít, hogy nincsenek egyedül, támaszkodhatnak a másikra.</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Mirával el szoktunk járni sétálni, most is hozzá igyekszem, hogy a szokott helyen találkozzunk, ami körülbelül mindkettőnk házától ugyanannyira van. Konkrét tervekkel megyek most hozzá, tudom miről akarok beszélni. Mikor oda értem, már láthatta rajtam az elhatározottságot, mert egyből rákérdezett, hogy szeretnék-e valamit kérdezni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Találkoztam az ikrekkel, és azt mondták, idézem: „Észrevesz ő mindent, és segít anélkül is, hogy valaki kérné rá”. Szóval ezt tetted? Segítettél, direkt szándékod volt közel kerülni hozzám és segíteni? – Nem akartam számon kérően hangzani, hiszen ez nem elítélendő dolog, éppen ellenkezőleg. Viszont, ha azt nézzük, hogy én hittem azt, hogy segítek neki, miközben ő segített nekem és mindent rosszul gondoltam, hát az elég vicces. Elégé rossz emberismerő vagyok ezek szerint.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én csak láttam, hogy segítség kell neked. Szóval ott voltam. – Mira rám mosolygott, amit viszonoztam, ezzel is mutatva, hogy semmi bajom ezzel. Ha akkor nem is akartam segítséget, most örülök neki. Nagyon sokat változtam az itt töltött hónapok alatt pozitív irányba, és ezt részben neki köszönhetem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Köszönöm. Mindent. – Hálásan ránéztem, majd megint eszembe jutott, hogy mennyire elnéztem a dolgokat, hogy nem ő nem volt összetörve, csak be akartam magamnak magyarázni, hogy ő is. Igazából csak én voltam darabokban, ezen elmosolyodtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi az? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudod azt hittem, te is totál padlón vagy Annabelle miatt, azt hittem értelek és nagyon hasonlítunk. De nem, te nem voltál romokban, te tovább léptél, és csak akartam hinni, hogy össze vagy törve. – Erre akkor kezdtem rájönni, mikor mindent elmondtam neki, és ő azzal vigasztalt, hogy Robert még mindig velem van az emlékeimben, aztán pedig mikor egyszer náluk voltam. A szobája tele van gyönyörű rajzokkal, azt hittem ő készítette, de mint megtudtam Annabelle. Segít neki, hogy ott vannak a rajzok, nem lesz tőle szomorúbb, csak képes elfogadni azt, amin már én is jó úton járok: hogy a barátja elment.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ott voltam hidd el, de felálltam. Nem volt sima ügy, sok hülyeséget csináltam, de talpon vagyok, és jobb érzés, mint az önsajnálatban fetrengeni. Semmi sem húz vissza, semmi sem köt béklyókba, szabad vagyok. – Feltűnt, hogy Mira sokszor mondja, hogy szabad és hogy független. Én is ez akartam lenni, szabad. Nem akartam, hogy a halott barátomhoz való kötődésem és görcsös ragaszkodásom határozza meg az életem hátralevő részét, magam akartam alakítani a sorsomat. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És Hope, ha adhatok egy tanácsot: legyél vad.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Vad? Mármint öltözzek furán, borzoljam a hajam és káromkodjak? – Ez nem az én stílusom, elég furcsa lennék így. Mira felnevetett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Úgy értem, szard le, amit mások mondanak és ne mások elvárásai szerint élj. Merj önmagad lenni és kiállni a dolgaidért. Lázadj ez ellen az istenverte társadalom ellen és legyél egy egyéniség! – Mintha Mira egy lelkesítő beszédet mondott volna, úgy beleélte magát. De én is éreztem, hogy van hatása annak, amit most mondott. Vad akarok lenni.</span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Egyre jobban éreztem magamat a bőrömben: Haylie-t imádtam és jól kijöttünk, apámmal egyre jobban megismertük egymást, egyre többet jött le hozzánk, az a gondolat is felmerült, hogy leköltözik Wilmingtonba. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Egyik este a tévét néztem, ahol a mindig puccos ruhákban lévő időjósnő azt mondta, csillaghullás várható április első napjaiban. Eddig egyszer ültünk ki Roberttel hullócsillagokat nézni, de nem láttam túl sokat, mert fájt a nyakam és untam a sok felfelé nézést, ezért inkább csak beszélgettünk és beszélgettünk. Most elterveztem, hogy ezt kiülök és megnézem, kerül, amibe kerül. Ha a nyakam kitörik, akkor is látni akarok egy csillagot és talán még kívánok is valamit. Talán azt kívánnám, hogy minden rendben legyen velem, minden téren. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Másnap Cole azzal jött át izgatottan, hogy nézzük együtt a csillaghullást, ő tud egy tuti helyet, ahol biztos nem lesz más, senki sem fog miket zavarni. Felvetettem neki, hogy esetleg valamelyikünk kertje, de hevesen rázta a fejét, hogy ő nem fogja a csillagokat a kertjükből bámulni, hát mégis mit gondolok én. Szóval nem kertből fogom látni, és nem Haylie-val, hanem vele, valahol azt hiszem a parton. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Tíz óra körül mondták a hullást, Cole már fél kilenckor nálunk volt és indultunk. Haylie egy barátnőjével ment el megnézni, Mirát is megkérdeztem, ő is megnézni, pedig nem akarta. Wes vette rá. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Furcsa érzésem volt Cole-lal kapcsolatban, valami belső hang veszélyre figyelmeztetett, de próbáltam elhessegetni. Elvégre mi csak jó barátok vagyunk, ő egy barát, aki segített nekem kilábalni a nyomorúságomból. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Melyik részhez megyünk? – kérdeztem tőle a kocsiban, amire egy sejtelmes mosoly volt a válasz. – Oda, ahol fényképeztél? – próbálkoztam tovább.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne legyél olyan kíváncsi, majd meglátod. – Cole-nak igazán jókedve volt, már azt hittem, hogy játékosan megcsipkedni az arcomat, mint az öreg nénik, de szerencsére elmaradt. Betett egy nagy kosarat a hátsó ülésre, és mikor látta, hogy érdeklődve figyelem, csak megrántotta a vállát, hogy éhen akarok halni? Miért, olyan sokáig fogunk maradni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Sokáig mentünk kocsival, már nem a wilmingtoni partszakaszra mentünk. Körülbelül fél óra kacskaringózás után Cole leállította a kocsit és kezébe fogta a kosarat meg egy plédet. Ekkor kezdtem először zavarban érezni magamat. Egy ilyen Roberttel vagy Josh-sal tökre rendben lett volna, de Cole-ra nem tudtam úgy gondolni, mint rájuk. Még magamban sem akartam kimondani, hogy mihez hasonlít ez az egész. Egy részem akarta, egy részem pedig nem. Bízni akartam Cole-ban, hogy nem tenne ilyet, de igazából ez nem rossz dolog. Nem rossz dolog a normális lányoknak, akik tudják, mit akarnak. Én a közelében sem vagyok eme képességnek.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jössz? – nézett hátra rám mosolyogva Cole, aki már elindult, csak én álltam le magam elé bambulva. Megráztam magamat és utána mentem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Valahol egy út mellett voltunk, két város között lehettünk. Nem éppen bíztató. Egy hosszabb kavicsos úton kellett átsétálnunk, utána pedig már hallottam az óceán hullámzásának hangját. Egy gyenge deszkakerítésre pirossal egy nagy piros iksz volt rajzolva, legalábbis fénykorában az lehetett, már le van kopva a nagy része. A kerítés elég viseltes, de azért még kerítés, és azoknak általában az a feladata, hogy távol tartsanak valamit vagy valakit valamitől. Szóval nem kéne lemennünk a partra. Kételkedve néztem Cole-ra, aki intett a fejével jobbra, ahol simán meg lehet kerülni pár méterrel arrébb a kerítést, mert csak addig tart. Valószínűleg csak jelzés értékű, hogy nem kéne oda menni.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Évekkel ezelőtt megvette valami gazdag pasi saját teleknek, hogy nyaralót építessen, de nem lett belőle semmi. Amúgy senki sem jár ide, elhanyagolt rész, itt nem lesz senki. – Olyan mosollyal nézett rám, hogy legszívesebben futni kezdtem volna az ellentétes irányba. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Valami baj van? – ráncolta a szemöldökét a legártatlanabb nézéssel és aggodalommal. Arra gondoltam, hogy milyen aranyos, mikor ilyen. Csak megráztam a fejemet és követtem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Szerencsére az ég tiszta volt, és milliárdnyi csillag látszott, talán még sosem láttam ennyit. A víz feketének látszott, csak néhol csillant meg néha, mintha egy-egy gyémántról verődnének vissza a csillagok fényei. A szél nem fújt nagyon, most a tengerparton kifejezetten csendes szellő lengedezett. A legvastagabb pulcsim volt rajtam és egy vékony mellény, még nem fáztam. A víz lustán nyaldosta homokot, néha merészebben jött ki a partra, majd húzódott vissza lassan. A sötétben a lábammal a homokot rugdostam, miközben Cole mellett mentem. A fiú megállt és leterítette a plédet, letette a kosarat és leült. Én is helyet foglaltam mellette, de kicsit szorongtam. Nehezemre esett levegőt venni és görcsbe rándult a gyomrom, nem tudtam, hogy ez jó vagy rosszfajta görcs e. Cole kinyitotta a kosár fedelét és kivett belőle egy tálkát majd még egy párat és letette kettőnk közé. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi van bennük? – néztem a tálkákra. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nézd meg. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Találomra az egyik tál után nyúltam és levettem róla a takaró fóliát és apró kis sütiket láttam benne. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak nem te csináltad? – néztem fel meglepetten Cole-ra. Nem mintha olyan elképzelhetetlen lenne, hogy ő ilyet csinál, de nem néztem volna ki belőle, hogy neki áll sütögetni egy csillaghullásra. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem – rázta meg a fejét. – Sajna bolti, de ő volt a kedvencem mielőtt ettem volna a muffinodból. – Éreztem, hogy elpirulok, lehajtottam a fejemet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Akkor megnézem, mit ütöttem ki a nyeregből – nevettem fel zavartan és nem is tudom miért mondtam ki. Nem akartam. Beleharaptam a kicsi csokis sütibe, aminek a közepén vaníliás krém volt. Finom volt, ezért még egyért benyúltam a tálba. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ha Jenny haragudott rám régen, na jó, igazából még most is ezt csinálja, akkor megette mindet tiszta bosszúból. – Elnevettük magunkat. Ez annyira Jennys, simán kinézem belőle, hogy bosszúból akkor is teletömi magát a sütivel, ha már nem fér bele több és nem is szereti. Cole a hátára feküdt, a kezeit a tarkója alatt összekulcsolta és az eget kémlelte. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ha ez a hely tudna beszélni, sok mindent elmondhatna rólam – jegyezte meg nosztalgikusan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mint például? – kérdeztem halkan. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hogy hogyan törtem össze és hogyan álltam talpra. Hogy hogyan sírtam és nevettem magamon. – Cole valahol a múltban járt, azt sem tudom, hogy ezt mért mondja el nekem. Viszont szívesen meghallgatom, ha problémája van, azok után, hogy ő is meghallgatott engem és elvisel. Ennyit megérdemel és különben sem lenne fáradtság részemről. Érdekel engem a fiú. Tudom, hogy neki is van egy titka, egy titka, amit kevesekkel oszt meg, amit nem sokan tudnak. Arra is van tippem, hogy mihez kapcsolódik ez a titok. Ha elmondja nekem, akkor biztosan teljesen bízik bennem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi történt? Miért hagytad abba a bokszolást? – Cole egy pillanatra felém fordította a fejét, majd vissza az ég felé. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó voltam, nagyon jó. Nyerhettem volna, de a világ aljas, főleg a versenyzők világa. Pénzzel mindent meg lehet oldani. Nem jó helyre kerültem, nem jó emberhez. Az ellenfelem nem bízott annyira magában, hogy tudja meg fog verni, sem a trénere, sem senkije. Le akartak fizetni, de szó sem lehetett róla, legalábbis nem részemről. Ettől még az üzletet megkötötték és muszáj voltam veszteni, különben ki tudja mit csináltak volna velem, vagy ami még rosszabb a szeretteimmel a meccs után. – Tágra nyílt szemekkel hallgattam Cole-t és értettem őt. Közelebb éreztem őt magamhoz, mintha kicsit hasonlítanánk. Mindketten kicsit megsebzettek vagyunk, mindketten összetörtünk és keresgéltük az utat, hogy talpra tudjunk állni, csak neki hamarabb sikerült. Cole-nak óriási kitartása volt, nekem nem. Nem tudta, hogy nekem mi bajom van, de adott nekem a kitartásából és segített talpra állnom. Sosem lehetek neki elég hálás azért, mert makacs volt és kiállt értem saját magam helyett is. Eltettem az utamból a kosarat meg a tálakat és közelebb csúsztam Cole-hoz, hogy meg tudjam érinteni. Megfogtam volna a kezét, de az a tarkója alatt volt, így maradt az oldala. Cole rám nézett, a szemei most két csillogó fekete pontnak tűntek. A világ két leggyönyörűbb fekete pontjainak. Újra görcsbe rándult a gyomrom. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ugye nem sajnálsz? – próbált viccelni, de tudtam, hogy komolyan gondolja. Lefeküdtem mellé és az oldalamra fordultam, ő is azt tette. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem sajnállak. Erős vagy. Inkább csodállak. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope, ha lenne egy kívánságod, mi lenne az? – nézett érdeklődve a szemembe. Erre nem tudtam válaszolni sosem. Ez olyan, mint a mit vinnél magadra egy lakatlan szigetre, egyszerűen fogalmam sincs. Bár régen valószínűleg azt mondtam volna, hogy jöjjön rendbe az életem, fizessen meg mindenért Jack, vagy kapjam vissza apámat, de ezeknek egy része már teljesült. Az életem javul, apámat visszakaptam, Jack pedig megkapta a büntetését, bár koránt sem a megfelelőt. Aztán egy kéz a szívembe markolt és jól összeszorította, hogy alig kaptam levegőt. Az agyam megtelt Roberttel, a nevével, a kinézetével, illatával, nevetésével és a szeretettel, amit iránta érezek. Ha lenne egy kívánságom, talán őt kívánnám vissza magamnak, talán elviselnék mindent, talán lemondanék az itteni éltről, visszakérném Jack-et is, csak hogy ő velem legyen. Régóta nem érzett vágyódás öntött el iránta, de hirtelen egy másik kéz is a szívembe markol, egy hang pedig azt ordítozza bennem, hogy <i>önző!</i>. Ez megint öncélú dolog lenne, nem kívánnék magamnak ilyet. Egyrészről nem biztos, hogy Cole-t mégis olyan könnyen itt tudnám hagyni. Másrészről pedig azért nem kérhetem ezt, mert ismerek valaki mást, aki még él, aki még segítségre szorul. Egy pici csodát, akinek egy nagy csodára jobban szüksége van, mint nekem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Talán azt kívánnám, hogy Clarie-nek nagyszerű élete legyen, amit megérdemel. – Mivel Cole nem tud a kislányról, folytatom. – Az intézetben ismertem meg, ő volt az, aki kiállt értem és nem engedett el, aki küzdött értem és bíztatott. Ő volt az, akire felnézhettem. Őt sokkal jobban bántották fizikailag, és mégis ő bíztatott engem. Clarie hat éves – néztem végül Cole szemébe, akin meghökkenést láttam. Csak nézett, láttam rajta, hogy kételkedik benne, hogy jól hallotta-e. Lassan becsuktam a szememet és kinyitottam, Cole még mindig engem nézett, perzselt a tekintetével. Olyan közel van hozzám, szinte érzem a testéből áradó meleget. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mindig van remény – suttogom. – Ha minden reményem elfogy, a nevem akkor is ott van, ezt mondta nekem. – A végén mélázva elmosolyodtam és gondolatban szorosan a karjaimba zártam a kislányt. Cole közelebb jön hozzám.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Te mit kívánnál? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt nem mondhatom el. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miért? – kérdezem még mindig halkan. – Akkor nem válna valóra? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Talán – mosolyodik el halványan. – Lemaradunk – fordult vissza az ég felé. Kelletlenül én is a hátamra gördültem, de most egyáltalán nem érdekeltek a csillagok. Szépek, szépek, de korántsem kötnek le annyira, mint Cole és az ő szemében ragyogó csillagok. Már nem érdekel, hogy ilyenekre gondolok, már akkor tudtam, hogy hülye vagyok, mikor a pulcsijában aludtam, csak hogy érezhessem az illatát. Nem közömbös nekem, ezt még régóta sejtem, talán tudom is, de nem tudom pontosan milyen érzéseim vannak iránta és ez néha kétségbe ejt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Kissé feltámadt a szél, de nem fázom, melegem van. Melegem van ettől a helyzettől, attól, hogy ennyire közel fekszem Cole-hoz, aki elmondta a titkát és én is neki az enyémet. Hosszú percekig, csak bámultuk az eget, de nem láttam semmit, mert a gondolataimba mélyedtem. Nem akartam megszólalni, mert annyira ide nem illőek most a szavak. Hirtelenjében egy csillag cikázott át az égen és tűnt el ugyanolyan gyorsan. Nem kívántam, csak gyorsan Cole felé kaptam a tekintetemet, akinek csukva volt a szeme. Vajon a csillag után csukta be? Néztem egy ideig, de csukva tartotta. Olyan, mintha aludna. Hirtelen nagy késztetés éreztem arra, hogy belefúrjam az arcomat a pulcsijába, a vállába, csak hogy jobban érezhessem az illatát, amit a szél hoz felém. Kicsit édeskés illat, nem tudnám pontosan behatárolni. Édes, talán mentolos (nem Ian mentolos rágós mentolos illata, ez másabb) és férfias. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Cole – mondtam ki halkan a nevét, nevetséges, de meg akartam győződni arról, hogy nem alszik. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hmm? – nyitotta ki a szemét és rám nézett. Olyan mintha nagyon távol járt volna és csak most térne vissza.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Láttad? – annyira halkan próbáltam beszélni, de nem tudom miért. Talán attól féltek, ha túl hangos vagyok, elillan a pillanat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Láttam – ő is nagyon halk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kívántál?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kívántam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Cole?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen? – Nem is tudom mit akartam mondani, csak lehajtottam a fejemet zavartan. Teljesen hülyén érzem magamat. Aztán megéreztem Cole ujjait az arcomon, amik szinte perzselték bőrömet ott, ahol hozzáért. A szívem meglódult. Felnéztem rá, és egy pillanatra megijedtem, mert nagyon közel volt hozzám, alig választják el centik az arcainkat. Nem tudtam sem beszélni, sem gondolkodni sem levegőt venni. A zsigereimben éreztem, hogy most mit akarok, de eddig nem vallottam be magamnak. Cole fogva tartott a tekintetével, hiába akartam elfordítani a fejemet, nem ment. Aztán az ajkaimra tévedt a tekintete és a szívem még gyorsabban kezdett verni, hogy lehet, hogy még bírja erővel? Ez már nem normális! Aztán nagyon lassan közelebb hajolt, hogy még eltolhassam, ha nem akarom. De én akarom, nagyon akarom. Olyan régóta titkon már erre vágyom, akarom őt magát. Éreztem a leheletét a bőrömön, ami megbolondított. Akarom, hogy hozzám érjen, akarom, hogy megint a karjaiba zárjon, én pedig biztonságban érezhessem magamat, mint akkor mindig. Aztán a pár centis távolság pár milisre szűkült majd végleg eltűnt és Cole langyos ajakit érzem az enyémeken. Hirtelen egy villámcsapás járta át a testemet, a testem feltöltődött energiával. Cole először nagyon lágyan csókolt, szinte alig éreztem, de mikor a kezeim önkéntelenül is elindultak felfelé a karján, a nyakára értek majd beletúrtam a hajába, amire már annyiszor gondoltam, már nem csak piheként éreztem ajkát az ajkamon. Nem erőszakosan tapadt rá, hanem érzelmesen, mintha ebben a csókban szeretne nekem mindent elmondani, mintha vigasztalni és bátorítani és szeretni szeretne vele egyben. Olyan, mintha minden életerőm és önbizalmam visszatért volna, főleg mikor egyik kezét a derekamra tette majd lassan végigsimított rajta és elért a nyakamhoz, majd azt kezdte simogatni. Visszacsókoltam már az elejétől kezdve, nem húzódtunk el egymástól, de nem is akartam, hogy elhúzódjon. A testem önálló életre kelt és közelebb próbált jutni hozzá, teljesen eggyé akartam válni vele. Érezte a próbálkozásomat, mert a kezét megint a derekamra tette és úgy húzott közelebb magához. Elégedettség járt át, de hamar elillant, mert többet akartam. Nem tudom, hogy ő vagy én kezdtem e vadabbul csókolni, de megtörtént és élveztem. Éreztem, hogy kigördül egy könnycsepp a szememből, végigfolyik az arcomon és az ő arcát is benedvesíti. Nem bánat könnye, sokkal inkább örömé. Olyan volt, mintha ez lenne minden problémámra a megoldás, mintha csak Cole gyengédségére lenne szükségem, hogy mindent feledni tudjak. Mintha csak a szeretet ilyesféle kimutatására lenne szükségem, mert biztosan szeret valamilyen módón valamennyire, mert ha nem szeretne, biztos nem bánna velem így, biztos nem csókolna ennyire érzelmesen. Csak egy könnycsepp volt, de Cole-nak elég, hogy eltávolodjon, és a szemembe nézzen. A szeme furcsán csillogott, mintha fel tudna vele falni. Lecsókolta a könnyemet az arcomról és végigsimított rajta. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Valóra vált – suttogta halkan, mire halványan elmosolyodtam és hozzá bújtam. Ezek után egy hullócsillagot sem láttam, már nem érdekeltek. Cole-t ölelni és csókolni sokkal inkább tetszett, mint holmi csillagok, amik le akarnak potyogni az égről. </span></div><div style="text-align: left;"><br />
</div><div style="text-align: right;"><i></i></div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-61733152532833994132012-01-14T10:45:00.000-08:002012-01-14T10:45:44.342-08:0041.fejezet: Védelmező<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i>„Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell.”</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az idő egyre melegebb lett március vége felé, szinte már vártam, hogy Cole melyik pillanatban toppan be, hogy na menjünk motorozzunk egyet. Ezzel kapcsolatban már nem voltak félelmeim, hiszen bíztam Cole-ban és kedvet is kaptam a motorozáshoz, száguldani egy kicsit, érezni, hogy élek. Mondhatni vártam, hogy felhozza a témát, de nem tette. Meguntam a várakozást és én kezdeményeztem, mert Cole mellett megtanultam, hogy nem fogja érte senki se leharapni a fejemet, és ha akarok valamit, azt mondjam el, mert senki sem gondolatolvasó. Már volt bátorságom elmondani, ezért hát rákérdeztem. Cole mosolyogva annyit felelt, hogy akkor megyünk, amikor csak akarom. Így hát kis mérlegelés után úgy döntöttem, hogy mondjuk holnap.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Gyönyörű meleg szombati nap volt. Egy régen hordott farmeremet akartam felvenni, de amikor nem bírtam felhúzni magamra, földöntúli öröm fogott el. Annyira kihíztam, hogy a fenekemre nem bírtam felhúzni, ami azt jelenti, szépen haladok. Van színe az arcomnak, és nem olyan vagyok, mint egy lerágott csont, néha már elégedett vagyok, ha tükörbe nézek. Bár sok lány itt már megállna, én még szeretnék hízni. Nem akarok egy csontkollekció lenni, mindig olyan lánnyá szerettem volna válni, aki nem kövér, csak szép formás. Mondjuk, mint az ikrek. Ezen még van mit dolgoznom, de az a sok süti, amit magamba tömök, szépen végzi a dolgát. A feeling kedvéért Cole hozott nekem egy bőrdzsekit, ami a húgáé. Kicsit sokat hordom szerintem Jenny ruháit, de tetszett a dzseki és jól is állt. Picit hogy úgy mondjam, szexisnek éreztem magamat a karcsúsított darabban. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csinos – mondta elismerően Cole. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt hiszem, ellopom ezt a dzsekit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Oké, csak Jenny előtt ne vedd fel. Kicsit kiakadna – nevetett fel. – Azt mondtad ültél már motoron, szóval akkor tudod a legfontosabb szabályt, ugye? – Komoly hangon beszélt, erősen kezdtem gondolkodni, hogy mi lehet az.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hogy ne essek le? – kérdeztem kételkedve, de Cole csak tovább nézett komolyan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem. Az a legfontosabb, hogy mindig jól kapaszkodj a sofőrbe. Gyakoroljuk egy kicsit itt, amíg el nem indulunk? – Csak bolondozik! Legalábbis azt hiszem, bár nagyon komoly az ábrázata. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt hiszem, nincs rá szükség. – Magabiztosabb is lehettem volna. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Biztos vagy benne? Igazán nem szeretném, hogy leborulj a motorról. – Habár komolyan magyarázott, valami huncut fény csillant a szemében. Figyelj Hope, csak hülyéskedik, te is hülyéskedhetsz vele. Ne legyél már zavarban, ez csak Cole!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerinted nincsen elég erő a karjaimban? – kérdeztem sértetten és elszántan a szemébe néztem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem én mondtam – vigyorgott huncutul. Gyorsan kerültem meg Cole-t és öleltem át hátulról a derekát. Minden erőmet beleadtam egy kiadós szorongatásba, de Cole csak vigyorgott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope, ez tőled simogatás – lefejtette a karjaimat a derekáról és szembe fordult velem. Kicsit tényleg megsértődtem, amiért minden erőmet beleadtam abba a szorításba, és képes azt mondani nekem, hogy csak simogatás volt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Megmutassam én, hogy kell keménykedni? – vonta fel a szemöldökét, de mielőtt durcásan rávághattam volna, hogy nem kell, villámgyorsan megfordított és felkapott. Kezei a derekamon voltak és úgy emelt a magasba, mintha táncolnánk. Halkan sikkantottam egyet, annyira megijedtem a hirtelen mozdulattól. Hamar megelégeltem a levegőben töltött időt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tegyél le!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miért, mi lesz, ha nem? – incselkedett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne akard tudni – fenyegetőztem, de magam sem tudtam mit csinálnék. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Brrr… félelmetes – nevetett fel Cole és feldobott, majd elengedett, és végül a karjai között landoltam. Annyira megijedtem, hogy szorosan összeszorítottam a szemet, mikor felfelé dobott. Mikor rájöttem, hogy élek, és a pimaszul vigyorgó Cole karjai között vagyok, nagyot csaptam a vállára. Sajnos nem elég nagyot, szerintem még ez is simogatás számba ment neki.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Most milyen fenyegetés jön? – Jót szórakozott rajtam, tudtuk mindketten, hogy úgy sem tudok semmi normálisat kitalálni. Inkább a nyugodtság álcáját erőltettem magamra és megint megkértem, hogy tegyen le. Elég zavarba ejtő volt Cole karjai között lenni és társalogni vele. Elég közelről láttam a szép szemeit és éreztem az illatát, amitől képtelen vagyok normálisan gondolkodni. Szerintem ez nem normális.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Oké, akkor itt a sisak – váltott témát, mikor letett a földre. Megráztam a fejemet. – Hope, fel kell venned. Ez nem vita tárgya. – Utálom, mikor ennyire parancsolóan beszél és ennyire biztos magában.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De így hova lesz az élmény, hogy fújja a hajamat a szél? – kérdeztem kétségbeesetten, mert én már olyan régóta erre készültem, erre Cole most ezt elveszi tőlem. Ő elmosolyodott, de tovább tartotta felém a sisakot.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Majd otthon beülsz a ventilátor elé, itt nem kockáztatunk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem bízol a vezetési stílusodban? – provokáltam egy kicsit, de lepergett róla.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De, nagyon is, viszont a többi baroméba nem. Ki tudja, lehet valaki belénk jön, szóval tessék, vedd fel! – A harcot feladtam, fölösleges volt, nem nyerhettem. Kissé durcázva vettem el a sisakot és nyomtam a fejemre. Mielőtt Cole is felvette volna a sajátját röhögve azt mondta, jól áll nekem. Hát gondolom, körülbelül olyan lehetek, mint egy gyufa, csak kétszer akkora fejjel. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kapaszkodj! – mondta vidáman miután felültem mögé ő pedig indított és elindultunk. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A motoron kevésbé zavarba ejtő volt belé kapaszkodni, mert itt néha úgy éreztem, az életemért kapaszkodom. Elég lazán indítottunk, még engem is zavart a tempó, de aztán gyorsított, egészen biztosan a sebesség határ fölött mehettünk. A vér eszeveszettül száguldozott az ereimben, a képemre pedig kiült valami nagy vigyor, jó volt érezni, hogy élek. Ha leszállunk, meg kell köszönnöm Cole-nak, hogy elhozott magával. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Egy parkban álltunk meg és sétáltunk el egy padhoz. Mikor leszedtem a fejemről a sisakot, Cole egyből kiszúrta a széles vigyoromat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó volt?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Köszönöm! Őrület! – mosolyogtam továbbra is szélesen. Aztán lefagyott az arcomról a vigyor, mert egy szőke lányt szúrtam ki, aki feltehetőleg egy barátnőjével sétált. Kirsten észrevett és nem éppen kedves tekintetet kaptam tőle. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi az? – kérdezte Cole, majd hátra fordult. Nem láttam az arcát, de mikor visszanézett rám, nem úgy nézett ki, mint akit meghatott a dolog. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jól vagy? – kérdeztem tőle. Talán csak elrejti, és most belül tombol. Tudom, hogy milyen az. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én jól. Te nézel ki úgy, mintha a te volt csajod lett volna. – Nem bunkó hangnemben beszélt, sőt még mosolygott is. A két lány felé néztem, akik hirtelen lassabb tempóra váltottak és tuti minket beszéltek ki.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem szeretem a szőkéket. – Céloztam ezzel arra, hogyha leszbikus lennék, biztos nem őt választanám szívszerelmemnek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ian-t se? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">A kérdéstől egyből zavarba jöttem, éreztem, hogy az arcom színt vált. A mosolya és az arany fonalakkal átszőtt zöld szemei ott voltak előttem a szösziségével együtt. Ian jó fej, nagyon kedvelem őt, és ha szőke pasit kéne választanom magamnak, akkor biztos őt választanám. Megijedtem ettől a gondolattól, hogy úgy gondoltam a fiúra, mint egy potenciális jelöltre. Aztán megijedtem, hogy mit szólna ehhez Cole? Úgy éreztem magamat, mint aki csak zuhan és zuhan egy feneketlen nagy gödörbe. Megint akaratlanul kezdtem el összehasonlítani a két fiút, végig pörögtek bennem a tulajdonságaik, a viselkedésük és végül a külső. Hiába voltam oda a zöld szemektől, meg a fehér nyakán és arcán lévő pimasz anyajegyektől, valamiért megnyugodva nyugtáztam, hogy Cole mélybarna szemeit sem überelheti. Nem szabadna így gondolom a barátaimra.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">- Ian jó fej – nyögtem ki végül. Cole kérdőn húzta fel egyik szemöldökét.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">- Ennyi? Jó fej?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">- Mit kéne mondanom? – kérdeztem kicsit félénken. Nem tudtam hova akar kilyukadni. Inkább Kirstenéket bámultam, akik már elindultak felénk. A szívem idegességében gyorsabban kezdett verni. Mi a francért jön ide?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">- Azt hittem bejön. – Azt hittem Cole mérges lesz, de nem volt az. Egyáltalán miért várom, hogy ideges legyen, mert azt hiszi, bejön nekem a legjobb haverja? Elvégre nem járunk vagy valami, csak barátok vagyunk.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">- Miből gondoltad?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">- Tudom miben rejlik a varázsa, a humorában. Imádják érte a lányok, de őt ez nem nagyon izgatja, nem is direkt nevetteti meg az embereket. Viszont nálad úgy láttam direkt csinálja, te pedig kezdettől fogva mosolyogtál rá. Rám nem. – A lazaságába egy kis számonkérés és sértettség került, szerintem nem szándékosan. Én igazán nem gondolom, hogy Ian akar tőlem valamit, és talán csak azért akar megnevettetni, mert a többi lány nem alapjáraton ilyen savanyú. Cole meg most azt várja, hogy elmagyarázzam neki miért nem voltam képes mosolyogni? Hiszen tudja a történetet, azt hiszi Robert elvesztése után elbírtam volna magamat viselni, ha vigyorgok? Azt akarja, hogy elmondjam neki, miatta vagyok képes Ian társaságban jókedvű lenni? Cole-nak sikerült áttörnie a magam köré vont falon, neki sikerült igazi mosolyt csalni az arcomra először. Azután a mosoly után pedig jött a többi, már könnyű volt. Mérgesnek éreztem magamat, amiért a mosolyomat számon kéri. Hogy jön hozzá?!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">- Mert amikor téged megismertelek, azon siránkoztam, hogy még élek! – csattantam fel hangosabban, mint kellett volna, mert a két lány már közel járt. Cole kicsit megszeppent, talán megbánta az előzőt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">- Bocsánat, nem így értettem – mondta szelíden. Éreztem, hogy dühöm ennyitől is csillapodik.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">- Sziasztok! – ért oda, ekkor Kirsten és a barátnője. Minek vannak itt? Legszívesebben elrúgtam volna innen őket egy másik univerzumba. Kérdezgetni kezdte Cole-t, hogy hogy van, mizu Jennyvel, közben engem tökéletesen figyelmen kívül hagyott. Cole nem úgy beszélt vele, mintha bármi fájdalmat, sérelmet vagy veszteséget érezne, inkább úgy, mintha olyan emberek lennénk, akik ismerik egymást, beszélő viszonyban vannak, de semmi több. Pár perc után Cole utalt arra, hogy kettesben szeretnénk lenni, szóval kopjanak le. Ők meg utálkozó pillantásokat vetettek rám és megtették. Ezután nem beszéltünk az előzőről. Cole apáról kérdezett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Apám sokat mesél a gyerekkoromról, amiket együtt csináltunk, vagy amivel kikészítettem őket. Például érzékem volt ahhoz, hogy azokat a dolgokat pakoljam el, vigyem el játszani, ami neki éppen kellett. Rendszeresen tűnt el a telefonja, a kulcsai. A napszemüvegeket jobbára csak törött állapotban látta újra, még a kedvenc tollát is elcsentem. A plüss állataim nem voltak hosszú életűek, vagy elveszettem őket, vagy pedig ollóval operációt hajtottam rajtuk végre, esetleg megpróbáltam őket elásni. Megijedtem magamtól, hogy mennyire morbid és beteges gyerek lehettem, hogy ezt tettem szegény állataimmal, de apa megnyugtatott, hogy csak azért, mert nem szerettem őket. Három plüssöm volt, amit sosem bántottam. Az egyik egy nagy fülű nyuszi, amit Haylie-től kaptam kétéves koromban – ja, kibírta hatéves koromig, amíg anyám el nem szökött velem –, egy kutya, amit apától kaptam, a harmadik egy nagyitól kapott régi plüss maci. Az összes többi állatomat terroziáltam. Úgy néz ki már kicsiként is tudtam, hogy kik nem szeretnek, kikre nem számíthatok. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mikor haza értünk Cole-lal Haylie már otthon volt és a konyhában sürgött-forgott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi finomat készítesz? – tudakolta Cole. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Egy kis sajttal töltött csirkemell.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt imádom!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Megvárhatod, míg kész lesz, tekintettel, hogy épségben visszahoztad Hope-ot.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Áh, akkor már ezért megérte nem lelökni a motorról. – Cole gonoszan rám mosolygott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hé! – húztam fel sértetten az orromat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jól van na, csak vicceltem. – Pár öles lépéssel mellettem termett és megszorongatott. Szerencsére a hajam összekócolását nem vette át Josh-tól, de mondtam neki, hogy meg se próbálja, mert letöröm a kezét. Talán annyira beijesztettem, hogy nem is mer próbálkozni. Na jó, azért az vicces lenne. Valaki csengetett, Haylie pedig megkért, hogy nyissam ki. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó napot! – köszöntem a harmincas éveiben járó férfinak, aki kételkedő arckifejezéssel nézett rám, mikor ajtót nyitottam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csövi. Haylie Williams itt lakik még? – Bírom a meglepett emberek arcait, mikor én nyitok ajtót.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Itthon van?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen. – A pasi egy furcsa mosolyra húzta a száját. – Ki maga? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Egy régi ismerős. Bemehetnék? – Egy kicsit néztem a férfit, és habár furcsa érzésem volt vele kapcsolatban, azt mondtam neki, bejöhet. Elvégre ismeri Haylie-t. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Otthonosan mozgott a házban, nem várta meg, míg becsukom az ajtót, előre ment a hangok felé a konyhába. Gyorsítottam a tempón, hogy utolérjem őt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ki volt az? – Haylie nem nézett fel, éppen a húst mártotta a tojásba, viszont Cole, aki Haylie mellett támaszkodott a pultnak, mikor meglátta a mellettem álló pasit falfehér lett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én – mondta a férfi, mire Haylie felnézett és kiejtette a húst a kezéből, az ő arcából is kifutott minden szín. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem is örülsz nekem? – kérdezte a férfi kicsit szomorkásan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mit keresel itt? – Haylie hangja halk volt és remegett. Cole arca visszanyerte a színét és védelmezően állt nagynéném elé. Ide-oda kapkodtam a fejemet, hogy mi történik itt és ki ez a pasi, akinek nagyon úgy néz ki, hogy senki sem örül. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi van, már fiatalabbakra buksz? – nézett végig gúnyosan a férfi Cole-on, aki olyan volt, mintha bármelyik pillanatban rávethetné magát a pasasra. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Menjen innen – sziszegte neki a fiú, akit Haylie eltolt maga elől. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Takarodj ki a házamból, Eric! – mondta kicsivel hangosabban, de semmivel sem magabiztosabban. Ijedten álltam a férfi mellett, most ez akármi is legyen, az én hibám. Kétségbeesett kaptam el Cole tekintetét, ami semmi jót sem ígért. Mindenre elszántan nézett, mint azon a képen, amin a ringben láttam a suliban. A tekintetéből azt olvastam ki, hogy most azonnal menjek mellé, de féltem megmozdulni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ugyan már, tegyük félre a régi ellentéteket, és beszélgessünk egy kicsit – ajánlotta vigyorogva Eric.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem akarok beszélgetni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span>Mivel Cole sürgetően nézett, erőt vettem magamon és elindultam felé, de velem együtt a pasas is elindult lassú léptekkel. Nem kapott utánam, hogy nem mehetek el, ezért épségben Cole mellé értem. Eric megállt Haylie előtt, akit megint megpróbált Cole maga mögé taszítani. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem mondom el mégy egyszer, hogy menjen el innen! – Én nagyon gyorsan eltakarodtam volna Cole elől, ha így nézett volna. Nem ígért túl sok jót, a kezét már ökölbe szorította. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem csodálom, hogy vele kavarsz Haylie. Igazi kis tüzes lehet az ágyban. – A férfi gonoszan elmosolyodott, Cole-nak pedig nem volt többre szüksége, a másodperc törtrésze alatt megragadta a pasit a pólójánál fogva és a jobb kezével akkorát behúzott az arcába, hogy először azt hittem leszakad a feje. Utána biztos voltam benne, hogy most kergetőző kutyusokat meg csillagokat lát a feje körül. Nem értem miért kellett provokálnia Cole-t, aki már ránézésre is erősebb volt nála. Magasabb volt, és habár nem egy Vlagyimir Klicsko, de bizony azokban a bokszoló kezekben van ám erő. Eric-et nagyon sunyi fejjel áldotta meg a sors, de nem volt igazán izmos pasinak mondható. Haylie az ütés után ijedten nézett, ha lehet ilyet mondani még fehérebb lett, én pedig tágra nyílt szemekkel néztem Cole-t. Kissé elszörnyedtem attól, hogy milyen simán lepofozta, ugyanakkor muszáj elismerni, hogy jogos volt, bár lehet kisebb ütés is elég lett volna. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kifele! – dörrent rá Cole, és kifelé kezdte taszigálni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Még nem végeztünk, cicám – letörölte az orrából csurgó vért, és még mindig elégedett vigyorral nézte Haylie-t, pedig éppen az imént csapta le egy huszonegy éves fiú. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Annyira sajnálom, Haylie! Nem akartam, nem tudtam, bocsánat – mentem oda rögtön hozzá, miután a pasit kilökdöste Cole. Jelen pillanatban nem izgatott, hogy ki ez, csak az, hogy Haylie hogy van.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem a te hibád, nem tudhattad, hogy ki az – Haylie próbált mosolyt erőltetni az arcára, de szánalmas próbálkozás volt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jól vagytok? – jött vissza Cole aggódva, s maga felé fordította Haylie-t. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Persze – nézett fel Haylie erőtlenül a fiú arcára. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne hazudj – mosolygott Cole. – Hagyd ezt, jó? – nézett a pulton heverő félkész kajára – Menj, és inkább feküdj le. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem. Meglepődtem kissé, de attól a húst még meg bírom csinálni. Amúgy is milyen példa lenne az Hope-nak, ha ennyitől összekottyannék? – Megeresztett felém egy mosolyt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne kottyanj össze, csak menj és gondold át az előbb történteket. – Közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét, hogy érezze, rám számíthat. – Néha jót tesz, és szerintem most neked erre van szükséged. – Haylie hálásan nézett rám, és elment a szobájába. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem a te hibád – tette a kezeit a vállamra Cole. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De igen. Nem kellett volna beengednem, azt kellett volna mondanom, hogy várjon – magam elé bámultam, utáltam az érzést, hogy valószínűleg fájdalmat okoztam Haylie-nak. Ez lett volna az utolsó dolog a Földön, amit akarok és most megtettem. Én mindenkire csak bajt hozok. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope! – szólt rám keményen, hogy kirángasson a mélabússágomból. Maga felé fordított vállamnál fogva és mélyen a szemeimbe nézett. – Nem tudom milyen hülyeség jár a fejedbe, de felejtsd el! Mégis honnan kellett volna tudnod, hogy ki az a fószer?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Az mindegy…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Fejezd be, jó?! Ne marcangold már magadat fölöslegesen. – Józanító hatással volt rám határozott hangja, kezdett megint beindulni az agyműködésem és már azon kívül, hogy sorscsapása vagyok, másra is tudtam gondolni, mint például arra, hogy a kaja nincs kész, be kell fejezni. Kiléptem Cole kezei alól és a leesett húst felvettem majd a kidobtam, a többit elkezdtem panírozni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mégis mi a francot csinálsz? – nézett rám Cole úgy, mintha egy hülyét látna. Valószínűleg úgy is van.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Befejezem ezt, mert nincs befejezve.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hagyd már! – fogta le a kezemet, és megint a szemembe nézett. Míg előző otthonomban senki sem bírta állni a tekintetemet, itt mindenkinek sikerül. Azért ez így nem teljesen jó megállapítás, mert nem ismerek túl sok embert, csak Haylie-t, Cole-t, Mirát, Jennyt, Miss Wattsont, Iant, meg a dilidokit. Ebből a dokinak dolga állni a tekintetemet, Haylie, Mira és Cole ismeri a történetemet – na jó, Mira egy kis részt kivéve –, a lényeget Jenny is tudja, Ian pedig Ian. Semmi oka sincsen arra, hogy ne állja a szemkontaktust. Most én is derekasan álltam Cole tekintetét. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Meg akarom csinálni – sziszegtem neki, de tovább fogta a kezemet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miért jó neked, hogy magadat hibáztatod? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Engedj el! – Ki akartam rántani a kezemet, de erősebben szorított. – Cole! – mondtam hangosabban. – Megtennéd, hogy nem fogsz le mindig, ha valami olyat teszek, ami neked nem tetszik?! – Nem volt fair tőlem így ráripakodni, főleg hogy nem rá, hanem magamra haragudtam, de Cole állta. Cole, a kőszikla mindent kibírt, töretlenül nézett a szemembe. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Te pedig megtennéd, hogy lehiggadsz?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem! – Felvonta a szemöldökét, én pedig folyamatosan próbáltam kihúzni a csuklómat a kezei közül. – Az istenért, engedj már el! – megrántottam a kezemet, és elengedett. Valószínűleg azért, mert ha nem teszi, esély van rá, hogy kiszakad a karom a helyéről. Nem fogott olyan erősen, hogy fájjon, de elég erősen ahhoz, hogy ne bírjam a szorításból kihúzni a kezemet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tessék, most boldog vagy? – kérdezte némi gúnnyal a hangjába.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen, az! – válaszoltam élesen. Aztán hirtelen leesett, hogy azt akartam, hogy neki is fájjon, őt akartam a hangnememmel bántani, pedig semmi rosszat sem tett. Lehajtottam a fejemet és nagy erő kellett ahhoz, hogy ne kezdjek el sírni. Elegem van már a sírásból. Féltem felnézni Cole-ra, hogy mit fog szólni, hogy fog rám nézni, hogy mérges lesz-e. Nem akartam, hogy itt hagyjon, meggondolatlan voltam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Héé! – Az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. – Gyere ide. – Magához ölelt, amit elfogadtam és viszonoztam. Nem érdemlem meg, hogy ennyire elnéző és kedves legyen velem. </span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Cole-lal végül megcsináltuk a húst, aztán ő evett és hazament. Én estefelé, miután megfürödtem bekopogtam Haylie szobájának ajtaján és bedugtam a fejemet, mikor azt mondta szabad.<span> </span>Nagynéném már a takaró alatt feküdt, épp egy könyvet olvasott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Zavarlak?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, gyere – mosolyodott el és megpaskolta maga mellett a helyet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak szeretném elmondani, hogy sajnálom. – Leültem mellé az ágyra.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne kezdd – rázta meg a fejét. – Nem kell miért bocsánatot kérned, előbb-utóbb úgy is elmondtam volna, vagy megtudod valahogy. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem kell elmondanod, ha nem akarod. – Megértettem őt, pontosan tudtam, hogy milyen egy olyan dologgal élni, amit félünk elmondani, félünk, hogy elítélnek és eltaszítanak maguktól az emberek. Mindenkinek van titka, kinek kisebb, kinek nagyobb. Azt hiszem a nagynéném és én a nagyobb titkú emberek kategóriáját gyarapítjuk. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">El szeretném. Gyere, feküdj ide – bebújtam én is a takaró alá, és mellé feküdtem. – Huszonkettő voltam, mikor megismertem Ericet. Tipikus rosszfiú volt és vonzotta a nőket, én hiú meg azt hittem, majd mellettem megszelídül. Így is nézett ki egy ideig, de egy év után megtudtam, hogy megcsalt. Mérges voltam rá, ki akartam dobni, de égre-földre esküdözött, hogy szeret, és hogy már ezerszer megbánta. Olyan szerelmes voltam és buta, hogy megbocsájtottam neki. Ezek után megint jött egy hosszabb, boldog szakasza a kapcsolatunknak. Közös jövőt tervezgettünk, hozzá akartam menni. Egy idő után viszont nem a nők jelentették a problémát, hanem az alkohol. Ha részeg volt, néha oda csapott, én meg féltem tőle, nem mertem elhagyni. Egyre ijesztőbben és őrültebben viselkedett, szinte már mindenkire féltékeny volt, akivel találkoztam. Tudtam, hogy nem jó ez így nekem, de nem tudtam mit lépni. – Haylie szünetet tartott, hogy erőt vegyen magán, hogy képes legyen folytatni. Egy részem akarta, a másik nem akarta hallani, hogy mi történt ezután, mi lesz a fekete leves. Már ezeket szörnyű volt hallani, hogy min ment keresztül. – Aztán terhes lettem. – Leesett az állam, elfelejtettem levegőt venni, csak néztem. De hiszen nincs gyermeke, szóval az azt jelenti, hogy…. Istenem, nem akarok belegondolni, hogy mit jelent. Már éreztem, ahogyan a könnyek égetik a szememet, és ahogy felnéztem Haylie-ra, láttam, az ő szemében is gyülekeznek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt hittem a baba mindent megváltoztat és észhez tér és nem is akartam a pici egyedül felnevelni. Mikor elmondtam Ericnek, jól fogadta, eléggé elfogadó volt. Nem sokáig mentek jól a dolgok, mert egyszer részegen jött haza, én kint álltam a verandán és az útjában voltam. Nem szándékosan, de úgy meglökött, hogy leestem a lépcsőn. – Haylie már nem bírta folytatni, sírni kezdett, de nem is kellett folytatnia. Könnyű volt kitalálni a történet végét, miszerint elvetélt. Én próbáltam tartani magamat és nem sírni, egy támaszt nyújtani, mint amit Cole szokott nekem, de ez nehéz feladat volt. Hozzá bújtam a nagynénémhez.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nagyszerű anya vagy – suttogtam neki és itt maradtam vele egész éjszaka. </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-38753400723416174802012-01-08T07:13:00.000-08:002012-01-08T07:16:10.874-08:0040.fejezet: Apa meséjeSziasztok!<br />
<br />
Szép kerek számhoz értünk, bár először nem úgy terveztem, hogy ezzel hagylak itt titeket, de végül így alakultak a dolgok. Nem leszek egy hétig, de szerintem ettől nem fog csúszni a következő fejezet. Mellesleg ez a rész az utolsó szomorúbb, melankolikusabb hangulatú. Akik most úgy érzik Cole hiányuk van ( csövi Baree :D), azoknak szerintem ezután kedvezni fogok :D<br />
<br />
Jó olvasást!<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i>Apa, nekem Te voltál a megrendíthetetlen, <br />
Az erős, a bátor, ki sosem volt esetlen. <br />
A férfi egy jelkép, ki minden esetben <br />
Biztosan tudta, mit hol keressen. <br />
<br />
Apa, nekem Te voltál az erő a testben, </i> <i><br />
A jóság, a segítség, mikor elestem. <br />
A biztos, a pontos, a tévedhetetlen. <br />
Apa, nekem a só voltál a levesben. <br />
<br />
Ezeket másban hiába kerestem, </i> <i><br />
Nincs másik ilyen ember a világon egy sem.</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i><span id="79229"></span> Sebestyén Alexandra</i><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nem is tudom, hogy apámnak vagy nekem nehezebb-e ez az egymás megismerése dolog. Látom rajta, hogy nem tud tovább lépni azon, hogy nem sikerült megtalálnia és évekig nem kereste Haylie-t, úgy gondolja, minden, ami velem történt, az ő hibája. Én ezt nem akarom, én csak arra vágyom, hogy mindketten boldogok legyünk, ehelyett most, hogy én kezdek a nyomorúságomból kilábalni ő beleesik. Mindemellett nem tud úgy rám nézni, hogy ne a lányt lássa, akit megvertek. Neki sokkal nehezebb ezt elfogadni, feldolgozni és úgymond hozzám szokni. Nagyon kéne egy beszélgetés, amivel tisztázhatjuk a dolgokat, hogy vajon mit csinált évekig, van-e most valakije, de ez nehéz. Képtelen vagyok egy ilyen beszélgetést kezdeményezni, ahhoz nyuszi vagyok.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Esős márciusi hétvége volt, Haylie-nak be kellett mennie a munkahelyére, én meg egyedül voltam otthon és néztem az esőt. Kint teljesen szürke volt az idő, úgy szakadt, mintha dézsából öntenék. A nappaliban ültem és becsuktam a szememet, megnyugtató volt az eső kopogását hallani. Az zivatar zúgását egyszer csak egy kocsi motorjának a zúgása zavarta meg. Tudtam, hogy ez apám lesz, a szívem gyorsabban kezdett verni. Egyedül vele, úgy, hogy Haylie még a közelben sincs még nem voltam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Berohant a házba, hallottam, ahogy káromkodik az orra alatt, amiért ilyen kis idő alatt is elázott. Aztán hangosan köszönt egy sziasztokot.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szia! – köszöntem vissza. Mosolyogva lépett be a nappaliba, arcáról csurgott a víz.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Haylie merre van?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Reggel szóltak neki, hogy be kell mennie. – Egy pillanatra átfutott a meglepettség az arcán, aztán megint vigyorogni kezdett. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Akkor nem tudom megkérdezni, hogy melyik törölközőt használhatom. A nők általában kényesek arra, hogy melyiket lehet használni, nem? – Elnevettem magamat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Gyere, adok egyet. – Vettem neki elő egy tiszta törölközőt, amivel áttörölte a haját. Most össze-visszaállt neki. A pulcsiját feltette száradni, a pólója nem volt vizes. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">És mi újság? – kérdezte, mikor ő is visszaért a nappaliba. Megvontam a vállamat, mert semmi újság sem volt. Kicsit zavarban voltam, amiért nem tudunk egymással beszélgetni, holott ő az apám. Mit meg nem adnék érte, ha minden régen együtt töltött percre tökéletesen tudnék emlékezni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Felhúztam a lábamat a nappaliba, úgy ültem ott, apa pedig leült mellém. Pár perc kínos hallgatás után, apa szólalt meg.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem akarsz nekem esni, hogy miért hagytalak el titeket? – kérdezte normál hangerőn. Felé fordultam törökülésben.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem hagytál el – mondtam. – Haylie elmesélte, hogy anya elszökött. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">És nem haragszol rám, amiért nem kerestelek?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Kerestél.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De nem elég sokáig és nem elég kitartóan. – Utáltam az önostorozást a hangjában. Mintha azt várná, hogy támadjak rá és vágjak mindent a fejéhez.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Lehet, hogy a te helyedben, én hamarabb feladtam volna – rántottam meg a vállamat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Istenem, Hope! – Majdnem kiabált. – Minden annyival, de annyival könnyebb lenne, ha legalább egy kicsit érezném, hogy utálsz! – mondta nekem kioktatóan. – Nem tudnál?! Túl nagy kérés? – Mérges volt, de vajon rám? Kétlem. Még mindig magára mérges, magát okolja mindenért. Vajon én miért nem tudom őt okolni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ezzel csak magadnak akarod könnyebbé tenni. Hogy fetrengeni tudj az önsajnálatban, meg az önsanyargatásban. Jártam ott, hidd el nem olyan jó hely. Elég rossz a kiszolgálás. – Láthatólag megleptem apámat, nem tudott mit válaszolni. Nagy levegőt vett és én is. Hamarabb szólaltam meg.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Van most valakid? – kérdeztem félénkebben, mint akartam. Apám úgy nézet rám, mintha bejelentettem volna, hogy pucéran szoktam futkározni az utcán.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem – mondta határozottan. – Nem tudnék élni egy új családdal, amibe te nem vagy benne. Sosem tudnék teljesen rájuk figyelni, mert egyfolytában te járnál az eszembe. – Elmosolyodtam, de nem azért, mert nincsen senkije és eddig magányos volt, hanem azért, mert szeret.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Meséld el, hogy hogy volt – kértem őt halkan. Hallani akartam egy olyan ember szemszögéből az egészet, aki ott volt és nem anyám. Apa nagy levegőt vett és belekezdett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem tervezett gyerek voltál, de én örültem neked. Mindig is akartam gyereket. Mikor megszülettél ott bőgtem, mint egy ovis. Elfértél a két kezemben. – Apa maga elé emelte a kezeit és rájuk meredt egy nosztalgikus mosollyal. – Ezután a világom körülötted forgott, az én kicsi Nyuszikám körül. Te is szerettél engem, ha bármi bajod volt, szomorú voltál, megütötted magad hozzám jöttél pusziért. Az én kezembe nyomtad a mesekönyveket, hogy olvassak neked, ha féltél a viharban mellém vackoltad be magadat. Anyád féltékeny volt, azt hitte őt nem szereted, pedig vannak olyan gyerekek, akik inkább apásak. Körülbelül három éves lehettél, mikor felléptek anyagi problémáink, engem elbocsájtottak. Anyád nem bírta a sok feszültséget és gyakrabban nézett a pohár fenekére. Onnantól néha féltél is a közelébe menni. Miután kaptam munkát féltettelek attól, hogy anyáddal kelljen maradnod, bár már elkezdtél oviba járni. Haylie jött el sokszor és vigyázott rád, egy ideig ott is maradt, de neki is volt élete. A házasságunk megromlott, mondtam Kristy-nek, ha továbbra is így viselkedik, elmegyek veled. Aztán egyszer nagyon összevesztünk, és mire hazaértem a munkából már nem voltatok sehol. Nagyon mérges voltam, mindenhol kerestelek titeket, mindenkinek telefonálgattam. Felbéreltem egy magánnyomozót, aki négy évig keresett téged, s én is próbálkoztam, de semmi. Haylie-val is tartottam a kapcsolatot, de őt sem hívta anyád, és ő sem tudta felhívni. Teljesen felszívódtatok. Olyan voltam, mint egy két lábon járó hulla, a te arcoddal keltem és feküdtem, a keresés megszállottjává váltam. Miután a nyomozó azt mondta, szerinte nem is vagy Amerikában, úgy éreztem a világ még nekem is túl nagy. – Nem is emlékszem rá, hogy hol voltunk, annyira homályos minden. Pár gyermeki arc bevillan, pár kósza kis emlék, de semmi több.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Az új munkahelyemen állomásparancsnok voltam és mindenki félt tőlem, azt hitték nem vagyok normális. Az életemet tette tönkre anyád azzal, hogy elvitt téged és ezt biztosan tudta. Mindig oda ütött, ahol a legjobban fájt. Tudta, hogy nekem az fájna a legjobban, ha téged elveszítenélek. Négy év meg pár hónap után nem bírtam tovább, tudtam, ha tovább folytatom abba még ennél is jobban beleőrülök. Megmondtam a magánnyomozónak, hogy álljon le és új helyre költöztem. Minden kapcsolatot meg akartam szakítani a régi életemmel, számot változtattam, nem kerestem többet Haylie-t, aki mindig próbálta bennem tartani a lelket. Tudtam, hogy képtelen leszek új életet kezdeni, de megpróbáltam nem gondolni rád és abban reménykedni, hogy jó életed van. Mondhatom, hogy lehetetlen volt nem gondolni rád, a gondolataimba beleégett a nagy barna szemed, a gyönyörű mosolyod és a hullámos hajad, amit annyiszor copfba kötött anyád. Néha egy-két gyerekre azt hittem, hogy te vagy, de aztán rájöttem, hogy te már nagyobb vagy, nem annyi, mint mikor utoljára láttalak. Szóval elnyomtam magamban mindent, nem adtam jelet senkinek, mondhatni gyáva módon bujdostam el. Aztán most karácsonykor valami megváltozott, meguntam azt, hogy egy féreg vagyok és abban reménykedtem, hogy talán előkerültél és írtam Haylie-nak. Azt sem tudtam, hogy még ott lakik-e. Gyáva voltam elmenni utána, meggondoltam magamat. A remény bennem ütötte fel a fejét, és ha oda állítok, ő pedig semmit sem tud rólad, az még rosszabb lett volna, mint az akkori állapotom. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"> Március elején kaptam egy hívást a magánnyomozótól, akit egykor a keresésedre fogadtam fel. A szívem a torkomban dobogott. Azt mondta, mostani munkájával kapcsolatban mikor nyomozott, valahogy a kezébe akadt egy bírósági papír véletlenül, anyád nevével. Nem hittem, hogy ő lehet az, azt hittem csak véletlen. De mégis rávettem magamat, hogy eljöjjek és te nyitottál ajtót. Egyből tudtam, hogy ki vagy, és legszívesebben sírva borultam volna a nyakadba. És most megtudtam, hogy hogyan kellett élned, milyen körülmények között, és ez az én hibám. Nem voltam kitartó.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Megemészteni mindezt, amit elmondott nehéz volt. Kicsit sok volt egyszerre. Apám szeme megtelt könnyekkel, küzdött, hogy visszatartsa a sírást. Nem önszántából hagyott el és keresett is, szerintem elég kitartó volt. Egy ponton minden veszett ügyet el kell engedni, nem lehet hagyni, hogy tönkretegye az életünket. Nekem is el kellet engednem Robertet, valahova el kell zárnom az elmém mélyére az emlékét, különben sosem tudok normálisan élni. Apának is ezt kellett tennie, muszáj volt.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Anya azt mondta, meguntál engem és elhagytál. – Apa szemében, erre düh villant.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Remélem sosem hitted el! – szakított közbe ingerültem. Úgy folytattam, mintha nem hallottam volna.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Azt is mondta, talán meghaltál. – Apám egyre felháborodottabban nézett ki, olyan volt, mint aki mindjárt felrobban. – Nincs sok emlékem veled kapcsolatban, csak illatok és érzelmek. Mindig tudtam, hogy nem hagytál volna el engem, sosem hittem el neki, amit mondott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Apa vagyok, örökké kellett volna küzdenem érted – jelentette ki, még mindig határozottan. – Nem engedhettem volna meg magamnak azt, amit megengedtem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">A lányod vagyok, és sosem vártam el tőled, hogy miattam tedd tönkre az életedet még jobban. El kellett engedned, egyszer mindenkit el kell engedni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem! – csattant fel. – A halottakat kell elengedni, téged nem kellett volna. Mindent fel kellett volna kutatnom! </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nekem így is fáj, hogy ennyit szenvedtél miattam – hajtottam le a fejemet, mert nálam is gyülekeztek a könnyek. – Én is mindig azt reméltem, hogy boldog vagy, de azért hiányzom neked. Hogy talán egyszer újra láthatlak. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Attól szenvedtem, hogy nem zárhatlak a karomban, hogy nem tudom, mi van veled. Ezért te nem voltál a hibás. – Apa gondolt egyet és közelebb ült hozzám, magához húzott. Olyan volt, mintha ezzel elszakított volna egy kötelet és bőgni kezdtem. Görcsösen kapaszkodtam a vállába, el se hiszem, hogy itt lehetek megint a karjai között. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ne sírj, kérlek – kérte elhaló hangon. – Úgy szeretlek – simogatta a fejemet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Annyira hiányoztál. – Reméltem értette a zokogó hangom ellenére is.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Amikor kicsi voltál és sírtál, jobban fájt nekem, mint neked. Egyszer megkarmolta a kezedet egy macska és zokogva jöttél be hozzám, és mutattad a csupa vér aprócska kis kézfejed. Azt hittem ott ájulok el. Szép lett volna, ha te ott sírsz én meg kifekszem a konyhába – nevette fel egy aprót Apa. – Végül elrohantam veled a dokihoz, és amiért bátor voltál, kaptál egy fagyit. Az orrom alá dugtad és azt mondtad nekem is járt, mert láttad, hogy mennyire féltem. Aztán azt mondtad, nem fájt, csak a vér volt ijesztő, azt hitted le fog szakadni a kézfejed. – Erre még sírás közben én is felnevettem. Apa a kezébe fogta a bal kezemet és végig simította a kézfejemen. Ha nagyon oda akartam látni valamit, talán halványan látszott egy rövid fehér csík. Apa megpuszilta a kezemet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ezután sosem engedlek el – suttogta a fülembe. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Apa úgy hiányoztál – kezdtem bele jobban a sírásba. – Annyira, úgy féltem. Mikor Jack megütött folyton téged vártalak, hogy móresre tanítod – szipogtam és alig bírtam beszélni, a hangom folyton elcsuklott, de csak dőltem belőlem a szavak. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Apa úgy szeretlek! Maradj velem, kérlek – zokogtam tovább. – Maradj – motyogtam el még egyszer, szinte öntudatlanul. Ha az eső nem is, én totál eláztattam a pólóját és csak most esett le, hogy mit is mondtam. Azt mondtam, szeretem. Kimondtam! Ettől a felismeréstől még jobban kellett sírnom, de nem voltam egyedül. Éreztem apám testének a rázkódását, a hajamra csöppenő könnyeit. Ott sírtunk ketten, egymás karjaiban és örültünk, hogy újra egymásra találtunk. Hosszú időbe telt, mire megnyugodtam és már csak halkan szipogtam, de még akkor sem akartam eltávolodni apámtól. Most már soha, de soha nem leszünk külön egymástól, hogy végre megtaláltuk a másikat. </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-66957169742724131712011-12-31T09:13:00.000-08:002012-05-14T07:30:59.171-07:0039.fejezet: Nem vagy egyedülSziasztok!<br />
<br />
Először is Boldog Új Évet mindenkinek! Így az év utolsó napján hozom a friss fejezetet, bár ma szerintem nem igen fogják sokan olvasni. Agyaltam rajta, hogy van e még mondandóm, de most nem jut eszembe. Viszont, majd pár óra múlva biztos rájövök, hogy mit akartam, mint általában. Na mindegy.<br />
<br />
Jó olvasást! :)<br />
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: right;">
<i><span id="news__cnt">"A születésnap mindig az első napja egy újabb 365 napos utazásnak a Nap körül. Jó szórakozást!"</span></i><br />
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Apámmal eddig nem töltöttünk túl sok időt együtt, még azon a hétvégén elment, mikor jött, viszont a szülinapomra megint itt volt. Eddig nem volt alkalmunk beszélgetni komoly dolgokról, hogy hol, hogy élt eddig, és hogy mit csinál. Látni akartam az ő szemszögéből is a dolgokat, de gyáva voltam még rákérdezni. Terveztem a beszélgetést, be akartam iktatni, csak még nem tudtam mikorra. Egyelőre már az is nagy csoda, hogy itt van, nem akarok egyből a dolgok közepébe vágni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szülinapom reggelén, március tizenkettedikén, mikor felébredtem apa már ott volt. A nappaliban beszélgettek Haylie-val, vagyis próbáltak beszélgetni. Haylie eléggé haragudott még apámra és fenntartásai voltak vele szemben, úgy védett, mint egy anyatigris, szóval elég sokat piszkálódtak. Apám eléggé lazán vette vele a dolgokat, próbálta tréfával elütni néha azt, amit Haylie felhozott ellene, de erre nagynéném még idegesebb lett és nem egyszer hallottam, ahogy válogatott szitkokat vág a fejéhez, majd elvonul, apám pedig utána megy, hogy bocsánatot kérjen. Mikor múltkor épp egy ilyen elvonulós jelenet szemtanúja voltam, apám közelebb jött hozzám, és egy fáradt mosollyal megjegyezte, hogy ő még életében nem kért ennyiszer bocsánatot, egybevéve az összes nőtől, akivel valaha dolga volt, mint a nagynénémtől azóta, amióta ismeri. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mikor kivánszorogtam hozzájuk a nappaliba, mindketten rám néztek, majd egymásra vádlón és Haylie azt mondta apának, hogy miatta ébredtem fel, apa meg fordítva. Ilyenkor elgondolkodom, hogy biztos-e az, hogy két felnőtt emberrel van dolgom, mert nem hiszem. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Magamtól ébredtem fel – nyugtattam meg őket és lehuppantam a kanapéra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Boldog szülinapot, Hope! – Haylie rám vetette magát és addig ölelgetett, amíg volt bennem levegő és mivel külön kihangsúlyoztam neki, hogy ne merjen venni semmit se, nem kaptam tőle semmit. Igazából csodálom, hogy betartotta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Köszönöm.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">El sem hiszem, hogy tizennyolc lettél – mosolygott rám apa. – Olyan nagy vagy már.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Most ezzel kapcsolatban tehetek humorosnak szánt megjegyzést a te korodra? – kérdeztem pimasz vigyorral, mire Haylie kuncogni kezdett, apám pedig önérzetesen rázta meg a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ejj, apád korával nem viccelünk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem bizony – csóválta a fejét Haylie. – Az öreg még csak most lesz húsz – kacsintott rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">A helyedben nem viccelődnék, te sem vagy már fiatal csitri. Közelebb vagy a harmadik X-hez, mint a másodikhoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Savanyú a szőlő, Dave? – mondta gonoszan Haylie. – Ki ne találd már, hogy nyanya vagyok a mindjárt huszonhét évemmel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De! Egy vén szatyor! Maholnap már azzal a gurulós kis kocsival fogsz járni a melled meg a bokádig fog érni. – Apám arcán valami kárörvendő vigyor jelent meg, talán azt hitte sikerül letörnie Haylie jókedvét, de ő csak tovább mosolygott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Egyszer a te izmaid is leeresztenek, és a melleid jobban fognak lógni, mint nekem. Mint egy lufi, ahogy folyamatosan leenged. – Haylie utánozta egy lufi leeresztését, a végére vágott egy gonosz mosolyt. Erre apa csak horkantott egyet. Haylie kihívóan nézett, közben pedig felállt mellőlem. Apám már csak vigyorgott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ha most megbocsájtotok, megcsinálnám az ünnepeltnek az ünnepi palacsintáját. – Ezzel büszkén vonult el a konyha felé. Apám elnéző vigyorral, fejcsóválva nézett utána, én meg magamban nevettem is, meg nem is ezen a jeleneten, közben meg összefolyt a nyál a számban a palacsinta szóra. </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mikor Cole megjelent, először megijedtem, hogy esetleg megneszelte, hogy szülinapom van, de csak kedve támadt enni egy hot dogot, szóval elmentünk Gus-hoz, aki széles mosollyal üdvözölt minket és választott ki nekem egy jó nagy kiflit – hah ezt kapd ki Cole, most én kaptam a nagyobbat! –, beletette, amit kellett és odaadta. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Éppen egy jó nagyot haraptam a hot dogba, mikor Cole csak úgy megjegyezte, hogy ez a szülinapi hot dogom. Erre félre nyeltem és köhögő rohamot kaptam, majdnem ott fulladtam meg a móló végén. Cole veregette a hátamat és valahonnan elővarázsolt egy palack vizet.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ezt szépen félre nyelted – mondta elismerően, mikor sikerült nem megfulladnom és letöröltem a könnyeket a szemem sarkából, ugyanis még azok is elkezdtek kifolyni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">A te hibád! – mondtam vádaskodva. – Mit beszéltél az előbb?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Csak azt említettem meg, hogy ez a szülinapi hot dogod. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Honnan tudod? – ráncoltam a homlokomat kételkedve. Nem emlékszem arra, hogy esetleg elszóltam volna magamat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mindegy. – Esküszöm Cole olyan volt, mint aki meg van sértődve. – Azért nem tudom, miért olyan nagy dolog elmondani egy barátnak, hogy szülinapod van. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mi a nagy szám bennük? Pontosan 365 nappal vagyok idősebb, mint tavaly ilyenkor, azonkívül semmi sem változott. Csak ha valaki megkérdezi, hogy mennyi idős vagyok nem tizenhetet, hanem tizennyolcat mondok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ha neked ilyen jelentéktelen, miért nem mondtad el? – Cole hangja kicsit gúnyos volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mert nem akartam semmit. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">És ha csak rád mosolyogtam volna, megszorítom a kezed és azt mondom boldog szülinapot Hope? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Azt se. Ne emlékeztess rá, hogy vénülök – elmosolyodtam, próbáltam elviccelni a dolgot, mert Cole-on látszott, hogy idegesíti a dolog. Pedig semmi rossz nem vezérelt, egyszerűen csak nem mondtam mikor születtem, olyan nagy ügy ez? Nem szeretek a középpontban lenni, nem akartam ajándékot kapni, nem akartam én semmit se. Cole csúnyán nézett rám, szóval inkább nem mosolyogtam, hanem próbáltam kicsit bűntudatosan nézni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem, ne csináld! Ezt nem tudod szép nézéssel elrendezni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Akkor mivel tudnám? – Nem akartam, hogy haragudjon rám, jobban szeretem, mikor mosolyog és nem úgy néz rám, mint egy ellenségre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mondjuk azzal, hogy elküldesz a fenébe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tessék? – Teljesen összezavarodtam, most meg mi baja van? Előbb még durcás aztán meg azt akarja, hogy küldjem el a fenébe. Férfiak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Most te akarsz tőlem bocsánatot kérni, pedig nincs miért. Nem mondtad el, mert nem akartad és kész. Állj ki magadért és ne kerüld ez a konfliktus helyzeteket. Szükség van rájuk néha. – Igen, most már biztos, hogy nem könnyű eligazodni Cole-on. Ha jól értelmezem, most az a mondandója lényege, hogy legyek kicsit határozottabb. Így, hogy most ő kért rá, hirtelen tényleg késztetést éreztem rá, hogy amit féltem eddig kimondani azt megtegyem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Oké, te akartad. Kezdjük ott, hogy utáltam mikor Jennyvel nyaggattál, egyszerűen idegesített. Nem a te dolgod volt, magamnak is nehéz volt elbánni vele. Aztán az is idegesít, hogy mindig eléred, amit akarsz és ezzel tisztában is vagy. Néha zavarba ejtő, mikor úgy vigyázol rám, mintha az anyám lennél, bár azért jó érzés, mivel az nekem sosem volt, de azért furcsa, hogy egy fiútól kapom meg ezt. Öm – hallgattam el egy pillanatra, de inkább csak azért, hogy levegőt vegyek – most pedig ugye nem tetszik, hogy bedurcáztál, mert nem mondtam el, mikor van a szülinapom. Nem mondtam el, mert nem mondtam és kész, egyszerűen csak nem éreztem szükségét. – Kifulladtam a hadarásba, és szerintem olyan rész is volt a mondandómban, amit amúgy nem akartam volna beletenni, de jól esett ezeket kimondani. Más körülmények között a vigyázós részt simán kihagytam volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Te most elmondtad, hogy mit nem szeretsz bennem, de én nem ezt kértem – nézett rám elnéző mosollyal Cole, mire csak megrántottam a vállamat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem jól értelmeztem ezek szerint a szavaidat. Amúgy meg ezt nem bántásból mondtam. – Én is elmosolyodtam. Hónapokkal ez a szituáció annyira elképzelhetetlen lett volna, hiszen beszélni is alig mertem, most pedig egy fiúval társalgok meg mosolygok. Meg merem neki mondani, hogy mi volt eddig az, ami idegesített. Amióta Cole tudja a titkomat sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, sokkal jobban bízom benne. Szeretek vele lenni, szeretem mikor beszélgetünk akár semmiségekről is, bár azt nem szeretem, mikor lefényképez. És mindaz, amit előbb felsoroltam neki, hiába is volt zavaró, mégis örülök, hogy azokat tette. Érzem, tudom, hogy törődik velem, hogy érdeklem őt, és ez jó érzés. Tudni, hogy számítasz valakinek, hogy van kire számítanod. Cole volt az én kősziklám, ami mindennek ellenállt, minden bajomat próbálta leemelni a vállamról és könnyíteni a terheimen. Elérzékenyülve néztem fel rá, látszott rajta, hogy nem érti most mitől nézek rá szinte könnyes szemekkel, de nem kérdezett rá. Egyszer azt mondta, megtanulta, hogy néha teljesen kiismerhetetlen vagyok, hogy csak spontán rám jön valami és akkor sírok – előtte régen sírtam szerencsére –, vagy nevetek, de azt mondta, ez tetszik neki. Megkérdeztem tőle, hogy nem akarja ilyenkor tudni, hogy mire gondolok, mire azt mondta, hogy tudja. Igazán? Kérdeztem tőle vissza, ő pedig kijelentette, hogy ha nevetek és boldog vagyok, biztosan rá gondolok, ha meg sírás szélén állok, akkor arra gondolok, hogy ő mennyire csodálatos. Nevetve megráztam a fejemet, hogy milyen bolond, de nem is sejti milyen közel járt az igazsághoz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Habár Mira tudta, hogy mikor van a szülinapom, csak úgy valahogy feljött, mikor egyszer beszélgettünk, nem számítottam tőle semmire, és nem is vártam el semmit. Ellenben mikor Cole-lal hazaértünk, Mira éppen akkor ért elénk, és azt mondta jött a váltás, hogy elvinne valahová, mutatna valamit. Először eléggé kételkedve néztem rá, de Mira erősködött, szerinte ez egy jó szülinapi ajándék. Na mikor ezt meghallottam, nem akartam menni, Cole meg röhögni kezdett. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nyugi, ez nem egy tárgy lesz, nem hozhatod haza. Vagyis elhozhatod magaddal, de nem foghatod meg – mosolygott sejtelmesen a lány.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel már március volt, egyre langyosabb volt az idő, bár amúgy sem volt egy kemény és zord a tél, a hó sem esett túl sokszor, vagy ha mégis nem maradt meg. Mira egy tengerparti házhoz vitt el, ami előtt a parton sok velem egy idős fiú és lány beszélgetett, mint láttam cigizett és sört ittak. Kissé megijedtem, hogy mi lesz ebből, de Mira megnyugtatott, hogy itt senki sem részeg – még! – és senki sem fog piszkálni, sőt nem is kell beszélnem senkivel, csak hallgassak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lesétáltunk a partra, de mindenki annyira el volt foglalva a nagy beszélgetésben, úgy néz ki vitáztak valamin, hogy senkinek sem tűnt fel az érkezésünk. Leültünk egy homokbuckára, Mira pedig két távolabb veszekedő lányra, mutatott, akinek az anyázásukat és válogatott szitkaikat úgy hallottam, mintha mellettem beszélgetnének.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ők Sunshine és Liberty, az ikrek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ikrek? – kérdeztem vissza, és jobban megnéztem a lányokat. Ahogy innen láttam a magasságukon kívül semmiben sem hasonlítottak. Az egyiknek barna haja volt, a másiknak szőke, arcvonásaik különböztek. Persze az is lehet, hogy csak festeti valamelyikük a haját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Azok bizony – mosolyodott el Mira. – Nem olyanok, mint két tojás, hanem inkább mint egy alma meg egy tojás, de annál jobban hasonlítanak belülről. Folyton veszekednek, sokszor megtépik egymást, de komolyan mondom, hogy ölnének a másikért, főleg Shine. – Figyelmesen hallgattam Mirát, mert volt egy olyan érzésem, hogy ez egy olyan tanmese feeling lesz. – Ők ketten csak egymásra számíthatnak, az apjuk alkoholista, és ha nem őket, az anyjukat veri meg részegen. Az anyjuk teljesen romhalmaz, a lányok szinte csak aludni járnak haza, de azt se sokat. – Figyeltem a két lányt, de nem úgy néztek ki, mint akinek bármi baja van az élettel. Gyönyörű teltkarcsúak voltak, és miután a szőke ráordított a barnára elnevették magukat és megölelték egymást. Arcukon a mosoly sugárzott, megfogták egymás kezét és úgy sétáltak felénk, mert észrevették Mirát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Sziasztok! – mondták egyszerre vidáman.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Sziasztok, lányok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ki a barátnőd? – kérdezte a szőke lány.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ő itt Hope. Hope a szőke Sunshine, a barna pedig Liberty.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Új vagy itt? Vagy a másik suliba jársz? – Liberty hangja nagyon hasonlított a testvéréjére, ugyanolyan csilingelő volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Fogjuk rá, hogy új. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Óh! – mosolyogtak a lányok, de semmi mást nem kérdeztek. Valószínűleg érezték, hogy nem akarok erről beszélni. A lányok arcáról a mosolyt nem lehetett levakarni, olyan örökmozgónak néztek ki. Mint megtudtam végzősök és örülnek, hogy elmehetnek innen. A lányok nem isznak, megvetik minden káros szenvedéllyel együtt, csak azért vannak ezzel a társasággal, mert itt elfogadják őket és senki sem sajnálkozik. Nagyon nyíltan beszélgettek, ha valami feljött semmit sem tagadtak le, de maguktól nem is hozakodtak elő semmivel. Csodálattal néztem őket, hogy hogy lehetnek ilyen erősek, tiszteltem őket. Alighogy ők elmentek, Mira egy lányra mutatott, aki éppen csalódottan dobta el a sörös palackját és kelt fel, hogy újabbat keressen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ashley az apjával lakik, aki szinte minden nap mást visz fel hozzájuk, gátlástalanul csinálják nem számít az időpont és a hely. Volt már, hogy Lara mikor hazament délután ott találta az apját a kanapén egy nővel. Tele van a lány hullámvölgyekkel, egyszer fenn, egyszer lenn, de nagyon derekasan próbál küzdeni. – Ashley rövid barna haját viccesen fújkálta a szél. Mindenkivel beszélgetett, aki kezdeményezett nála, de nagyon keveset mosolygott. Tartottam tőle, jobban, mint az ikrektől, de Mira odavezetett hozzá. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szia, Ash! – huppant le mellé Mira a homokba. – Szeretném neked bemutatni az egyik barátnőmet, Hope-ot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Sziasztok – Ashley megeresztett egy alig észrevehető mosolyt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mi újság? – kérdezte Mira kedvesen, mire a lány csak megrántotta a vállát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ami mindig. Elvagyok, bár azt nem mondhatnám, hogy virulok is. – Ash arca kicsit elkínzott volt, de hamar eltüntette róla és rám irányította a figyelmét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">És, hogy kerülsz ide? – mikor látta értetlen arckifejezésemet helyesbített. – Mármint miért költöztél ide?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Bajok voltak a szüleimmel. – Ashley úgy nézett, mint aki ért mindent, de ő sem firtatott tovább semmit se. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">
Mira ezután rámutatott egykét lányra és fiúra, aki vagy csonka családban él, esetleg valamelyik szülője alkohol problémákkal küzd, vagy egyszerűen csak nem képes normálisan tanulni, akit nem fogadnak el a szülei, vagy aki nevelő szülőket járja születése óta. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">
- Itt mindenkinek megvan a maga története. Itt senkinek sem kell magyarázkodniuk, megértik a másikat, vagyis beszélniük sem kell, mert ha valaki ebben a társaságban mozog, egyértelmű, hogy nem csupa rózsaszín az élete. – Ezek szerint rólam is egyből mindenki tudta, hogy van úgymond valami bajom. – Csak azt akartam mutatni, hogy sosem vagy egyedül. Lehet, hogy senkit sem ismersz innen, de ha egy ilyen összejövetelre beállítanál, egészen biztos hamar megtalálnád a közös hangot a többiekkel. El tudja képzelni mindenki, hogy neked milyen lehet, és senki sem sajnálna. Ezért szeretek velük lenni, mert ők tudják, milyen az élet, és nem ragadnak le ott, hogy mi a legújabb divat, hogy mennyire népszerűek és hogy tegyenek keresztbe a másiknak. Persze koránt sincs itt minden megsebzett, aki itt lakik, itt csak azok vannak, akik erősek, hogy felvállalják. Sokan vannak, akik inkább nagy szemetek lesznek és folyton bántják a gyengéket, drogosok vagy alkoholisták lesznek. Ash például először totál alkesz volt és füvezett, de segítettünk neki, és sok más ilyen is volt ott ma, akik a padlóról jöttek vissza, mert rájöttek, hogy nincsenek egyedül, és hogy a hülye szüleik miatt nem mehet szarrá az ő életük. Én csak egy lehetőséget mutattam neked, hogy ilyen is lehet, hogy nem vagy kitaszított, hogy képesek elfogadni az emberek, csak a megfelelőeket kell megtalálni. – Mira rám mosolygott, én meg nem tudtam mit kéne mondanom. Csak néztem őt csodálkoztam, hogy van egy ilyen világ. Olyan volt, mint egy külön kis univerzum, a Megsebzettek bolygója. Tetszett nekem, szívesen eltöltöttem volna közöttük több időt. Nem éreztem, hogy elvárásokat támasztanának irányomba, vagy egyáltalán akarnának valamit. Olyanok voltak, mint egy olyan kör, akik körbeülik a pszicho mókust, mint egy csoportterápia, csak itt nem kellett dilidoki, egymásnak segítettek. Biztosan ők segítettek Mirának is már pusztán azzal, hogy megnyitották előtte a kört és beléphetett hozzájuk, hogy érezhette, tartozik valahova. Hiszen mind tartozni akarunk valahova. Én úgy éreztem tarozom valakihez, vagyis valakikhez. Anyámként szeretem a nagynénémet, Josht a legjobb barátomat, Mirát a barátnőmet, az apámat visszakaptam, Cole pedig egyszerűen Cole, aki küzd értem. Lehet, hogy nincs tökéletes életem, hogy sok minden fájt ezelőtt, hogy sok pofont kaptam az élettől, de ha most elesnék, sok kéz nyúlna értem – na jó, a sok csak ahhoz képest sok, mint ami ezelőtt lett volna –, hogy felsegítsen, rájöttem: többé nem vagyok egyedül, nem kell mindent egyedül cipelnem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pizsiben feküdtem már az ágyban a takaróm alatt és épp egy könyvet olvastam, mikor kopogtattak.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Gyere!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Zavarlak? – dugta be a fejét apa. Megráztam a fejemet. Belépett a szobába, és a bal keze a háta mögött volt, tartott benne valamit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem is kívántam még igazából boldog szülinapot neked. Boldog szülinapot! – lépdelt közelebb mosolyogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Köszönöm.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hoztam neked valamit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem kellett volna – kezdtem egyből tiltakozni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De kell. Ez a tiéd, csak visszaadom. Leülhetek? – mutatott az ágyam szélére. Arrébb húzódtam ő pedig leült mellém. Egy könyv volt a háta mögött, kopottnak és réginek nézett ki, az elején valami firka volt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ez volt a kedvenced. Amikor anyád elment, ott hagyta. – Halkan beszélt, a könyvet az ölembe tett és remegő kézzel nyitottam ki. Egy mesekönyv volt, de az a fajta, amiben nincsenek ábrák meg rajzok. Olyan kicsit régies hatású, szép betűkkel volt írva, a mesék első betűje szépen díszített iniciálé, bár az összhatást, ahogy végiglapoztam rontotta egy pár firka benne. Úgy néztem, kis koromban ebben a könyvben éltem ki kreatív hajlamaimat. Furcsa volt a múltam egy nyilvánvaló szeletét a kezeim közt tartani, amit valószínűleg évekkel ezelőtt is ugyanígy foghattam. Rossz érzés volt, hogy nem is emlékeztem erre a könyvre, sőt sokkal kevesebb emlékem volt az egész gyerekkoromról, mint szerettem volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">
-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Olvass nekem – kértem apámat és átnyújtottam neki a könyvet. Ő elmosolyodott és kiválasztott egy mesét, majd mindig egy másikat, mindaddig, amíg el nem aludtam mellette.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<i><span id="news__cnt"><br />
</span></i></div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-51639365744252878242011-12-17T08:56:00.000-08:002011-12-17T10:16:41.164-08:0038.fejezet: Apa<div style="text-align: right;"><i>"Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk."</i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Miután hazamentünk a kávéházból Cole megkérdezte, hogy maradjon e nálunk, de megköszöntem neki a felajánlást és elutasítottam. Egyedül kell szembe néznem azzal, hogy apám visszajött, nem foghatja a kezemet senki sem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mire haza értünk, a szürke kocsi már a ház előtt állt, itt van. Görcsbe rándult a gyomrom, izgultam. Ha most éhes lettem volna, akkor sem bírtam volna magamba préselni egy kósza falatot sem, sőt egy pillanatig azt hittem, kiadom, amit ma megettem. Cole megszorította a kezemet, és rám mosolygott. Imádom, mikor megfogja a kezemet, habár hónapok óta most tettük először, és most is csak azért, mert azt hittem elájulok, és meg kellett kapaszkodnom valamiben. Ezzel a kézfogással a léleköntés a fő cél szerintem, de egy kis ördög reménykedik benne, hogy neki is jó érzés. Azt is szeretem, mikor megölel, pedig még ilyen sem történt sokszor. Hirtelen elöntött egy a vágy az iránt, hogy megöleljem, küzdenem kellett magammal. Josh-ra már régen ráugrottam volna, de Cole-lal hiába voltunk barátok, nem vettem annyira természetesnek, hogy csak úgy ölelgessem, mikor kedvem támad. És talán jobb is, hogy nem ölelgetem, mert nem hiszem, hogy normális barátok között, amit olyankor érzek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Lélekben veled leszek – mondta, mintha csak bátorítani akarna, a másik kezével pedig a vállamba bokszolt, ahogy a haverok szokták. Kérdőn húztam fel a szemöldökömet, és cikázott a tekintetem közte meg a vállam között. Hirtelen fiúnak néz, vagy mi?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Bocsi – harapott az ajkába. – Csak nem tudtam, hogy mást szabad-e.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mit értesz más alatt?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Bonyolult elmagyarázni. – Minden mindegy módra kifújta a levegőt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Próbáld csak meg, ha meg végképp nem megy, szemléltesd – bíztatóan néztem őt, és magamban könyörögtem, hogy légyszi ölelj meg. Ha ő kezdeményez az kevésbé zavarba ejtő, legalábbis számomra.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Oké – kezdte gondolkodva, majd belevágott. – Szóval ez olyan dolog, amit én adhatok neked, hogy kifejezzem például azt, hogy kedvellek, hogy számíthatsz rám, vagy csak úgy adom, mert olyan kedvem van. Szerintem elég bizalmas dolog, nem sok emberrel csinálom. Nem is szeretem sok emberrel csinálni, azt meg végképp utálom, mikor ezek a vakolt lányok jönnek és letámadnak, és ott tapizzák a hátamat, vagy a derekamat. Brrr – Cole grimaszolt, amin muszáj volt mosolyognom. Édesen elhúzta az orrát. – De ha valakinek adok ilyet, akkor szeretem, ha attól a valakitől is kapok. Öm, érthető, hogy mit akarok? – ráncolta játékosan a homlokát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hát…Nem egészen, de azt hiszem sejtem. Mutasd meg – suttogtam már a végén, el sem hittem, hogy én ilyet kimondok. Jézusom, nem is ismerek magamra, mit meg nem teszek egy ölelésért Cole-tól.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Oké – szélesen elmosolyodott, majd átkarolt. A derekánál fontam össze a karjaimat, a fejemet a mellkasára tettem, teljesen hozzá bújtam. Kicsit többet engedtem meg magnak, mint amit szoktam, eddig még csak Josh-hoz és Roberthez bújtam hozzá ennyire, mert tudtam, hogy nem zavarja őket. Én meg olyankor és most is biztonságban érzem magamat, egy kicsit minden elfelejtek. Nem valami sok ölelést kaptam életem során, ezért mindet megbecsülöm és kiélvezem az utolsó pillanatig. Mellesleg még mindig nagyon jó illata van Colne-nak. Nem valami hülye agyon dezodorozott szag, ez kellemes és mégis férfias.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Olyan könnyű téged ölelni. Olyan természetes. Nem vársz el semmit, és nem zsarolsz. – Nem értettem, hogy most miről beszél, biztos ki akarta ezt hangosan is mondani? Habár a hangjában levő enyhe gyűlölködésből gondoltam, hogy talán Kirstenre céloz, nem voltam benne biztos.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Honnan tudod, hogy nem várok el semmit? – Elengedtem és elhúzódtam tőle, hogy fel tudjak nézni rá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Belőlük – nézett mélyen a szemeimbe. – Ja, és persze ő is lebuktat – egyik kezének a mutató ujját a szám sarkára tette. – Ott szokott bujkálni a mosolyod. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De attól még akarhatok valamit – incselkedtem vele. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tegyük fel, hogy tényleg akarsz tőlem valamit. Mi lenne az?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hogy sok-sok-sok fényképet csinálj rólam – vigyorogtam rá, mire felnevetett. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Persze, gondolhattam volna – tovább kacagott jó ízűen, majd magához szorított. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cole-lal könnyű volt együtt lenni, tudtam, hogy nem muszáj beszélnem. Ülhetek mellette, mint egy kuka, az is megfelel neki, és nekem is. Ellenben bemenni apám mellé nem volt ilyen egyszerű és könnyű, nem lehettem kuka. Féltem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ne kezdjük elölről – hallottam meg Haylie fáradt, kissé ingerült hangját, mikor beléptem. Halkan csuktam be az ajtót, egy kicsit hallgatózni szerettem volna, hiába csúnya dolog. Muszáj volt még egy kis erőt gyűjtenem a beszédhez apámmal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Csak azt kérem, hogy érts meg. – Apám hangja is kimerült volt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">David, nézd! Persze, egy részem megért, de a másik nem. Kapj már észhez, neked gyereked volt és van is! Próbálkoznod kellett volna, vagy legalább egy rohadt levelet küldeni, hogy esetleg tudok-e róla valamit, de évek óta nem kerestél! – Haylie kiabált. Megsemmisülve hallgattam a beszélgetést, az ajtónak támaszkodtam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tudom, hogy hibáztam, de teljesen elvesztettem a józan eszemet. A felségem lelépett a lányommal! – Most már apám is megemelte a hangját.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Akkor is te vagy a felnőtt! – dörrent rá Haylie. – Kibaszottul szüksége lett volna rád, valakire, aki harcol érte! – Haylie hangja elcsuklott, attól tartottam, hogy mentem sírni kezd. – Tudod, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt ide jönnöd – halkult el, s úgy mondta, mintha neki is rettenetesen fájna ezt kimondani. Hát még nekem és apámnak mennyire fájt hallani.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mi?! Ezt hogy érted? – számon kérően felemelte a hangját apám. Be akartam menni és közbe akartam vágni, de nem ment. Hallani szerettem volna Haylie indokait és gondolatait, amit talán nekem sosem mondana el. Nem érdekeltek az illemtani szabályok jelen körülmények között.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hope még mindig úgy szeret téged, mintha tegnap találkoztatok volna utoljára. De túlságosan is összetört, elvesztette önmagát. Szépen fokozatosan egyre erősebb lesz és sikerül magára találni, erre te minden összekuszálsz. Félek, hogy mi lesz vele. – Haylie hangjában annyi érzelem volt, hogy elérzékenyültem attól, ahogy rólam beszél. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem értelek…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">David! Szerinted Hope miért lakik itt?! – Nos ezek szerint apám nem régen érkezhetett, ha még nem tudja ezt. Azt hittem, már képben van azzal, hogy mi történt velem. Hát nem, szóval most hallhatom, ahogy más meséli el a történetemet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mert…mert… – Apám eddig ebbe úgy néz ki, bele sem gondolt. Erre lehet nem jutott ideje amellett, hogy újra láthat engem. Az ő helyébe lehet, hogy én is le lettem volna teljesen sokkolva. Talán azt hiszi anyám csak szimplán lelépett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Istenem David – suttogta halkan Haylie. – Nem tudom, hogy elmondhatom-e. Ez Hope dolga, neki kell eldöntenie. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mi történt a lányommal? – kérdezte ijedten és idegesen. A hangjából kihallatszott, hogy tényleg érdekli a dolog. Ekkor eldöntöttem, hogy nem más szájából akarom hallani a történetemet, az én dolgom elmondani. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Bántotta valaki? – kérdezte megint, de azt hittem mérgében ráugrik Haylie-re. Nem hagyhattam, hogy ők veszekedjenek miattam, szóval nagy levegőt vettem és besétáltam a konyhába.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Haylie a pultnak támaszkodott és gondterheltnek, fáradtnak és idősebbnek látszott a koránál. Apám az asztal előtt állt összefont karokkal és értetlenség ült ki az arcára valamint talán düh. Mindketten meglepve néztek rám.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hope – kezdte Haylie meglepetten, de kedvesen.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Amióta elmentél arra várok, hogy gyere. Meg kell mondjam, nem vagy valami pontos. Azt hittem nagyon fogok örülni, de nem tudom. Most, hogy itt vagy, rájöttem nem is tudom ki vagy. Nem ismerlek. – Apámon látszott, hogy meglepték a szavaim, meghökkent egy kissé, de gyorsan reagált.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tudom. Nem tudom, hogy kérhetem-e, de szeretnék az új életed része lenni, megismerni téged. Hiszen a lányom vagy. – Apám szeme könnyes volt, csak úgy, mint az enyém. Nem közeledtünk egymás felé, csak álltunk egy helyben. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem tudom – mondtam halkan. – Más álmodni valamiről, aztán megkapni azt. Nem annyit hagytál ki, hogy először mentem suliba, vagy az első fiút, aki érdeklődött irántam, hanem ennél jóval többet. Valószínűleg nem az a lány vagyok, akit esetleg valaha gondoltál, hogy leszek. – Mi van, ha nem fogok neki tetszeni, és inkább nem is kellek majd? Azt a fájdalmat nem tudnám elviselni, ezért óvatosnak kell lennem. Nem akarom a sérelmeim számát fölöslegesen növelni, nem vagyok mazochista. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem érdekel, hogy milyen vagy, hiszen az enyém vagy. Az én kicsi Nyuszim! Talán nem én voltam, aki az első fiút elhajtotta puskával a ház elől, de aligha lehet olyan, aki nálam jobban szeret. – Összeszorult a szívem a tekintetétől, tényleg olyan volt, mint amit valaha elképzeltem volna egy apának. De nem ismert, nem tudott rólam semmit sem, nem szerethet. De hiszen én sem ismerem őt, az emlékeim homályosak, mégis szeretem. Vagy csak bebeszélem magamnak, mert annyira akarok kapaszkodni abba, hogy legalább az egyik szülőm szeretett, hogy igényt tartott rám?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem tudod ki vagyok, miért szeretnél? Nem vagyok jó lány, tettem olyat, amit nem kellett volna – lesütöttem a szememet, és a Robert halála utáni napokra gondoltam, amikor összetörve és halálomért imádkozva vettem a kezembe a pengét és vetetettem volna véget az életemnek. Ha akkor sikerült volna, most nem állhatnék újra az apámmal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ki érdekel mit tettél? Emberek vagyunk, követünk el hibákat. A lányom vagy, a részem, a vérem. Hogyan tudnálak nem szeretni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Könnyen – csordult ki egy könnycsepp a szememből, holott előtte egyáltalán nem éreztem, hogy sírhatnékom van. Gyorsan letöröltem és ráparancsoltam magamra, hogy ne merjek bőgni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hope! – mondta halkan Haylie haláli rémülettel és mellettem termett, és magához ölelt. – Én szeretlek! </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Jól esett ez Haylie szájából, még egy kicsike mosolyt is tudott csalni az arcomra. Ha valaki megkérdezné, hogy számomra mit jelent, ha valaki azt mondja szeret, azt válaszolnám, hogy megismert és még mindig elég bátor, hogy velem maradjon. Sőt, van valami olyan flúgja is, hogy szeret velem lenni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Magához ölelt, én pedig viszonoztam. Annyira el akartam neki mondani, hogy én is szeretem őt annyi, és annyi mindent köszönhetek neki, de nem ment. Képtelen vagyok kimondani, akarom, de nem megy. Pedig csak egy egyszerű szó, de mégis olyan nagy súlya van, hogy nem tudom rápakolhatom-e valakire. Viszont azt szeretem, ha nekem mondják, szóval nem vagyok túl fair.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Miután elengedtem Haylie-t, apámra néztem, aki úgy nézett rám, mint egy bánatos kiskutya.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Beszélhetnék apámmal egyedül? – Haylie először kicsit vonakodott, de végül átment a dolgozójába magára hagyva apámmal. Leültem az egyik székre, ő pedig velem szembe.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mennyit tudsz rólam, az életemről? Haylie mennyit mondott?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem sokat, éppen hogy előtted érted ide, és el volt foglalva azzal, hogy leordítsa a fejemet, hogy hová tűntem évekre.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mit gondolsz, milyen életem volt? – Őszintén kíváncsi voltam, hogy mégis mit gondol, hogyan éltem. Boldog voltam-e avagy sem, lázadó voltam e vagy csendes, sok barátom volt e vagy kevés.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Összezavarodtam, mivel itt laksz. Nem tudom miért. De ezelőtt azt gondoltam, hogy anyád új pasast szedett össze, talán meg is házasodott, esetleg van testvéred. Az új apád imádta az édes kis mostoha lányát és vigyázott rád. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Elég idilli.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mindig jó életet álmodtam neked.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Azt kell mondjam, amit elmondtál, abból csak egy dolog igaz mégpedig az, hogy anyám új pasit szedett össze, de szó sincs tesókról vagy szeretetről, törődésről meg még úgyse – mosolyodtam el keserűen. – Sokkal inkább megvetés, utálat és pofonok na meg maci kibelezés. – A hangomban nem volt egy kósza érzelem foszlány sem, mindent sikerült elrejtenem. Egyszerűbb volt így és nem is fájt annyira. Apám szeme először értetlenül fürkészett, nem akarta felfogni, amit hallott, félve kérdezett vissza.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem volt jó életem, kifejezetten szar volt. Emlékszel még Robertre?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">A szomszéd kisfiú? – kérdezte bizonytalanul.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Aha. A legjobb barátom volt, az egyedüli, aki szeretett. Meghalt. Összetörtem, aztán ezt tettem. – Meglepően lazán raktam fel a karomat az asztalra, húztam fel a pólóm ujját és mutattam meg apámnak. Elvégre, ha el akar előlem menekülni, ha mégsem kellek neki, akkor minél előbb legyünk túl rajta. Még látszottak a fehér hegek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Jézusom… – suttogta elkerekedett szemekkel.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szerintem csak krikszkrakszok – vettem szemügyre a kezemet és megrántottam a vállamat. Apa maga elé meredt, majd mikor ezt mondtam, dühvel csillogó szemmel nézett fel rám. Azon tűnődtem, hogy most mi járhat a fejében, vajon kire haragszik. Lehet, hogy feláll és elmegy?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hope! – dörrent a hangja félelmetesen, mintha már nem is emberi lény lenne. Furcsa módon nem féltem. – Ne humorizálj ezzel! – mondta szigorúan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szerintem jó volt – mondtam enyhe sértődöttséggel. Miért nem értékeli a kislánya nagyszerű humorát?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szerintem meg nem! – vágta rá. - Bántott téged?! Anyád pasija hozzád ért?! – Apám arcán vad düh látszott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hol van az a szemétláda barom?! – ordította magából kikelve. – A saját két kezemmel ölöm meg, csak kerüljön a kezeim közé! – sziszegte, majd úgy állt fel, hogy a szék hátra dőlt. Nem ijedtem meg tőle, ugyanúgy néztem rá, és legbelül jól esett, hogy megvédene, bár azért az ölést nem engedtem volna. Ha valaki valaha megölné Jack-et, az csak én lehetnék. Haylie futott be a konyhába, valószínűleg nem akart együtt hagyni a dühöngő apámmal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Dave, nyugi – csitítgatta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Te csak ne nyugizz! – förmedt rá apám. – Verte a lányomat! Nekem kellett volna megakadályoznom! Hol van?! – magából kikelve ordítozott és hadonászott, félő volt, hogy törni-zúzni kezd. Én még mindig halálos nyugalommal figyeltem őt, de Haylie-n látszott, hogy fél.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Börtönben vannak, Dave! Kristy és Jack is! – próbálkozott nagynéném megint egy hatástalan nyugtatással. Két kezét apám karjára tette, és próbált mélyen a szemébe nézni, de apám vadul lerázta magáról Haylie kezeit, mint egy ló, aki nem akarja, hogy betörjék. Csodálattal néztem őt, és hirtelen annyira sajogni kezdett a szívem, hogy eddig nem volt velem. Hogy nem volt erős apám, aki megvédett, aki féltett és óvott, és engem szeretett a legjobban. Hogy senki kis hercegnője sem lehetettem. Mert bár mindig utáltam, a kis elkényeztetett hercegnőket, még a mesebelieket sem szerettem, az övé a világon a legszívesebben lettem volna. Miért vettek el tőlem minden fontos embert idő előtt? Igaz, apámat visszakaptam, de egy férfit már sosem fogok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hol izgat az engem?! – mordult megint. Haylie úgy húzódott vissza, mint egy behúzott farkú kiskutya, apám szemében pedig valami furcsa dolog csillant. Talán a félelem. Szólásra nyitotta a száját, valamit mondani akar nagynénémnek, de ő megrázta a fejét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nyugodj meg – szólaltam meg halkan és határozottan. – Egyik pofon sem fájt annyira, mint ahogy az fájna, ha valami hülyeséget tennél. – Apám összezavarodva nézett le rám.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ha tényleg itt vagy, az apámat akarom, nem egy Jack klónt. – Ezzel felálltam és kisétáltam a konyhából a szobámba, ahol a macimba temettem az arcomat és bőgni kezdtem. Hamar meguntam, rohadtul elegem van már magamból. Inkább felkeltem és az orchideámmal foglalkoztam. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-1647451631591817702011-12-11T00:36:00.000-08:002011-12-11T00:36:15.081-08:0037.fejezet: Visszatérés<div style="text-align: right;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">"Gyerekkorban nincs másra nagyobb szükség, mint apa védelmére" </span></i><i></i></div><div style="text-align: right;"><i><br />
</i></div><div style="text-align: right;"><i><br />
</i></div><div style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Sok minden történt az utóbbi időben mióta elmondtam mindent Cole-nak. Kezdve azzal, hogy megünnepeltük Mira tizenhetedik szülinapját egy pofás kis pizzériában Cole-lal, Ian-nel és Wes-sel, akit Mira hozott magával. Mint később kiderült a fiú erősködött, hogy meg akar minket ismerni, mert sokat hallott rólunk. Azt hiszem elmondhatom, hogy járnak, bár Mirának nem tetszik ez a szó, ugyanúgy, ahogy nekem sem. Nem is tudom, csak olyan hülye hangzása van. Én kicsit meglepődtem, hogy Mira nem lepődött meg Ian-en, de miután megtudtam, mostanában igen jóban vannak. Igazából, nem is csodálom, mert a fiú mindenkivel megtalálja a közös hangot. Én rajta meg Wes-en nevettem és mosolyogtam szinte egész este, mind a ketten valami isteni figurák. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Ezen kívül a karkötőmön nőtt a díszek száma, ugyanis Cole-tól kaptam egy fél angyalszárnyat. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem fogadhatom el – tiltakoztam, mikor oda akarta adni. Elvégre mire fel?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne csináld már! Mikor megláttam, egyből te jutottál az eszembe és meg akartam venni – oldalra döntötte kissé a fejét és elmosolyodott. Mostanában egyre többször csinálja ezt, rájött, hogy ezzel még jobban képes ellágyítani. – Ez nem valami lekenyerezés – magyarázott tovább –, csak tudod jobb adni, mint kapni. – Ezt manapság sokat mondják, de kevesen gondolják komolyan. Felvontam a szemöldökömet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi van? – mondta kicsit felháborodottan Cole. – Bokszoltam, hidd el tudom miről beszélek. – Erre muszáj volt felnevetnem, a díszt pedig végül elfogadtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Josh pár nappal a szülinapom előtt küldött egy focilabdás díszt, hogy ő jusson róla eszembe. Csalódott volt, hogy nem tud eljönni, de sokat kell tanulnia és ott az edzés is. Ha távol tartja magát a cserkészlányoktól én már nyugodt vagyok. Amúgy is kezdem magamat rosszul érezni, hogy mindig ő jön, egyszer meglátogathatnám én is, ha bele egyezik. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Kiderült, az is hogy mi Kirsten mocskos titka, ami nem maradhatott titokban: csalta Cole-t már egy ideje valami végzős gimnazista gyerekkel. Mira jól informált volt, ő személy szerint ezt Kirsten húgától tudta meg, aki az osztálytársa és mikor hulla részeg volt ezt szépen kifecsegte a lánynak. Mira persze nem adta tovább senkinek sem, és haza is vitte a csajt, hogy ne pletykáljon többet. Cole pont azon a napon szakított Kirstennel, mikor átmentem hozzá és elmondtam neki mindent a múltamról. Mikor másnap találkoztunk vettem észre rajta, hogy nem olyan, mint szokott lenni, hogy a szeme is kicsit szomorúbb. Hát rá kérdeztem, hogy van-e valami baj.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem tudom, hogy annak számít e – húzta keserű mosolyra a száját.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát mondd el és majd meglátjuk – ajánlottam neki biztatóan. A minimum, hogy én is meghallgatom az ő bajait, nem csak ő az enyémeket. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem akarlak fárasztani ezzel.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Cole, nem fárasztasz.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szakítottunk Kristennel – mondta szárazon. Egy pillanatig csak lestem, mire felfogtam, hogy mit mondott. Az egyik felem – szerencsére a dominánsabb – arra gondolt, hogy jaj szegény, de rossz lehet neki. A kevésbé domináns, elenyésző kicsi részemben neonfényekkel villogott, a szingli szó, s hogy ez mit vonz magával. Próbáltam még ezt a picike kis részt is eltűntetni a fejemből, mert most nem lenne szép ilyenekre gondolni, hiszen a barátom. Az mindegy, hogy én kedveltem-e Kirstent, a lényeg, hogy ő szerette.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi történt?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem voltam elég neki én, meg amit nyújtottam – mondta keserű mosollyal. – Valami gimis kell neki. – Habár Cole próbálta érzéseit a gúny és közöny mögé rejteni, én láttam, hogy ez bántja őt. Elvégre kit ne bántana, ha szakít a szerelmével, aki úgymond lecseréli valami gimisre? Egyáltalán ki az a hülye, aki képes eldobni Cole-t? Ha az én barátom lenne, nem engedném el. Mellesleg még nekem jártatta a száját Kirsten, hogy így meg úgy lopom el a barátját, meg fekszek be alá. Azt hiszem szánalmas ez a csaj. A részleteket, miszerint csalta a gyerekkel Cole-t, azt már Mirától tudtam meg, Cole nem részletezte a szakítás okait.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sajnálom – mondtam együtt érzően.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nincs mit, én nem. Már nem szerettem. – Na jó, ezt nem hittem el. Valamennyire szerette még, láttam rajta. Ha nem szerette volna, akkor nem lett volna kissé zombi még napokig és nem csak nézett volna ki a fejéből úgy néha. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ha Cole otthon volt, vagy ráért, elvitt engem dr. Wennell-hez, akinek a vidámparkot mondtam el jó élményként, ami Roberthez kapcsolódik. Igazából nem csak azt, nem bírtam leállni és egy nagycsomó minden mást is elmeséltem neki, nehéz volt leállni a nosztalgiával. Nem arra gondoltam, hogy belehalok a fájdalomba, hanem arra, hogy szerencsés vagyok, hogy a barátomnak mondhattam, és ennyi jó közös emlékünk van együtt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mivel már március van, Cole szerint közeledik az az idő, amikor elmegyünk motorozni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az utóbbi időben még többet mosolygok és elégedettnek, néha egész boldognak érzem magamat. A hízásom szemmel látható, van amelyik farmerom már szűk. Bár még így is eléggé vékonynak találom magamat, most már sokkal szívesebben nézek tükörbe. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A reményemet az iránt, hogy apám tényleg el fog jönni, kezdem elveszteni. Hiszen eltelt már majdnem három hónap, azóta, ha akart volna jönni, már rég itt lenne. Csak Mrs. Forester látogatott meg, aki sírva fakadt mikor meglátott, és látta a boldogabban csillogó szemeimet meg a jóval húsosabb arcomat. Meggyőződött róla, hogy istenien vagyok, Clarie és Sarah sok jó kívánságát és pusziját is átadta. Mellesleg egy ideje már hetente egyszer rendszeresen felhívom a két kislányt és sokat beszélgetünk. Rettenetesen hiányoznak, jó lenne már látni őket. Josh-sal is sokat beszélek, vagy e-mailezek és ő sem hiányzik kevésbé, mint a lányok. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cole nem tudja mikor van a szülinapom, hál istennek. Ki akarta belőlem szedni Miráé után, de akkor eltereltem a témát, azóta meg nem hozta fel. Nem is sejti, hogy napokon belül itt van. Nem akartam tőle semmilyen ajándékot, se semmit, hiszen elég volt, hogy a barátom és számíthatok rá. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Egy szép márciusi nap volt, Haylie nem volt otthon, dolgozott még, én pedig kapkodva kerestem valami ruhát, hogy végre elkészüljek, mert olyan negyed óra múlva átjön Cole és elmegyünk vele meg Ian-nel egy nagyobb kávéházba, ahol a fiúk egyik barátja fog énekelni. Mikor azon vacilláltam, hogy a barna vagy a kék blúzomat vegyem e fel, csengettek. Szaladva indultam ajtót nyitni, hogy minél előbb lerendezzem és folytathassam a dolgomat, de szerencsére félúton eszembe jutott, hogy melltartóban vagyok, ezért visszarohantam majd felkaptam a kék blúzt. Feltéptem az ajtót.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó napot! – hadartam, miközben gyorsan becsatoltam a farmerom övét. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Öhm…Haylie Williams lakása? – kérdezte az idegen kételkedve.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen, de nincs itthon. Esetleg megmondjam neki, hogy kereste? – Nem is foglalkoztam a férfival, átnéztem a válla felett, hogy lássam, ha esetleg Cole kijön az ajtón. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Te… te ki vagy? – remegett meg a hangja és roppant feszültnek hangzott. A férfire összepontosítottam a figyelmemet, hogy elmondjam neki, én sietek, szóval ha akar valamit mondja meg, ha nem akkor meg legyen szíves elmenni, de ez nem sikerült, mikor ránéztem. Annyira ismerősnek tűnt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Esetleg az unokahúga? – miközben félve feltette a kérdését úgy éreztem, mentem elájulok. Falfehér lehettem, ahogy belenéztem abba a szempárba, amikre már szinte csak képekről emlékszem. A férfi arca öregebb és gondterheltebb volt, túl sok szőr borította, és a szeme se a boldogságtól csillogott, inkább megviselt volt. De ha ezeket mind levettük volna róla, úgy nézett volna ki, mint apám.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Az – feleltem halkan, remegő hangon. A férfi is ugyanolyan falfehér lett, mint én. Nem hittem el, hogy az apám itt állt előttem teljes életnagyságban. Annyi év után most itt volt és nem tudtam, hogy mit érzek. Haragszom rá, amiért nem talált meg, vagy mert későn jött el ide? Esetleg örülök annak, hogy itt van? Nem, tényleg nem tudtam. Annyira zavart voltam, hogy levegőt is elfelejtettem venni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én Daniel Wilmer vagyok. – Felesleges volt bemutatkozni, hiszen tudtam ki ő. Vajon ő rájött a reakcióm alapján, hogy amikor végre normálisan ránéztem rájöttem, hogy ki áll előttem? Annyi mindent szerettem volna mondani, de a torkom összeszorult és hirtelen hányinger tört rám. Az is eszembe jutott, hogy megcsipkedem magamat, hogy esetleg álmodom-e. Csak néztük egymást, néha kinyitottam a számat, de gyorsan vissza is csuktam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Meg…megmondom neki, hogy kereste. – Nagy nehezen akadozva és halkan kinyögtem a szavakat. Hogy miért küldtem el, hogy miért nem ugrottam a nyakába sírva, hogy de jó, hogy itt van? Nem tudom, féltem és össze voltam zavarodva. Eddig csak elképzeltem, hogy milyen lesz találkozni vele, de a valóság nagyon más, mint a képzelet. Valós reakciókat vált ki belőled és igazi fájdalmat okozhat. Enyhén meglepett arcot vágott, először nem is mondott semmit. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy ő mindig ennyire pontos, vagy csak az én esetemben késett három hónapot, vagyis inkább hosszú éveket? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Az értelmetlen bámulásnak Cole vetett véget, aki csak akkor vettem észre mikor már fent állt a verandán apám mögött.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó napot! – köszönt vidáman mosolyogva, aztán meglátta az arcomat és nem mosolygott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szia, Hope! – Ha eddig nem volt biztos benne apám, hogy tényleg én vagyok és nem egy másik valahonnan előkerült unokahúga Haylie-nak, most már biztos lehet benne. Láttam az arcán is a végleges felismerést, hogy mintha könnyek lennének a szemébe.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Öm, zavarok? – kérdezte kissé bizonytalanul, miközben apámat méregette. Először nem tudtam mit mondani, de rájöttem, hogy Cole most a mentőövem, akibe kapaszkodhatok, aki kirángathat ebből a helyzetből. Segélykérően néztem rá. Nem akartam kettesben maradni apámmal, féltem. Inkább megvártam volna Haylie-t. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem – lassan megráztam a fejemet. – Pillanat – mondtam gyorsan és visszafutottam a házba, hogy felvegyem a pulcsimat meg a kabátomat. Alig tartott egy percig, megint ott álltam az ajtóban. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nekem most mennem kell, de Haylie olya hat körül itthon lesz. – Apám arrébb állt az ajtóból én pedig kijöttem és be akartam zárni, mikor Cole megköszörülte a torkát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sál? – kérdezte számon kérően. Olyan jesszusom, most komolyan beszélsz arccal fordultam meg és néztem rá, el is felejtettem, hogy az apám, akit utoljára vagy tíz éve láttam ott áll mögöttem. Egyik közös sétánk után fájni kezdett a torkom és kicsit megfáztam, azóta Cole úgy figyel arra, hogy viseljek sálat, mintha a gyereke lennék, pedig ez a nap nem is olyan hideg.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi van? – reagált a nézésemre. – Ez a kabát nem igazán takarja a nyakadat, nem akarom, hogy megfázz. – Halványan elmosolyodott, mire fújtam egyet és visszamentem a kis selyemsálamért.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Megfelel? – kérdeztem, mikor meglengettem az orra előtt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Meg – mosolyodott el elégedetten, majd kivette a kezemből és a kabátomat kigombolta addig, hogy fel tudja tenni a sálat a nyakamba. Nagy büszkén igazgatta, mintha a világ legnagyobb érdeme lenne, hogy felbírta tenni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na, most már fel lettem öltöztetve. Indulhatunk akkor? – kérdeztem miután visszagombolta a kabátomat. Tétován apám felé nézett, ami sajnos nekem is eszembe jutatta, hogy itt van. Viszont most nem engem nézett, hanem Cole-t mustrálta, de úgy, mintha bármelyik pillanatban kész lenne ráugrani, ha a helyzet úgy adódik.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Esetleg vissza tud jönni akkor hat körül? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tegezz – engedett meg magának egy mosolyt, de fél szemével még mindig Cole-t nézte.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én… – Nem tudtam mit mondani. Nem mehetek csak úgy el, hiszen mindketten tudjuk, hogy tudom ki ő. Úgy csinálok, mintha nem lennék vele tisztában, tisztára bugyutának érzem magamat. – Nem tudom mit csináljak – bukott ki belőlem kétségbeesetten és éreztem, ahogy a könnyek csípni kezdik a szememet. Ijedten kaptam a mellettem álló Cole keze után, és szorítottam meg azt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak mondd meg, hogy jól vagy-e. – A tekintetében olyan mértékű szomorúságot és elveszettséget láttam, amiket talán valaha egy fal mögé rejthetett, de most minden előkerült, hogy azt hinnénk, egy ember ezt el sem viselheti. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem tudom – suttogtam a sírás határán. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Most menjetek csak el, szedd egy kicsit össze magad. Este visszajövök. – Bánatosa rám mosolygott, biztosan nem erre számított. Bólogattam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És kérlek, ne haragudj rám – szólt utánam.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Még mindig nem engedtem el Cole kezét, némán mentünk előre, a szél fújt egy kissé. Elvesztem a gondolataimban, abban, hogy apám itt van. Ez már nem csak reménykedés, nem holmi álom, nem. Ez a színtiszta valóság. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope, ki volt az az ember? – Hálás voltam Cole-nak, amiért kiragadott a gondolatim közül, habár még mindig apámról volt szó.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miből gondolod, hogy volt valaki? – A kérdés hülyén hangzott, hangosan nem is akartam mondani, de mindegy.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Arról, hogy elszorítod a vérkeringést a kezemben – emelte meg a kezünket. Láttam, hogy szinte az amúgy is fehér ujjaim még jobban elfehéredtek, annyira szorítottam. Elpirultam és gyorsan elengedtem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sajnálom – mondtam halkan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nincs mit. Már igazán jó művégtagokat gyártanak, ha le is tépnéd a kezemet – felemelte a tenyerét és forgatta miközben tanulmányozta. Felnevettem, s ezzel egy időben a könnyek is elindultak az arcomon, de próbáltam nekik megálljt parancsolni. Most már kezd kínos lenni, hogy ennyit sírok Cole előtt. Már egyszer meg is fogadtam, hogy nem teszem többet, erre tessék. Én már a fiú helyébe otthagytam volna magamat, unnám a folyamatos kiborulásaimat. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Az apám az. – Cole arcáról lefagyott a kezét kutató furcsa ábrázat, komolyan nézett rám. Most elmeséltem neki a hiányzó részét a történetemnek, ami az apámról szól. Figyelmesen hallgatott a végén pedig felajánlotta, hogy nyugodtan elszoríthatom a kezében a vérkeringést, ha attól jobban érzem magamat. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Egy hangulatos kávézóban volt a barátjuk éneklése, aki egy akusztikus gitárral adott elő dalokat, de voltak akik verset mondtak (kizárólag saját) vagy általuk írt novellákat, kis történeteket olvastak fel. Ezekre nem igazán tudtam figyelni, mert az apám körül jártak a gondolataim. Mikor Ian-től kaptam egy nagy bögre forró csokit, olyan ne legyél már így elkenődve ajándékként kicsit jobban éreztem magamat és felélénkültem, de nem tartott sokáig.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Olyan vagy, mint a vaj, amit anyám felolvaszt a mikróban a sütikhez – méregetett Ian.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kösz a bókot.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem annak szántam – rázta a fejét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudom.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Cole! – nyúlt át előttem Ian és megveregette a fiú karját, hogy figyeljen rá. – Te ezt a csajt idefele megharaptattad az ügyeletes városi zombi csapattal vagy mi van? – Én kínomban kuncogtam az orrom alatt, de Cole figyelmeztetően nézett Ian-ra.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne nézz így! – emelte meg a kezeit. – Ha egy mikrózott vajjal kell együtt üldögélnem, csak tudhatom úgy vázlatosan, hogy mi a baja. Te, vagy más? – Ha ezt más mondja, valószínűleg mérges leszek vagy megsértődöm egy kicsit, de én csak mosolyogtam továbbra is. Amilyen érdeklődés és leheletnyi felháborodás volt Ian hangjában, azon csak vigyorogni lehetett. Mindig képes megnevettetni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem Cole a bajom, maximum Cole baja vagyok én – belekortyoltam a forró csokimba.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tessék? – kérdezte Cole egy leheletnyit hangosabban, mint a normál beszéd hangerő, ugyanakkor, amikor Ian azt kérdezte, hogy miért. Ezt hangosan is kimondtam?! A francba! Nem csak ennek a két fiúnak a tekintete szegeződött rám magyarázatot várva, hanem a többieké is az asztaltársaságtól. Az egy, kettő, három, négy szempár! Kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magamat, de Cole ránézett a többiekre, akik egyből csinálták tovább azt, amit előtte. Megnyugtató volt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na? – kérdezte Cole. Ian is várakozóan nézett rám. Könyökét az asztalra tette és tenyerével támasztotta a fejét. Másik kezének ujjaival pedig dobolt mellettem az asztalon. Úgy éreztem magamat, mint valami hülye kihallgatáson.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Klausztrofóbiám lesz tőletek – mondtam halkan, s ide-oda járattam a fejemet közöttük. Mások talán örülnének, ha két ilyen pasi pislogna rájuk ilyen közelről, ilyen kíváncsian, de jelenleg nem az öröm az, amit érzek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Klausztrofóbiás vagy? – Ian meglepetten nézett rám, és Cole is kész volt hátrább húzódni. Élhettem volna a lehetőséggel, hogy bőszen elkezdek bólogatni, hogy eltávolodjanak, de inkább nem kamuztam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, de szerintem leszek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nos, amíg nem vagy addig itt maradok, legalábbis amíg meg nem magyarázod az előbbit – Cole kemény a szemembe nézett és még közelebb hajolt. Elhúzódtam, de akkor Ian-be szinte beleütköztem. Olyan komolyan nézett a szöszi, mint aki még nem is hallott a mosolygásról, és szerintem nem is került nagy erőfeszítésébe neki. A többiek egymással beszélgettek, meg a műsort nézték, talán hagynának itt meghalni?!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak arra céloztam, hogy néha biztosan fárasztó lehetek és örülhetek neki, hogy ilyen barátom van, mint te – vigyorogtam rá kicsit erőltetetten, de megnyugtatóan. – Ja és persze te! –fordultam gyorsan egy ugyanilyen mosollyal Ian felé. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hmm – emésztették egyszerre az információt, mire előrehajoltam kettejük közül és nevetni kezdtem. Ez mennyire nevetséges és abszurd helyzet! </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Néha mindenki fárasztó – mosolygott megenyhülten Cole és visszahúzódott a saját térfelére. Erre fellélegeztem, mentem jobban éreztem magamat. Viszont így jobban éreztem Ian mentolos rágóhoz hasonlító, kicsit furcsa illatát, ami először nem nyeri el szerintem az ember tetszését, de ahogy befészkeli magát az ember orrába, megtetszik neki. A kinézetével is ilyesmi a helyzet, talán elsőre nem alélunk el tőle, de ahogy egyre többet látjuk, egyre jobban tetszik, amit látunk. Sőt, egy ideje észrevettem, hogy közelről olyan a zöld szeme, mintha arany fonalakkal lenne átszőve. Oké, kezdek zavarba jönni a gondolataimtól, és elpirulni, főleg mert Ian még az aranyfonalas szemével mindig engem néz, és olyan mintha belelátna a fejembe. </span></div><div style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-55952062440024474782011-12-02T07:57:00.000-08:002011-12-02T07:57:08.820-08:0036.fejezet: Jó helyen<div style="text-align: right;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">"Ha barátod vagyok - érints meg.<br />
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.<br />
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.<br />
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.<br />
Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok.”</span></i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"></span><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mégis mi ez? – kérdeztem Cole-tól, aki úgy nézett ki, mint aki az élet minden titkát tudja. </span></i></div><div> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><i><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Most már ilyen leszel belülről.</span></i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><i><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Színes? – húztam fel a szemöldökömet.</span></i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: left; text-indent: -18pt;"><i><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem – húzta szélesebb mosolyra a száját. – Boldog.</span></i></div><div style="text-align: left;"> </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: left;"><i>Arra ébredtem fel, hogy a könnyeim patakokban folynak.</i></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Sokáig az álom hatása alatt voltam. Csak ültem a sötét szobámban, ahova a reluxám résein keresztül bevilágítottak az utcai lámpák és a hold fénye. Magam elé meredve néztem pont úgy, mint álmomban és csak halkan szipogtam, miközben folytak a könnyeim. Olyan volt, mintha csak megnyitottak volna egy csapot, amiből sosem fogy ki a könny. Néma sírás volt, csak az ajkaim remegtek, de belül annál hangosabban szólt. Egy igazi vihar dúlt bennem, egy olyan, ami falvakat és városokat pusztít el, ami tövestől kitépi a fákat és messzire elvisz mindet. Iszonyatosan felkavaró álom volt az elejétől a végéig. Julianan meg a kutyáján még túlbírnék lépni, de anyámon, és Jacken már kevésbé, és akkor a két fiúról ne is beszéljünk. Még ilyen marhaságot, hogy csak azért vert, hogy erős legyek! Nagyon benézte, mert amint a mellékelt ábra mutatja, nem sikerült neki. Nem úgy nézek ki, mint aki csuda erő és túllépett a múltja sérelmein. Próbálkozom és haladok, de nagyon lassan. A darabjaimból kell újra egésszé válnom. Anyám még álmomban sem tudott nekem semmit sem mondani, ez azért siralmas. Egy gúnyos mosolyt megengedtem magamnak a sötétben. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Viszont ami a legjobban mellbe vágott, ami felkavart és könnyekre késztetett, az Robert. Egy álom volt, de annyira valóságosnak és kézzel foghatónak tűnt, szinte még éreztem az érzelmes csókját a számon. Megérintettem az ajkaimat és finoman végig húztam rajta egyik ujjamat, mintha valós nyomot találhatnék arra, hogy a csók tényleg megtörtént. Vajon mit jelentett ez az egész? A tudatalattim kivetítette volna, amit igazából akartam a fiútól, vagy amit igazából éreztem iránta? Az nem lehet, ugyanis nem voltam szerelmes belé. Vagyis, hát igazából nem tudom milyen érzés a szerelem, talán nem vettem volna észre? De hiszen olyan nincsen! Az ember csak meg tudja különböztetni, hogy valakit úgy szeret, mint egy barátot, vagy mint a szerelmét. Mi van akkor, ha ő barát, testvér, támasz és szerelem is volt egyben? Esetleg nem lehet, hogy az ember szerelme ez a három egyben? Nem! Nem lehetek nevetséges, hiszen soha nem akartam vele úgy lenni, mindig csak barátként tekintettem rá. A legjobbként. Az a kijelentés, hogy az esélye voltam a szerelemre, pedig nem az ő szájából származott csak a képzeltem játszadozott velem egy álomban. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Cole és a segítsége, meg a színes eső már megint más dolog. Egyáltalán ki az a pancser, aki színes esővel álmodik?! Mint valami buggyant tündérmesés katyvasz. Azt mondtam Cole-nak álmomban, hogy akarom a segítségét, ő pedig azt mondta boldog leszek. Mélyen magamba néztem és tudtam, hogy tényleg örülök, hogy megismerhettem, és hogy elfogadnám a segítségét. Most már elfogadnám, érzem, szükségem van rá. Mi van, ha Robert valahonnan fentről intézte az egészet, hogy találkozzam valakivel, akit kedvelek? Akinek a mosolyától és a kedves szavaitól zavarba jövök, akinek nem bírok nemet mondani, és akinek imádom a nevetését, a mosolyát, az illatát? Legszívesebben átrohantam volna most rögtön a szomszédba hozzá, hogy láthassam és elmondhassam neki, hogy örülök, hogy ismerem, mint ahogyan az álmom is kezdődött. Utána jutott eszembe, hogy két-három óra körül járhat az idő és a fogadás, miszerint bebizonyítom a makacsságomat és nem fogom őt keresni meg beszélni vele, ha mégis találkozunk. Azt hiszem ez érvényét vesztette. Nem érdekel a büszkeségem és a makacsságom, ez most nem fontos. Az a fontos, hogy mi lesz, ha végre megnyílok Cole előtt, hogy utána hogyan fogom érezni magamat.</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Tulajdonképpen semmit sem aludtam, csak percekre csukódott le a szemem. Már reggel hatkor elmentem felöltözni, és tanultam is unalmamban. Az éjszaka folyamán sikerült abba hagynom a sírást szerencsére, de látszott a szememen, hogy majdnem végig bőgtem az egész estét. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Hogy lefoglaljam magamat csináltam Haylie-nak reggelit, aki nem is próbálta meg leplezni a kíváncsiságát az iránt, hogy miért vagyok fent ilyenkor, és hogy miért olyan a szemem, amilyen. Babusgatásra készen állva kérdezte meg, hogy történt-e valami, ami miatt sírtam, és annyit, hogy ez ennyire látszik.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak… álmodtam. – Azt akartam mondani, hogy rosszat, de az nem volt jó szó rá. Nem volt rossz álom, esetleg megrázó, elgondolkodtató vagy szomorú. Nem, a szomorú sem jó rá. Erre nincsenek szavak, hogy mit is éreztem akkor és még most is. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miről álmodtál? – Lágy és kedves hangja hallatán, legszívesebben csak hozzábújtam volna, hogy szeressen, ahogy anyámnak kellett volna. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Rólad, egy volt osztálytársamról, anyámról és Jack-ről, aztán ott volt még Jenny, Robert és Cole is. – Az, hogy ezt elmondtam, nem csak rávágtam, hogy nem akarok róla beszélni, haladás volt és tudtam, hogy ezt Haylie is tudja, akinek most említem meg először magamtól Robertet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi történt?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Veled idilli volt minden, a volt osztálytársam sokat gondolt rám, Jack hülyeségeket mondott, meg hogy felbírok állni, anya meg semmit. Még álmomban sem tudok vele beszélni, ez nevetséges. – Erre kicsit megint mérges lettem, de hamar tova hessegettem, hogy elmondhassam a többit is. – Aztán elbúcsúztam Roberttől, ami nem volt a legjobb érzés. – Haylie nem is pislogott, úgy figyelt rám. – Majd jött Cole, meg a színes eső. – Bevállaltam, hogy még a színes esőről is beszélek, és Haylie elmosolyodott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jenny volt Robert barátnője. – Böktem ki az első dolgot, ami ezek után eszembe jutott. Beszélni akartam, el akartam mondania gondjaimat, nem akartam, hogy minden bennem maradjon és felőröljön, s mindemellett azt akarom, hogy Haylie tudja, bízom benne. Talán tényleg megtehetem azt, hogy a vállamon tornyosuló terheket megosztom valakivel, aki önként elvállalja, hogy cipeli velem a hatalmas súlyt. A legviccesebb, hogy az embereknek úgy néz ki tetszik, ha rájuk zúdítom a bajomat, Haylie örül. Cole reakciójára kíváncsi leszek, remélem, nem rúg ki páros lábbal a házból, hogy ő nem foglalkozik ilyen szuicid hajlamú hibbantakkal. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tessék? – ráncolta a homlokát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Robertnek volt egy barátnője, akit Jennynek hívtak. Telefonon többször is beszéltem vele. Nem régen jöttem rám, hogy a Robert és Cole Jenny-je ugyanaz. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Anyám…– mondta Haylie elképedve, mire elnevettem magamat. – Jajj sajnálom! – mentegetőzött egyből, de leintettem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát kicsit meglepődtem, de nem vészes a csaj. Egészen kedvelhető, azt hiszem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: center;">***</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span><span> </span>Mivel Cole suliban van, és ma csütörtök van, ezért dilidoki nap! Délelőtt Miss Wattson, délután pedig vállaltam, hogy egyedül elsétálok a rendelőig. Jól volt kicsit magamban gondolkodni a friss levegőn. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span>A doktor kitalálta, hogy írjak le neki szép emléket Roberttel kapcsolatban, amitől eleinte ódzkodtam, de végül úgy voltam vele, hogy hadd örüljön, megcsinálom, bár nem hiszem, hogy ez lenne, ami segítene, hogy túl tudjak lépni véglegesen rajta. Megjegyzem, ez végleges biztos, hogy sosem fog sikerülni. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span>Mikor haza mentem láttam Cole-ék felhajtóján a fekete motort, szóval tudtam, a gazdája is itthon van. Összeszedtem minden erőmet és mielőtt megfutamodhatnék az ő házuk felé vettem az irányt. Az ajtóban az ajkamat kezdtem rágcsálni idegesen, de végül remegő kézzel megnyomtam a csengőt. Végtelenségnek tűnő ideig senki sem jött, már el akartam menni, mikor futás hangját hallottam és valaki sietve kinyitotta az ajtót. Cole volt az. Meglepetten nézett engem, mint aki még sosem látott fehér embert. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope? – húzta fel a szemöldökét. – Hát te? – Az értetlen arckifejezést fokozatosan vette át az elégedett, és a csintalan mosoly. – Azért azt hittem, ennél tovább bírod nélkülem – nevetett fel. – A makacsságod elhagyott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mit kérdeztél? – kérdeztem komolyan, minden mosolygás nélkül. Cole arcáról lefagyott a mosoly, zavartság ült ki rá. Megismételtem a kérdésemet. – Mi lenne az az egy kérdés? – Azt hiszem rájött, hogy nem azért jöttem át, mert nem bírtam ki nélküle egy napot se, vagy mert nem vagyok makacs, hanem mert tényleg a kérdést szeretném hallani. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Minden rendben? – aggódva végigmért.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igazából semmi sincsen rendben. Rendben lenne, ha feltennéd végre a kérdésedet! – kicsit ingerült voltam, miért ilyen értetlen? Csak mondja el a kérdést és kész, nem kell ezt bonyolítani meg aggódni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Gyere be. – Cole fel akart invitálni a szobájába, de ellenkeztem vele, hogy itt is képes válaszolni. Végül elmondta, hogy nem fog velem a nappaliban a kanapén beszélgetni, mint valami idegennel, ő a szobájában akar. Hát oké. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Az ágyán ültem és a kérdést vártam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miért akarod, hogy feltegyem? Biztos akarsz rá válaszolni? – gyanakodva nézett rám, mintha nem lennék tudatomnál és nem tudnám mit csinálok pontosan. Viszont nem fogok meghátrálni, ha itt vagyok, válaszolni fogok, mert akarok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Biztos, hogy hallani akarod a választ?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Érdekel a válaszod – mondta határozottan. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Gondolom a kérdésed a múltamra fog vonatkozni. – Talán kicsit gúnyos voltam, de csak azért, hogy minél előbb mondja már meg és túlessünk rajta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem – mondta nemes egyszerűséggel. Elképedt tekintetem láttán folytatta. – Nem akarom, hogy azért mesélj a múltadról, mert megnyertem egy fogadást. Azt akarom, hogy akkor mesélj róla, ha akarsz. – Ezen meglepődtem és csak néztem Cole-ra szinte már meghatottan. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, annyit jelentett ez nekem. Nem akarta belőlem kiszedni az igazat a régi életemről, megvárta volna, amíg magamtól mondom el és bízom benne eléggé. Elmosolyodtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Köszönöm.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mit?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt, hogy ennyire jó vagy hozzám. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne! – szakítottam félbe. – Csak kérdezz bármit. Válaszolok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Az lett volna a kérdésem, hogy mit gondolsz rólam, hogy mit érzel irántam? Idegen vagyok számodra, vagy közeli ismerős, esetleg barát? – Gyönyörű barna szemei mintha végtelenül mélyek lettek volna, amiben oly egyszerű elveszni. Ebben a pillanatban rájöttem, hogy sosem láttam még édesebbet, és hogy nem is lehetnék jobb helyen, mint itt. Hiába vagyunk már hetek óta barátok, most megint rákérdez. Talán azt akarja, hogy többek legyünk, vagy éppen ellenkezőleg? Elege van belőlem?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ezt nem tudom megfogalmazni. Először egy idegesítő szomszéd voltál, majd egy ismerős szomszéd, aztán barát lettél. De hogy most mi vagy, azt nem tudom. Segítettél nekem, érdekeltelek téged. Aggódtál és elfogadtál, pedig nem tudtál rólam semmit. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi is vagy te nekem. Talán nem én vagyok az angyal, hanem te. El sem tudod képzelni, hogy tudtodon kívül mennyit segítettél nekem. – Őszintén és mélyen a szemébe néztem, a tekintetünk egybe fonódott. Cole arcára meglepettség ült ki. Próbálta feldolgozni a szavaim értelmét, de talán még én sem értettem őket teljesen, nem hogy ő. Pár perc hallgatás után ismét én szólaltam meg. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ez kielégítő válasz a kérdésedre?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én… erre nem számítottam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mármint erre a válaszra, vagy arra, hogy egyáltalán válaszolni fogok? – mosolyodtam el halványan, a még mindig kicsit meglepett arcon.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nagyok egyikre sem. – Ismét elmosolyodtam és folytattam Cole sokkolását. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak akarom, hogy tudd, én örülök, hogy megismertelek, és amikor a cukrászdában azt mondtad, hogy kedvelsz, de nem vagy benne biztos, hogy fordítva is így van e, hát már akkor is kedveltelek. – Cole még mindig nem tudott mit mondani, csak nézett, mint aki nem hisz a fülének. Velem szemben ült egy babzsák fotelben, de felállt belőle és átült mellém. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudod sokat gondolkodtam azután, mikor a fürdőben találtál. – Felültem törökülésbe, és felé fordultam ő pedig követte a példámat, de még mindig nem szólalt meg. – Nos szóval, utána azon gondolkodtam, hogy láttad-e a karomat, hogy ki bírtad-e, hogy nem tűröd fel a pólómat – amint ezt kimondtam, láttam az arcán, hogy ráhibáztam. Megnézte a karomat és látta a vágások helyeit. Éppen meg akart szólalni, de helyette én folytattam gyorsan. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Gondoltam – elnéző mosoly jelent meg arcomon. – Figyelemre méltó, hogy kibírtad és nem kérdezgettél eddig róla. Akarod tudni hogyan kerültek azok oda?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem kell elmondanod, ha nem akarod. – Halkan beszélt, de végig a szemembe nézett. El akartam neki mondani, nem akartam titkokat kettőnk között, úgy nem lehet a barátom. Persze mindig vannak kis titkok, de egy ekkora dolgot nem rejthetek el, és igazából már nem is akarom.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">El akarom mondani. Eddig nem tettem meg, mert féltem, hogy többé nem akarsz találkozni velem, vagy hogy elítélnél</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem tennék olyat! – vágott közbe hevesebben Cole, mire halványan elmosolyodtam. Jó érzés volt, hogy ennyire biztos magában, holott még semmit sem tud. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szavadon foglak – ígértem neki egy halvány mosoly kíséretében, majd elkezdtem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Minden tizenegy éves korom körül kezdődött, mikor anyámnak új barátja lett, Jack. A férfi nem sokkal azután, ahogy hozzánk költözött verni kezdett – Cole szemeit sosem láttam ilyen nagyra tágulni. – A legkisebb dolgokért is felpofozott, képes volt bármi végett megverni. – A döbbenet után dühöt és utálatot láttam az arcán, a keze ökölbe szorul. Amikor Robertről és Josh-ról meséltem neki, majd elmondtam, hogy Robert autóbalesetben meghalt még a vér is kiszaladt az arcából. Összerakta ő magától egy kis rávezetéssel, hogy mi úgymond, honnan ismerjük egymást a húgával. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szóval nem bírtam tovább, nem akartam tovább élni ezen a világon, ezért hát ezt tettem – felhúztam a pólómat és a kezemre mutattam. – Sokáig bánkódtam, hogy nem sikerült, hogy meghallották, amint kiabálok és megmentettek. Mert tudod nem azért kiabáltam, mert meggondoltam magam közbe, ó dehogy is. El akartam menni. A kiabálásom oka az volt, hogy úgy voltam vele kiadok magamból mindent, amit eddig nem tehettem. De már nem bánom, hogy még itt vagyok. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Istenem, Hope – suttogta elhaló hangon. – Én… ezt. Az a mocsok állat – sziszegte dühösen, és káromkodott az orra alatt. – Én… </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nyugi – mondtam neki szelíden. – Ez már a múlt. Vége van. Jack verései már nem fájtak, szinte az első évben hozzá szoktam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem hiszem el, hogy bántott! – hitetlenkedve nézett rám. Szemében a düh izzott. – Amikor Josh itt volt szilveszterkor, nem hittem el, hogy csak barátok vagyok. Hozzábújva ültél, folyton puszilgatott, olyan közel voltatok folyton egymáshoz, de így… – Nem fejezte be a mondatot, csak maga elé meredt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Így mi?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én, én értem. Ezt nem tudom elmondani. – Pár pillanatig hallgatott majd komolyan a szemembe nézett. – Hope, megengednél nekem valamit?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát attól függ – mosolyodtam el halványan. Jelen pillanatban szerintem igazából bármit megengedtem volna neki. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hadd tartsalak egy kicsit a karomban. Csak egy kicsit, csak… tudni akarom, hogy biztonságban vagy. – A szívem gyorsabban kezdett el verni, ó mióta várok már erre! </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Olyan furcsán éreztem magamat, olyan jó volt. Ahogy elmondtam neki az egészet és ő nem vetett meg és nem akart eltaszítani magától. Hogy már vele szembe nem nyomta a szívemet ez az iszonyatosan nagy rejtegetni való, hogy elfogad annak, aki vagyok. Csak elmosolyodtam válaszul. Cole közelebb jött hozzám az ágyon, és az ölébe húzott. Átöleltem a derekát és a mellkasára hajtottam a fejemet. Olyan kellemes érzés volt, mintha ez gyógyszer lehetne minden bajomra. Az állát a fejemre támasztotta, közben végig simogatta a hátamat. Úgy éreztem, jó helyen vagyok. Mélyen beszívtam az illatát, teljesen nyugodtnak éreztem magamat. Jól voltam, kifejezetten jól. Törékenynek és kicsinek éreztem magamat, de most Cole mellett ez is jónak számított. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Senki sem bánthat – suttogta a fülembe. Olyan erősen és mégis gyengén tartott, mintha direkt rám szabták volna az ölelését. Elhittem neki, hogy már senki sem fog bántani, most mindent elhittem volna neki, még azt is, ha azt mondja zöld az ég. Annyi mindent mondott nekem az ölelése. Éreztem, hogy ez nem csak sima snasszölelés, ó koránt sem! Ennek jelentése van, bár számára nem tudom mi, de számomra igen. Josh-nál is így van: nem bírom elmondani, de ha megölelem, kibírom mutatni, hogy szeretem. Most Cole-nak is ki szeretném mutatni, hogy egy bizonyos módon őt is szeretem, az én megmentőm módján. És talán ő is azért ölel ennyire, azért akar ennyire vigyázni rám, hogy kimutasson valamit. Olyan hosszú ideig öleltük így egymást, szinte eggyé olvadtunk. Nem tudtam volna megmondani, hogy mikor kezdtük vagy mikor hagytuk abba. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: left;"><i> </i></div><div style="text-align: left;"><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;"> </span></i></div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-47201092669864996542011-11-20T04:24:00.000-08:002011-11-20T04:27:15.729-08:0035.fejezet: BúcsúSziasztok!<br />
<br />
Ehhez a fejezethez van <a href="http://www.youtube.com/watch?v=n5LJWG-sQys">zene ajánlás</a> is, én számtalanszor végig hallgattam, miközben írtam. Nekem ez az egyik kedvenc részem :D Bri, ha még jársz erre, akkor kicsit enyhítheted a Robert hiányodat :)<br />
<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=n5LJWG-sQys">Evanesence - My immortal</a><br />
<h1 id="watch-headline-title" style="font-weight: normal; text-align: right;"></h1><div style="text-align: right;"><i>"A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé."</i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Este nehezen bírtam elaludni, folyamatosan kattogott az agyam, csak forgolódtam. Megint hiányzott Cole pulcsija, bár ha erősen koncentráltam szinte éreztem az illatát, ami kicsit megnyugtatott. </i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Jóval éjfél után sikerült elaludnom, és akkor is egy meglehetősen furcsa álomban találtam magamat. </i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Gondoltam egyet és elindultam át a szomszédba, Cole-hoz. Át akartam menni hozzá, hogy elmondjam neki, hogy örülök, hogy ismerem, és hogy emellé mellékeljek egy csókot. Haylie a nappaliban volt kiskosztümben meg kötényben, felkontyolt hajjal, és éppen egy szakácskönyvet bújt.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Kincsen, mi legyen ma a vacsora? – nézett fel a könyvből, ahogy meghallotta a lépteimet. Arcán bájos mosoly ült, amit viszonoztam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mindegy Anyu, te mindent finoman csinálsz. – Oda mentem hozzá, hogy megöleljem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Jajj de édes vagy – adott egy puszit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Átmegyek Cole-hoz, okés?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Üdvözlöm Beth-et. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Átadom. – Az arcomon végig ott ült a bájos mosolyt.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Elindultam kifelé. Kint sütött a nap, lágy szellő lengedezett és pillangók szálldostak mindenfelé. A házak előtt virágzó fák voltak, s kellemes illatok terjedtek a levegőben. Az ég kék volt, egyetlen felhő sem volt rajta. Mélyet szippantottam a levegőből, hogy megteljen vele a tüdőm, majd mosolyogva és elégedetten lesétáltam a lépcsőkön, mikor meghallottam a tenger hullámzását. Meglepetten néztem körbe, hogy honnan jön, de nem láttam. Kisétáltam a házak előtt húzódó járdára, és akkor vettem észre a hátsó kertünkben a tengerpartot. Kedvem lett volna belerohanni a vízbe és ledobálni a ruháimat, hogy ússzak egy jót, de tudtam, hogy most Cole-hoz készülök. Mikor megfordultam egy barna kutya rohant felém, akitől egy pillanatra megijedtem. Azt hiszem pitbull volt, de nem úgy nézett ki, mint aki meg akar csonkítani, éppen ellenkezőleg. Lehajoltam, hogy megsimogassam a fejét, s mikor felálltam a túloldalról egy fiú futott át.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hát itt vagy Cafat – nézett a kutyára megkönnyebbülten. – Áh, szia Hope! – Nem lepődött meg, hogy itt lát, de én is természetesnek véltem, hogy Julian áll előttem a kutyusával.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hello, Julian. Hogy vagy?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Köszönöm, jól. – A fiú úgy mosolygott, ahogy ezelőtt még sohasem láttam. – Te hogy vagy? Tudod nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi lehet veled, miután elköltöztél.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Jól érzem itt magamat, szeretem Haylie-t és az új barátaimat. – Igazi lelkesedéssel meséltem róluk pár mondatban Julian-nak, aki érdeklődve hallgatott, néha közbeszólt és kérdezett valamit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Haragszol rám? – tekintete komoly lett, már nem mosolygott, de az én arcomról nem tűnt el.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Soha nem haragudtam – ráztam meg a fejemet. Hogy mindezt megerősítsem közelebb léptem hozzá és megöleltem, amit viszonzott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Most mennem kell Cole-hoz – búcsúzóul megpusziltam úgy, ahogy Haylie engem. Amikor tettem egy pár lépést a Sullivan ház irányába, majd visszanéztem Cafat és Julian már nem álltak ott. Ezen sem lepődtem meg, csak mentem tovább, mikor valaki a nevemet kiabálta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Jack? Te nem börtönben vagy? – kételkedve ráncoltam a homlokom, miközben én is tettem pár tétova lépést felé. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Kiengedtek, hogy meglátogathassalak.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Óh, értem – bólogattam. Így már világos minden, megnyugodtam, hogy nem elszökött miattam. Azt nem szeretném. Hirtelen anyám is ott termett mellette.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szia, Anya! Téged is kiengedtek? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Igen – felelte.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Rosszak voltatok velem, mindig bántottatok. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem, dehogy! – tiltakozott Jack egy elnéző mosollyal. – Minden, amit tettem az érted volt. Hogy felkészítselek a nehéz életre, hogy mindig erős tudj maradni, hogy ellen állj a szélnek. Nem akartam, hogy gyenge legyél, aki minden kis semmiség miatt összetörik – szintem már atyaiasan magyarázott és mosolygott, miközben csillogó szemeivel engem figyelt, mintha büszke lenne rám.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De nem sikerült. Összetörtem, elestem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De fel fogsz állni, már mindjárt készen vagy. Csak ki kéne nyújtanod a térdeidet és azzal végleg magad mögött hagyni a múltadat. Utána boldog lennél.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nehéz mozdulni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Minden akarat kérdése. Ha az ember akar valamit, senki sem állhat az útjába. – Ezt olyan magabiztosan jelentette ki, hogy elhittem neki.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szóval szerinted felbírnék állni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ha eldöntöd, hogy már pedig fel fogok állni, akkor igen. Ha nem vagy elég határozott, nem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Értem – mondtam miközben bólogattam. – Szóval nagyon határozottnak kell lennem. Köszönöm, Jack – rámosolyogtam és őt is megöleltem, tőle is kaptam egy puszit. Aztán anyám felé fordultam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Te mivel magyarázod azt, ahogyan velem bántál?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem tudom – kétségbeesetten rázta a fejét, Jack pedig bíztató mosollyal nézett rá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem tudod – ismételem gúnyosan. – Jól van, akkor veled nem akarok beszélni! – Ahogy ezt határozottan kimondtam anyám el is tűnt, Jack pedig mosolyogva integetett, megfordult és fokozatosan elhalványult, miközben tova sétált. Most már tényleg Cole-nál kellene lennem, szóval megszaporáztam a lépteimet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Oda értem az ajtó elé és be akartam csengetni, de nevetést és beszédet hallottam a kertjükből, ezért inkább arra mentem. A kertben kis tó volt, fűzfákkal és gumi hintával. Még egy mini vízesés is volt! A tóban Jenny és Robert fürdött, akik hívogatóan integettek nekem, hogy csatlakozzam hozzájuk. Csak mosolyogva megráztam a fejemet és azt mondtam, hogy engem vár Cole, és hogy nem is zavarom őket. Ekkor Robert gyorsan kifutott a vízből és oda jött hozzám. Jenny is kijött a vízből, de el is tűnt.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szeretlek – mondta nemes egyszerűséggel és megölelt, megpuszilgatott majd összeborzolta a hajamat, ami utána nem is lett kócos, csak még jobban állt, mint előtte. Ez jól jönne a mindennapokra. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én is szeretlek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tudom – mosolygott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De hiszen nem is mondtam ezelőtt – értetlenül néztem rá, hogy akkor még is honnan tudja, de halkan felnevetett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem kellett mondanod. A tettek többet érnek a szavaknál – mélyen a szemembe nézett engem pedig elfogott az iránta érzett hatalmas hiányérzet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Úgy hiányzol!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Te is nekem, hidd el szívesen maradtam volna veled. De hát most ez jött ki, majd egy következő életben talán több jut nekem veled.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ígérd meg, hogy következő életünkben keresni fogsz, amíg meg nem találsz – néztem rá könyörgően. A következő élet lehetősége – már ha hiszek ebben – rettentőnek tűnt, így előre is nélküle. Nekem szükségem volt rá, szerettem őt, kellett nekem! Egy következő életben, mindegy hogy miként, akár fa, akár hangyaként mellette akarok lenni halálom napjáig. Csak érezni őt magam mellett, csendben és békésen szeretni őt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Megígérem – suttogta, és kinyújtotta felém a kezét. Összefűztük az ujjainkat. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Azt hiszem – néztem félve a szemébe –, ez a búcsú ideje.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Igen, én is. Most már tényleg el kell búcsúzunk. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem tudom, hogy kell – vallottam be szégyenlősen. – Még sosem búcsúztam el senkitől.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Azt sem mondtad eddig senki sem, hogy szereted és most sikerült. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De ez más. Ha elbúcsúzom, azt jelenti, hogy nem látlak többet. Azt hiszem, félek a búcsúzástól. Megijeszt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem kell – mosolyodott el, majd végigsimított az arcomon. – Megmutatom hogy kell, csak csináld utánam. – Bólogattam. Csak néztük egymást hosszú percekig, nem tudtam, mit történik.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mikor kezded? – kérdeztem félve. Talán még sem képes megtenni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Már elkezdtem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Úgy, hogy csak nézel? – Ez igazán meglepett, azt hittem nem így szoktak az emberek végleg elbúcsúzni valakitől.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem csak nézlek, Hope. – Olyan lágyan ejtette ki a nevemet, hogy beleborzongtam. – Alaposan az emlékezetembe vésem minden porcikádat, hogy majd az angyalok képébe mondhassam, hogy egy sem olyan, mint te. Mert te gyönyörűbb és jobb vagy minden angyalnál. Kedves vagy, és ha szeretsz valakit azt szíved minden szeretetével teszed. – Éreztem, ahogy az arcomon végigfolynak a könnyeim, de nem töröltem le őket. Becsuktam a szememet és mély levegőt vettem, majd újra kinyitottam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mindig fájt őket látnom, igaz nem sokszor találkoztam velük. Mindig megpróbáltad őket elbújtatni előlem – Robert a könnyeimre célzott, s igaza volt. Nem szívesen sírtam előtte. Egy idő után egyáltalán nem is sírtam, ha Jack megvert, vagy anyám semmibe vett. Nem volt értelme, a sírás nem segített rajtam, senkit sem érdekelt. Robert előtt maximum meghatódottságomban sírtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Te vagy az én reményem és hitem, Hope. Te vagy az emberekbe vetett hitem, a hitem a jóban, a reményem abban, hogy a jó győzedelmeskedik. A reményem és az esélyem a szerelemre. Tudod, mindenki a maga módján búcsúzik el, hát engedd meg nekem, hogy én is megtegyem a magamén. – Miközben könnyeztem bólintottam neki.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Lágyan elmosolyodott, majd szétbontotta összefűzött ujjainkat és egyik kezét a derekamra tette a másikkal pedig az arcomat simogatta. Közelebb húzott magához és lassan lehajolva ajkait az enyéimhez érintette. Becsuktam a szemem és szabadjára engedtem a könnyeimet miközben érzelmektől szétrobbanó csókban összeforrtunk és mintha szinte eggyé váltunk volna. Mintha minden érzés, amit ő érzett az enyém lett volna, mintha minden emlékét átéltem volna. Aztán kinyitottam a szememet és minden eltűnt, se perc alatt szertefoszlott, már csak saját magamat öleltem miközben sötét felhők kúsztak az égre és elkezdett esni az eső. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Ott álltam fázva, reszketve és sírtam. Hát elment, ilyen egy búcsú. Eltűnt a gyönyörű kert csak egyedül maradtam. Megremegett a lábam majd térdre hullottam, mint egy rongybaba. Üveges szemmel meredtem magam elé, próbáltam felfogni mi is történt. Búcsú, elment, búcsú, elment, búcsú, elment ezek a szavak visszhangoztak a fejemben és töltöttek be mindent. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én itt vagyok neked. – A hang közvetlenül előlem jött. Felnéztem és Cole állt előttem. Nagy barna szemeivel komolyan nézett engem. Mindene nedves volt, a hajából az arcára csurgott a víz, onnan végig le az álláig majd a nyakára és végül elnyelte őket a pólója. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Állj fel, Hope! – Felém nyújtotta a kezét, amit kis tétovázás után elfogadtam. Lassan felálltam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tudod, hogy mit tettem? – kérdeztem tőle félve, mert attól tartottam, hogy ha megtudja elhagyna.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mondd el!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Félek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem kell – halványan elmosolyodott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Öngyilkos akartam lenni. Meg is tettem, de megmentettek. – Cole arcára nem ült ki utáltat sem semmi más csak felragyogtak a szemei. Annak örült, hogy elmondtam neki. – Nem ítélsz el?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem. – A kezem után nyúlt és felemelte, majd kifelé fordította, hogy megnézhesse a vágásokat. Csak ekkor vettem észre, hogy egy ujjatlan, térdig érő, lenge fehér ruhába vagyok. Cole egy kis ideig nézte a kezemet, majd kicsit feljebb emelte és végigpuszilgatta a csuklómtól a könyökömig. A szívem vadul dobogott a mellkasomban s szinte perzselte a bőrömet az ajka, ahol hozzá ért, de tetszett. Ezt a fajta perzselést meg tudnám szokni. A könnyeim elálltak és a felhők is kezdtek eltűnni, de az eső még esett, viszont már langyos volt. Nem fáztam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy örülök, hogy ismerlek. – Kicsit akadozva ment a beszéd Cole végett, aki most a kezében tartotta a kezemet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én pedig azért jöttem, hogy segítsek – mosolygott és felhúzta a kezemet, hogy adjon rá egy puszit. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Cole…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Sshhh – tette a másik keze mutató ujját a számra. – Ne mondj semmit, csak engedd.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Akarom is – mondtam halkan, de bátran, mire kaptam egy féloldalas mosolyt. Ekkor az eső színesen kezdett esni, s már egyikünk sem volt vizes. Csodálkozva néztem fel az égre majd elmosolyodtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mégis mi ez? – kérdeztem Cole-tól, aki úgy nézett ki, mint aki az élet minden titkát tudja. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Most már ilyen leszel belülről.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Színes? – húztam fel a szemöldökömet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem – húzta szélesebb mosolyra a száját. – Boldog.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Arra ébredtem fel, hogy a könnyeim patakokban folynak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div style="text-align: left;"><br />
</div><h1 id="watch-headline-title" style="font-weight: normal; text-align: right;"><span style="font-size: small;"><span class="" dir="ltr" id="eow-title" title="Evanescence My Immortal Official Video"> </span></span></h1>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-27383283596947215922011-11-13T06:48:00.000-08:002011-11-13T06:48:13.140-08:00Fontos!<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal">Sziasztok!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ez fontos, olvassa el, aki esetleg akkor rögtön olvasta el a friss részt, mikor feltettem. Kijelöltem az egészet és bemásoltam, de rohantam a tévé elé, mert majdnem lekéstem a f1 rajtját és nem néztem meg, hogy biztos feltette az egész szöveget. Mikor kijöttem láttam, hogy nem, a fejezet fele lemaradt! Csak odáig tette fel, mikor Kirstennel találkoznak. Feltettem utána rögtön, és abban a részben van szó a fogadásról (Darolyn). Elnézést a kis hibáért!</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-72447150895121725642011-11-13T04:54:00.000-08:002011-11-13T06:07:20.833-08:0034.fejezet: Fogadás<div class="MsoNormal" style="font-family: inherit;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i><b><span style="color: black; font-weight: normal;">"Minden egyes napunk csak egyszeri csoda,</span></b><b><span style="color: black;"><br />
</span></b><b><span style="color: black; font-weight: normal;">Használd ki minden percét, többé át nem élheted soha."</span></b></i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;"></div><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Dr. Wennel várójában ültem, mikor kinyílt a bejárati ajtó és Ian sétált be rajta. Először kissé megijedtem, de mikor odaköszönt és leült mellém megnyugodtam. Nem is tudom mitől tartottam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mizu? – nézett rám.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Semmi.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Te miért vagy itt? Vagy nem publikus?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mármint miért ítéltek arra, hogy egy dilidokival kelljen társalognom?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát…igen. – Elmosolyodtam. Olyan könnyű lenne elmondani neki, ha nem fognám magamat vissza, simán kibukna belőlem, de nem akarom elijeszteni. Tulajdonképpen furcsa, hogy mindenkinek képes lennék elmondani, egyedül Cole-nak nem. Túlságosan félek, hogy ellökne magától, főleg most, hogy megtapasztaltam milyen érzés is a barátjának lenni. Egyszerűen csak mosolyognom kell és néha semmi fájdalmat sem érzek, csak élvezem a pillanatot és nevetek. Érzem, hogy szükségem van rá, ahhoz hogy talpon tudjak maradni. Ki tudja hol tartanék most, ha mikor ide költözöm nincs itt Cole. Hiszen muszáj belátnom, Cole nélkül semmi sem lenne ugyanaz. Ha jobban belegondolok, nevetséges vagyok, először Robert, most meg Cole. Én csak pasiktól függök? Nem nevetséges, hanem inkább szánalmas vagyok, mint valami kis élősködő, aki csak akkor képes létezni, ha valakire biztosan számíthat. Hát… ez eléggé gáz, talán ideje lenne kissé önállósodnom, elvégre mindjárt tizennyolc vagyok. De a fenébe is, ha olyan könnyen semmibe lehetne venni Cole-t!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hagyjuk inkább. – Ian ezek után nem is erőltette, tudomásul vette, hogy nem akarok róla beszélni. Csak csendben ültünk egymás mellett. Ian dobolt a lábával a földön, néha rám pillantott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Oké, hát a téma megvan – bólogatott bőszen.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ja.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ja? – húzta fel a szemöldökét. – Azt hittem ennél nagyobb dolgot fogsz bedobni, erről még én sem bírok sokáig beszélni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Még te sem? – ráncoltam a szemöldökömet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én sem a határtalan intelligenciámmal. – Néztem őt, hogy most ezt komolyan gondolja-e, de halálosan komolyan arcot vágott. – Vicceltem – mondta ugyanolyan fapofával egy pár pillanat után. – Vagy még sem? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Van önbizalmad. – Erre csak szélesen elmosolyodott és kényelmesen hátradőlt a széken.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Elfeledkezett arról a picsáról, és folyton azon agyal, hogy kedveled-e. Annyira a barátod akar lenni, mint valami lökött ovis, akinek sajtkukac van a seggébe, pedig már huszonegy. Anyám! És minden ilyen szarsággal engem traktál. Na nem, mintha szarság lennél, de azért nehéz a legjobb haverok élete. – Drámaian felsóhajtott, én meg egy ideig csak lestem rá, hogy most mégis miről beszél. Annyi leesett a végére, hogy Cole-ról, de hogy jön ez most ide?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Öm… – néztem rá összezavarodottan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Így értem azt, hogy megőrjíted.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Óh. Nem szándékos volt. – Erre Ian felnevetett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Gondoltam. – Meg akartam tőle kérdezni, hogy hogy értette, azt, hogy elfeledkezett a hülye picsáról, aki szerintem Kirsten volt. Tudni akartam, hogy sokat beszél-e rólam, de kinyílt a rendelő ajtaja, és nem az asszisztens, hanem maga dr. Wennell lépett ki rajta, akin enyhe meglepődés látszott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ian! – szólította meg a fiát. – Hát te?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nyugi van, nem hozzád jöttem – felállt és rám nézett. Nem hozzá? Már megy is? Hozzám jött volna, tudta, hogy itt leszek? A doktor arcán is értetlenség látszott. Ian elégedetten nézte az értetlen ábrázatunkat, főleg az apjáét. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Majd találkozunk. Csövi, Hope!</span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A január vége felé közeledtünk, de apám még mindig nem jelentkezett. Talán meggondolta magát, és mégsem akar eljönni. Elképzelhető, hogy inkább felhagyott a reménykedéssel. Most nagy bölcsen azt mondom, hogy nem adhatja fel, a reménynek muszáj élnie, de hónapokkal ezelőtt bennem is meghalt a remény, lemondtam volna az életemről. Akkor őrültnek tituláltam az aprócska Clarie-t, amiért ennyire hisz abban a nyomoronc reményben, de ma már egyet értek vele. Apának muszáj remélnie, ez muszáj, hogy hajtsa előre, egyenesen hozzám, a karjaimba. </div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>A karkötő, amit karácsonyra kaptam minden nap rajtam van és emlékeztet arra, hogy eddig honnan hová jutottam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Mira továbbra is tudni akarja a titkomat, amivel elérem, hogy jó pasik lesznek a barátaim. Bár ahogy ő is mondta, Ian nem néz ki kifejezetten jól, de olyan kis cukorfalat és néha elábrándozik azon, hogy milyen lehet gyengéden megharapdálni az alsó ajkait. Hát, én eddig nem mentem el. Időközben rendezte a kis összezörrenést, ami még szilveszterkor volt közte meg a két fiú között, de elég szűkszavúan nyilatkozik erről a témáról. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Cole valamelyik nap megnyugtatott, hogy nem felejtette el a motorozást sem, amint jobb idő lesz megyünk. Hát én úgy számolom, hogy addig még hónapok vannak hátra, szóval lesz időm felkészülni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>A félévi vizsgám is egyre közeledik, a tanárnő bíztat, hogy menni fog ez nekem és hát a lehetőségeimhez mérten én is próbálok bízni magamban. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Egyik nap éppen a tévé előtt ültem Cole-lal – akivel mostanában túl sok időt töltök együtt–, mikor Haylie odajött, hogy megkérdezze, hogy mikor is lesz a vizsga, csak hogy biztosan el tud e vinni. Na, Cole havernak több sem kellett, mikor megtudta a dátumot és időpontot, rávágta, hogy ráér és elvisz. Nem ódzkodtam ettől az ötlettől, egyre jobban kedveltem őt, rendes srác. Tényleg képes voltam rá barátként tekintetni, bár még nem annyira, mint Josh-ra vagy esetleg Mirára. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Eljött a vizsga napja, reggel kilencre kellett bemennem a suliba egy pénteki napon. Cole felkísért, és szinte az egész iskola odaköszönt neki, meg integetett. Kisebbségi érzésem volt mellette. Egyszer csak a semmiből Mira ugrott elénk.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csősztök! – mondta vidáman. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Helló! – köszöntünk kórusban.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Engem persze soha nem kísérgetnek ilyen pasik vizsgázni – nézett végig mosolyogva Cole-on, aki erre olyan aranyosan reagált, hogy felkuncogtam. Mira kicsit úgy nézett végig rajta, mint aki felfalja a szemével, persze hülyült – vagy nem–, ő meg mintha kicsit zavarba jött volna. Bár én is zavarba jöttem volna, ha valaki így néz rám, Mira nagyon tud nézni.<span> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nekem most mennem is kell, de sok szerencsét – Mira bíztatóan rám mosolygott. – Sziasztok! – Ezzel tovább is ment és valami John-nak kiabálta a nevét. Kapva kaptam az alkalmon és fordultam a lány után, hogy megnézzem már magamnak ezt a John-t. Ami először feltűnt, hogy magas és vagy kétszer olyan széles, mint Mira. Egészen jóképű fiú volt, bár volt a kisugárzásában valami veszélyes. <span> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Gyere – mosolygott rám Cole, majd felkísért az irodához.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cole-tól egy baráti biztatós ölelést is kaptam, aminek igazából nagyon örültem, mert a finom illata nyugtató hatással volt rám kivételesen. Máskor általában gyorsabban ver tőle a szívem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A vizsgák nem voltak nehezek, tényleg sokat készültem rájuk, bár a kémiával és a matekkal adódtak problémáim, de biztos átmegyek. Mikor végeztem és kiléptem a teremből egy magas szőke lány állta az utamat, aki nem éppen kedvesen nézett rám.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Szia, Hope – Kirsten tekintetétől megijedtem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Szia – próbáltam megőrizni a látszatot, hogy magabiztos vagyok. Remélem sikerült is.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Beszélgessünk kicsit. Oké?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Miről?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Jajj, ne add már itt az ártatlant! – mondta leereszkedően. – Arról beszélgessünk, hogy szállj le a barátomról.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem értelek…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ezzel a kis törékenynek nézek ki, meg bámulok rád nagyszemekkel trükökkel próbálod behálózni. Ismerem a fajtádat, hagyd őt békén! Cole az enyém!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Csak barátok vagyunk.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ja, csak barátok – mondta lenézően. – Azért ha alkalmad adódna rá, simán befeküdnél alá, mi? Mert kurva jó pasi – gonoszan rám mosolygott. Azt hiszem elfelejtettem levegőt venni. Miről karattyol ez itt? Megőrült talán?!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Neked elgurult a gyógyszered?!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Na figyelj, te kis kurva – sziszegte, miközben felém bökdösött az ujjaival.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mint mondtál? – emeltem meg a hangomat. Sok mindent megtanultan eltűrni, nehezen lehet kihozni a sodromból, de engem senki se merjen kurvának szólítani. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Jól hallottad – önelégült vigyor jelent meg a képén.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Na, te figyelj ide! Én nem akarok senki alá sem befeküdni. És egyáltalán Cole mióta a tulajdonod? Nem mondták még neked, hogy neked, hogy őrült vagy? – Nem kiabáltam, csak határozottan elmondtam neki a magamét.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Tudtam! – elégedetten elmosolyodott. – Tudtam, hogy igazából ilyen vagy, csak megjátszod magadat. Viszont tudnod kell, hogy nem adom fel harc nélkül. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Húzz el innen, Kirsten! – jelent meg Mira a semmiből. – Mindenki tudja, hogy egy aljas ringyó vagy, akinek már üldözési mániája is van. Ha azt hiszed, hogy Hope elszedni tőled a pasidat, hülye vagy. Azért fogod őt elveszíteni, mert annyira akarod.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Maradj ki ebből, drogos – lenézően figyelte Mirát.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem tudom Cole hogyan jöhetett össze egy ilyen gonosz lánnyal, mint te – mondtam Kirstennek, akiről lepergett minden.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Én tudom – mosolyodott el Mira. – Úgy, hogy Cole előtt rohadtul megjátssza magát és még ki is használja. Tudod szívem, lehet, hogy drogos vagyok, de vannak haverjaim és tudok rólad egy s mást. Te kis szexmániás – Mira elégedett arckifejezéssel nézett Kirstenre és felsőbbrendűen elmosolyodott, miközben a lány meg sem bírt szólalni, elfehéredett és csak hápogott. Próbáltam nem leesett állal nézni ki a fejemből, de nehezen ment. Miről beszél Mira?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Na húzz el! Gyere, Hope, menjünk – belém karolt és elvonszolt Kirsten elől. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Rá se ránts – mondta, mikor hallótávolságon kívül értünk. – Szegény érzi, hogy a végnapjait éli a kapcsolatuk, és most küzdeni próbál egy kicsit. Én sem engedném el Cole-t harc nélkül, ha az enyém lenne – rántotta meg a vállát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Honnan tudod? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tájékozott vagyok – mindent tudóan elmosolyodott. – A mocskos titkok nem maradhatnak sokáig titokban, na meg aztán szoktam őket együtt látni, ha egy buliba megyünk. Hidd el, nem olyanok, mint a boldog szerelmesek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Várj… mocskos titkok? Miféle mocskos titkok? – Megálltam és felé fordultam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Biztos, hogy itt akarod ezt megbeszélni? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span>Körülnéztem, de senkit sem láttam, már a diákok nagy része haza ment, csak olyanok voltak itt, akiknek valamilyen délutáni foglalkozása volt. Amúgy mégis mit keresett itt Kirsten?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen – mondtam határozottan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt hiszem nem lesz rá lehetőség, mert jön a haverod – mosolyogva elnézett jobbra, és én is megláttam a közeledő Cole-t. Ő is a legjobb pillanatban ér vissza! Miért nem tudott késni egy kicsikét?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sokat késtem?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem eleget – kuncogott Mira. Cole kérdőn nézett ránk, de csak legyintettem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Haza vigyelek téged is? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span>Nos mint az megtudtam, Cole-nak vannak fenntartási Mirával szemben, kifejtette, hogy mennyire furcsállja a lányt, és nem biztos benne, hogy ő jó hatással van rám. Ezt a baromságot csírájában elfojtottam, és közöltem vele, hogyha baja van Mirával azt tartsa meg magának, mert nem is ismeri, semmit sem tud róla, így egyszerűen nem alkothat véleményt. Elhisz minden hülyeséget, amit összepletykálnak róla – a pletykákon, amúgy Mira csak nevet. Azt mondtam neki, hogy igazából nem gondoltam volna ilyennek, mire zavarba jött. Szóval próbál kedves lenni Mirával és megpróbálja megismerni legalábbis a körülményekhez képest, mert eddig nem voltak olyan haj de sokat együtt. Egyszer-kétszer találkoztak futólag, amióta mindketten a barátaim. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem kell, köszi – Mira egy egészen rendes kislány vagyok mosollyal nézett Cole-ra. – Még várok valakit. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát, akkor szia. Majd beszélünk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sziasztok.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Inkább nem beszéltem Cole-nak a barátnője kirohanásáról, megtartottam magamnak. Kérdezni sem kérdeztem semmit, mert nem rám tartozik. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hogy ment?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jól.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hm, ennél bővebben?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Egész jól. – Cole felnevetett. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Fél éve vagy itt, ha úgy vesszük. Na jó, szinte csak egy fél iskolaéve. Mi lenne, ha megünnepelnénk? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span>Nem tudom, Cole hogyan szokott ünnepelni, de remélem semmi nagy felhajtásra sem gondolt, és egyáltalán mit kell ezen ünnepelni? Felém nézett és láthatta zavart ábrázatomat.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak egy kis jelképes buli, amin ketten veszünk részt a sétányon.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sétányon? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Aha, a folyó mellett. Bent a városban. Elviszlek a legtutibb helyre, ahol valaha ettem. Nyami – Cole megnyalta a szája szélét. Én nem akartam semmilyen étterembe se menni és ezt a tudatára is adtam, de ő csak mosolyogva leintett és a sétány felé vette az irányt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Arra számítottam mikor Cole leparkolt és kiszálltunk, hogy az éttermek felé vesszük az irányt, de Cole átsétált egy macskaköves sétáló utcán, és egy óriási nagy móló felé vette az irányt, amin céllövölde, árusok, és kis büfék voltak. Egy hot dogos standhoz ment oda, és régi ismerősként üdvözölte az árust.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Helló, Gas! – kezet nyújtott neki, amit a férfi viszonzott. Ötvenes éveiben járható, kissé pufók ember volt, széles mosollyal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Régen láttalak, Cole. Ki a kisasszony? – barátságos mosollyal nézett rám, amit viszonoztam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ő egy barátom, Hope. Éppen azt tervezem, hogy rászoktatom az isteni hot dogodra.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nos kisasszony, akkor vigyázzon, mert egyeseknél tényleg függőséget okoz.– Nem is mondott többet, elkezdte össze állítani a kajánkat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ugye szereted a sajtot és a kukoricát? – kérdezte Cole, mire bólintottam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mehet bele mustár és ketchup is? – nézett fel Gus.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Úgy a jó, úgy a jó. Bűn belőle kihagyni az egyiket vagy a másikat. Megsérti a hot dogot. Parancsolj – nyújtotta át mosolyogva. – Sajtos, kukoricás hot dog. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span>Na ilyet még nem ettem, de bizakodva vettem el. Az első, amit megállapítottam, hogy hatalmas nagy. Cole nevetett is az orra alatt, mikor látta, hogy milyen szemekkel nézek a hot dogra. Időközben Cole is megkapta a sajátját.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó étvágyat hozzá! – Gus most ha lehet még szélesebben mosolygott</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szóval törzsvendég vagy nála – mondtam, miután elsétáltunk Gus-tól és beleharaptam a hot dogba. Az első harapásnál még csak a kiflit haraptam meg egy kis sajtot, ezért sietősen haraptam még egyet, hogy minél előbb megérezhessem a tényleges ízt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen – Cole nosztalgikusan elmosolyodott, én meg megint begyűrtem a kiflit a számba az igazi harmadik harapásra, ahol már a ketchup, a mustár a sajt és a kukorica is ott volt. Isteni íze volt! Nem is értem, hogy miért nem találtam rá előbb Gus-ra, vagyis miért nem hozott el ide előbb Cole. Rá akartam kérdezni, hogy mi volt ez a mosoly, de előbb inkább haraptam még egy nagyot. Cole csak felnevetett a jelenet láttán, de nem kellett bíztatnom, folytatta magától.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ian-nel találtuk meg Gus standját. Mikor néztük a filmeket nagyon menőnek gondoltuk, hogy meccsek után mindig hot dogot vagy valami hasonlót vesznek az apák a gyereknek, de minket senki sem vitt sehova. Szóval egyszer kitaláltuk, hogy sorra kóstolgatjuk minden ilyen utcai standnál a hot dogokat és megkeressük a legjobbat. Gus-ra esett a választásunk. – Bólogattam, miközben végig haraptam, rágtam, haraptam, rágtam. Annyira jól esett, annyira ízlett, hogy úgy éreztem képes lennék egész nap ezt enni. Cole a nagy mesélés közepette össz-visz egyet harapott bele.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hány évesek voltatok? – motyogtam tele szájjal, ami nem túlzottan nőies, de nem érdekelt. Ne adjanak ilyet a kezembe, ha zavar valakit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt hiszem tizenhárom. Azóta minden kosár és boksz meccsem után eljöttünk, és Ian versenyei után is. Néha ajándékba kaptuk a hot dogokat Gus-tól, amikor elmondtuk neki, hogy elsők lettünk, vagy nyertünk. – Mosolyogtam neki egyet majd tovább falatoztam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ha tudtam volna, hogy ennyire ízelni fog, előbb elhozlak.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ha tudtam volna, hogy létezik ilyen, és hogy ilyen finom előbb elhozattam volna magamat. – Nyeltem le egy falatot, és hiába haraptam volna újat, elfogyott. Szomorúan néztem az üres kis papírtálcára a szalvétával. Hát, szép volt, jó volt, de ennyi. Felnéztem Cole-ra, aki felém nyújtotta az övét. Nem akartam először elvenni, de addig erősködött – na jó, nem kellett annyit kérlelnie – elvettem. Csak egy falat hiányzott belőle, és ahogy elnézem, neki amúgy is nagyobb kiflit adott Gus. Tiszta szemétség! Mi ez a megkülönböztetés, kérem? Most csak azért, mert ő oda jár tizenhárom éves kora óta? Nagy örömmel vettettem magam rá a másik hot dogra, amin Cole csak vigyorgott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudod, az emberek megtörnek Gus hot dogjától. Van benne valami különleges. – Abba hagytam a rágást és kérdőn felnéztem rá. Gyorsan lenyeltem, ami a számban volt, és megkérdeztem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hogy érted, hogy megtörnek? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Megtörnek az olyan álmakacsok, mint te. Feloldódnak és sokkal többet beszélnek és mosolyognak.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt akarod elérni, hogy bebizonyítsam, hogy mennyire makacs vagyok? – kérdeztem kihívóan. – Mert ezzel azt fogod elérni, szóval kérlek, ne szóld le a makacsságomat! – Sértetten haraptam bele a kajámba, mikor hallottam, hogy Cole nevet mellettem. Nevet! Piszok szemtelen fráter.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Oké, te akarod. Annyira makacs leszek, hogy ezután nem fogunk találkozni, akármennyire is akarsz, vagy esetleg ha mégis, hát nem szólok hozzád.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ezzel akarod bizonyítani a makacsságodat? – húzta fel a szemöldökét Cole, de jót mulatott rajtam. Még szép, hogy ezzel akarom!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen – bólintottam határozottan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nos te tudod – rántotta meg a vállát. – De azért tisztázzuk: ne keresselek, mert úgy sem fogsz hozzám szólni? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Keresni sem foglak. Ja, és muffint sem kapsz. – Spékeltem meg ezt a kis makacsság dolgot valamivel, ami tudtam, hogy fájni fog neki.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hé, azért ne lépjünk túl egy határt! – mondta felháborodottan, mire gonoszan elmosolyodtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem lesz muffin – jelentettem ki. – Amíg be nem ismered, hogy makacs vagyok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És ha most beismerem? – pimaszul rám mosolygott, mire csak olyan ó anyám módra ránéztem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt nem hiszem el, mert csak azért mondanád, hogy kapj sütit, vagy hogy hozzád szóljak. Azt akarom, hogy amikor mondod, komolyan gondold. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Elképesztő vagy – mosolyodott el. – Ha makacs nem is vagy elképesztő mindenképpen – elismerően nézett rám. – Viszont azzal ugye tisztában vagy, hogy olyan makacs vagyok, hogy nem fogom elismerni, hogy az vagy, még ha úgy is gondolom? – Az arca egy kis ördögére hasonlított, hiába volt angyalian édes a szép nagy szemeivel. Viszont én nem voltam abban olyan biztos, hogy nem ismerné el, hogy az vagyok. Ez nem egoizmus, ez tény: Cole szeret velem lenni, szereti a társaságomat. Ő maga mondta, és én nem hiszem, hogy olyan vígan el lenne azzal, hogy nem is szólok hozzá. Igazából mindketten igényeljük a másik társaságát, és talán én jobban rá vagyok szorulva, de akkor is meg akarom neki mutatni, hogy nem tud mindig lekvárt csinálni belőlem, ha rám néz a nagy szemeivel. Majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát persze – hagytam rá sejtelmes mosollyal majd visszatértem a hot-dog evéséhez. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem hiszel nekem – állapította meg semlegesen. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én nem mondtam ilyet – mosolyogtam rá a legnagyobb ártatlanságommal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, de az a kis vigyorod igen. Oké, ez innentől kihívás. – Bólintottam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Várj! – kiáltott fel Cole. – Fogadjunk, hogy legyen tétje. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hmm… hallgatlak – készen álltam komoly tárgyalásra és alkudozásra a fogadás tárgyának megállapításának terén. Régóta voltam már ennyire hülye, mint most de jól esett. Jóban voltunk és bíztam már annyira Cole-ban, hogy ebbe belemenjek. Rosszabb úgysem lehet a motorozásnál, nem igaz? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ha én nyerek, ami abból áll, hogy te fogsz először hozzám szólni és keresni, akkor válaszolsz egy kérdésemre – itt hagyott egy kis hatásszünetet –, bármi legye is az. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Lássuk csak, vajon mire kérdezhet rá? Hát persze, hogy valamivel kapcsolatban a múltamról. Bíznom kellett magamban, hogy én leszek a makacsabb, mert anélkül nem vállalhattam be, nagy volt a tét. Nem szívesen beszéltem volna még neki ezekről a dolgokról. Kis mérlegelés után bólintottam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ha nyerek, én is csak egy kérdést akarok. – Nem volt nagy szám a kérdésem, de nem lett volna bátorságom egyéb körülmények között kimondani, viszont ez megfelelt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kezet rá – bólintotta Cole és kezet nyújtott. Elfogadtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hazafelé vettünk még egy hot-dogot Gus-nál, amit elpusztítottam. Három bazinagy hot dog egymás után azért személyemtől egész jó teljesítmény, tekintve hogy együtt többet nyomtak szinte, mint én. Mire hazaértünk úgy éreztem, hogy kippukkadok. Elszánt tekintettel váltunk el egymástól Cole-lal. Muszáj nyernem valamiben, le akarom őt győzni! Kicsit hozzá szoktam már, hogy sokat vagyok vele, hogy a szabad ideje nagy részében velem van, kicsit hozzá szoktam, hogy magamban elolvadok a mosolyától és a kedves szavaitól, a nagy szemeitől, de ha megemberelem magamat ki fogom bírni, hogy nem keresem. Az már más kérdés, hogy azt ki fogom-e bírna, ha ő nem keres. Talán rosszul esne. Legbelül azt hiszem szeretném, hogy feladja ezt a hülye fogadást és jöjjön át beszélgetni vagy kajálni. Az evés egy közös programunk, ha együtt vagyunk, ugyanis Cole nem hiszi el, hogy én szoktam olyat, ezért a saját szemével is látni akarja meg ellenőrizni. Aranyos, mikor azt ecsetelgeti, hogy majd ő felhizlal engem. Hát, ezekre meg kell válnom egy időre, de mindent a cél érdekében!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Este nehezen bírtam elaludni, folyamatosan kattogott az agyam, csak forgolódtam. Megint hiányzott Cole pulcsija, bár ha erősen koncentráltam szinte éreztem az illatát, ami kicsit megnyugtatott. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Jóval éjfél után sikerült elaludnom, és akkor is egy meglehetősen furcsa álomban találtam magamat. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-82108884901400784762011-11-05T03:42:00.000-07:002011-11-05T03:42:27.087-07:0033.fejezet: Barátok<i>Sziasztok! </i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Ma van egy éve, hogy feltettem a prológust. El sem hiszem, hogy már egy éve írom a történetet. Nagyon köszönöm azoknak, akik eddig olvastak és nyomot hagytak maguk után. Köszönöm Baree bétámnak is! </i><br />
<i>Így most átgondolva furcsa, hogy nektek, olvasóknak egy évet kellett rá várni, hogy eljussunk idáig, ami a mostani fejezetben lesz. De ilyen szempontból talán úgymond illik ehhez az évfordulóhoz. A dolgok jelenlegi állása szerint a történet nem lesz több 45 fejezetnél. Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást! :D</i><br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div style="text-align: right;"><strong></strong><i> "A barátság nem első látásra születik, hanem felépül, ha van miből."</i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Felkelni január elsején olyan érzés volt, mint felébredni bármilyen nap, de most egy teljesen új év kezdődött, magam mögött hagytam az előző évet, ami végleg elmúlt, de sajnos sosem fogom elfelejteni és a nyoma megmarad. Próbáltam nagyon optimista lenni és idén mindent, de mindent tiszta lappal kezdeni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Josh másodikán ment el, de előtte Cole még áthozta a képeket megmutatni neki, ahogy ígérte. Ó, hogy én mennyire örültem neki… Nem akartam, hogy Josh lássa a képeket, de ő oda meg vissza volt tőlük. Csak tátott szájjal nézte, és nem tudta, hogy Cole-t dicsérje értük vagy engem. Elismerte, hogy olyan vagyok rajtuk, mint egy angyal – ez a két pasi hülye! Én, mint angyal? Nem tudják ezek mit beszélnek, megőrjítenek. Kaptam megint egy sor ölelgetést Josh-tól, hogy ajj de szeret, hú de szép vagyok. Elmondta, hogy a képekhez képest már sokkal jobban nézek ki.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Haylie dolgozott, azért nem bírta kivinni a reptérre Josh-t, de Cole felajánlotta a fuvart, mert a szülei kocsija itthon volt. Ez azt jelentette, hogy amíg visszaérünk haza, kettesben kell vele maradnom, először azután a kis incidens után, mikor a szobában hát kihúzta alólam a lábamat. Már előre zavarban voltam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Mikor kivittük Johs-t, nem búcsúzkodtam, csak elköszöntünk, megöleltük egymást, és Josh megígértette velem, hogy többet nem hallgatok el előle olyan fontos infókat, mint Mira, meg Cole fényképei. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mikor mentünk visszafelé a kocsihoz, automatikusan hátsó üléshez mentem, mivel idefele is ott ültem.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Már ülhetsz előre is – mosolygott rám Cole, mikor kinyitotta a saját ajtaját. Hamar kellett döntenem, nem állhattam ott, mint egy félbolond, de végül arra jutottam, hogy nekem hátul is tökéletesen megfelel.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ugyan már, nem harapok. Vagy ha igen, majd harapj vissza – kacsintott egyet, és beszállt. Oké, a vér meghűlt az ereimben, csak álltam ott és néztem magam elé. Édes istenem, ez nevetséges! Azt nem tudom eldönteni, hogy előre vagy hátra üljek, mi lesz, ha majd komolyabb dolgokról kell döntenem?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Vicceltem, Hope – szólt ki Cole, és végül megemberelve magamat, beültem mellé.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudom – mondtam, mikor becsuktam az ajtót.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nem nagyon beszélgettünk, csak bambultam kifelé az ablakon az elsuhanó és összemosódó tájat, mikor egyszer feltűnt, hogy nem ismerős, amit látok. Azt hittem, csak másik irányba megyünk, ezért nem szóltam, de később sem lett ismerős semmi, sőt úgy gondoltam, hogy teljesen ellenkező irányba megyünk, mint amerre lakunk. Ijedtem fordultam Cole felé.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hová megyünk?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Bosszúból megettem Jenny sütijét, anya nem akar másikat sütni, én meg nem fogok, szóval veszünk neki – felém pillantott egy pillanatra egy röpke mosoly erejéig. Nem volt jó érzésem ezzel kapcsolatban, főleg mikor megállt a cukrászda előtt és hiába akartam megvárni kint, erősködött, hogy menjek be. Azzal indokolta, hogy hátha megkívánok valamit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Cole valami sós süteményből vett egy hadseregnek valót, magának pedig kikért egy szelet csoki tortát.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem kóstolod meg? Igazán megéri – mosolyogott rám kedvesen, de így is láttam, hogy biztosan van valami hátsó szándéka.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Bizony, tényleg nagyon finom. Ez tette híressé a cukrászdánkat. – A pult mögött egy kedves arcú, középkorú nő mosolygott rám.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Oké, megkóstolom. – Mindent megteszek azért, hogy haladjunk már hazafelé, na meg azért nem néz ki olyan vészesen az a süti.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Miközben kerestünk magunknak egy asztalt, több csodálkozó és furcsa tekintete is kaptunk, vagyis szerintem főleg én. Egy csapat csaj nyilvánosan olvadt el, a másikak oda köszöntek Cole-nak, viszont egyvalami közös volt mindben: értetlenül fogadták az én jelenlétemet a fiú mellett.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó fej srác, ez a Josh.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Az.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Látszik, hogy nagyon szeret téged, próbál rád vigyázni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igen – mondtam kételkedve, mert nem értem mire akar kilyukadni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope, kérdezhetek valamit? Csak azért, hogy tisztázzuk. – Bátortalanul bólintottam. – Én kedvellek téged, bár abban nem vagyok biztos, hogy ez fordítva is így van. – Nyitottam volna a számat, hogy mondjak valamit, ami még nem tudom mi lett volna, de Cole leintett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mik vagyunk mi? Csak ismerősök? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem tudom – mondtam bizonytalanul.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Lehetünk barátok, akik bíznak egymásban? – Oké, kezdem elveszteni a fonalat. Cole Sullivan felajánlja nekem, hogy legyünk barátok és bízzunk egymásban? Nem mintha annyira elképzelhetetlen lenne, de neki az miért jó, mit akar tőlem?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát… - húztam el a szót, és közben arra gondoltam, hogy ismerősöknél már többek vagyunk, viszont barátok még talán nem. Valahol a kettő között, de már túl sok közös dolgunk volt, túl sokszor látott már sírni ahhoz, hogy a kapcsolatunk maradhatna pusztán ismerősség, és igazából nem is akarom. Szeretek vele lenni, ha éppen nem hoz zavarba. Amikor pedig nem találkoztunk két hétig hiányzott, és akkor rájöttem, hogy valamilyen szinten fontos nekem és nem akarok kizárni az életemből. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ugye azt tudod, hogy a bizalom nem csak úgy tapsra jön?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudom – mosolyodott el. – Olyan dolog, amit ki kell érdemelni. Majd kialakul.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Akkor barátok – mosolyogtam rá. Nem kellett sokat kérlelni, tetszett nekem az ötlet és egy próbát megér, nem? Ha már így felajánlotta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Barátok – nyugtázta, miközben viszonozta a mosolyomat. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Cole barátjának lenni kifejezetten jó dolog volt, büntetlenül lehettem vele annyit, amennyi csak jól esett és nem gondoltam magamat hülyének, azért mert imádom vele tölteni az időmet. Néha ha ráért kimentünk sétálni, vagy elmentünk a cukrászdába. Egyre kevesebbszer fordult elő olyan helyzet, amikor zavarba jöttem volna, tényleg csak barátok voltunk, és ahogy múlt az idő én egyre jobban megbíztam benne. Haylie néha próbálta felhozni a Cole témát, kicsit többet akart megtudni a kettőnk kapcsolatáról, de mikor elmondtam neki, hogy csak barátok vagyunk, többet nem kérdezgetett. Számtalanszor megesett, hogy amíg együtt voltunk, Cole telefonja csörgött vagy sms-t kapott és csak mormogott vagy káromkodott az orra alatt, hogy elfelejtette. Ilyenkor rászóltam, hogy nem jó ez így, hogy miattam minden elfelejt, de azt mondta, hogy ez hadd legyen már az ő dolga. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Egyszer találkoztam Kirstennel a barátnőjével is, aki elég bunkón viselkedett és feltűnően sokat akart Cole száján meg nyakán lógni. Szerintem csak nekem akarta megmutatni, hogy hol a helyem: nagyon-nagyon távol az ő barátjától. Összefoglalva, egy hisztis, kényes, arrogáns picsa. Ezt tényleg nem lehet szebben mondani, Mirának igaza volt. Viszont nem csak Cole életének számomra negatív szereplőivel találkoztam szerencsére, hanem a legjobb haverjával Ian-nal is. Egyik délután Cole felvetette, hogy menjünk moziba, és ha nem baj a haverját is elhívná. A mozi előtt találkoztunk vele, már távolról felismertem. Vékony fiú volt széles háttal és vállal, látszott rajta, hogy úszik. Mikor közelebb ért nem tudtam róla levenni a szememet. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sziasztok – köszönt azon a mély, kissé dallamtalan hangján, de közben homlok ráncolva engem nézett. Láttam rajta, hogy gondolkodik, hogy hol látott már. Nem lenne jó, ha rájönne, hogy az apja várójában, mert bár egyre jobb a kapcsolatom Cole-lal, nem tudja, hogy pszichológushoz járok, sem semmit a múltamról.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szia! Ian, ő itt Hope, Hope ő a legjobb haverom, Ian. – Bólintottunk egymásnak, és amíg valami olyanról beszéltek, amit nem értettem, tovább néztem Ian-t. A nagyon világos szőke haja, a fehér, sima bőre, széles szája és nagy alsó ajka, meg a kócos haja annyira vonzotta az ember figyelmét, hogy az már nem normális. Ahogy bementünk és levette a sálat látszott, hogy a nyakán és az arcán is van pár anyajegy. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy szerintem Cole vagy Ian néz ki jobban, nem tudtam volna válaszolni. Pedig annyira különböztek. Cole volt az, aki inkább a lányok álma kinézet, Ian pedig az, aki inkább a különlegességével hívja fel magára a figyelmet és szinte mágnesként vonzza az ember tekintetét. Miközben valami egyetemi cuccról beszéltek, mikor a sorban álltunk, Ian többször rajtakapott, hogy őt figyelem, de nem szólt. Mikor befejezték, Ian rám szegezte a tekintetét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szóval, gondolom már te is megtapasztaltad a fényképezési függőségét – Ian beszéd közben ilyen szánalmas vagy haver nézéssel pillantott Cole-ra, majd vissza rám. – Hogy bírod? Nekem speciel rohadtul elegem van belőle. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span> </span>Erre elmosolyodtam. Cole tényleg nagyon szeret fényképezni. Már nem tudom hányszor próbált rábeszélni, hogy megint lefényképezhessen, valamint sokszor kísérgettem őt el, miközben a parton, régi házaknál vagy csak úgy mindenfélét lencsevégre kapott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát, ez még elég elviselhető dili – rántottam meg a vállamat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, nem az, ha már vagy négy-öt éve tűrőd. – Felnevettem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Téged is megpróbál folyton megfűzni, hogy lefényképezhessen, vagy ezt csak nálam csinálja?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Párszor nálam is próbálkozott – Ian rosszallóan nézett Cole-ra. – De abból nem eszik. Maximum ha véletlenül sikerül lekapnia. – Emlékeztem a képekre Cole szobájában Ian-ről, amiken tényleg úgy nézett ki, mint akit véletlenül fényképeztek le.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Olyan kedvesek vagytok – szólt közbe Cole. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudom – mosolyodott el Ian.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A mozi után a fiúk, legfőképpen Cole megint cukrászdába akar menni, ahol már törzsvendégnek számítok én is. Ian húzta a száját, de végül belement. A pultnál álló kiszolgáló most egy fiatalabb lány volt, aki nem Cole-tól, hanem Ian-től olvadt oda pult mögé. Egyáltalán tisztában van ez a fiú azzal, hogy mekkora hatása van a nőkre? Én annyira nem vagyok az a fajta, először még Cole-tól sem olvadtam el, erre mikor Ian rám mosolyog, nem bírok magammal és önkéntelenül is mosolyognom kell. Nem azért, mert annyira bejön vagy netán egyből belezúgtam, nem. Csupán azért, mert van valami a mosolyában, ami szerintem a világ minden emberét mosolygásra készteti. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Én meg Cole csoki tortát ettünk, Ian pedig túró tortát.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Két csoki függő? Nem tudjátok, hogy mi a jó – rázta meg a fejét.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Na, menjél el a túróddal, oké? – mondta neki nevetve Cole.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ne sértegesd a túrót! – szegezte Ian fenyegetően a villáját Cole-ra.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Te meg a csokit! – vágott vissza.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Én mindkettőt szeretem – szóltam bele. – Azok a sütik a legfinomabbak, ahol együtt van a kettő. Például a csokis-túrós muffin. – A gondolatra megnyaltam a szám szélét, majd inkább elhallgattam. Eszembe jutott, hogy miért nem sütök már olyat olyan régóta, s hogy miért is mellőztem a túrót eddig az étrendemből. A válasz egyszerű, Robert. Nem szerette a túrót, nem ízlett neki a csokis-túrós muffin, ezért aztán nem is csináltam soha többet. Amúgy meg olyan hihetetlen, hogy valaki azt a két ízt ne szeresse együtt.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Pfúj – húzta el a száját Cole.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne csináld már! A csoki és a túró olyan, mint a matek meg az egyes, a kémia és az utálat, te meg a fényképeződ, a tej meg a kakaó, a fagyi meg a pici színes cukrok. Összetartoznak, kiegészítik egymást.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szép szónoklat – mosolygott rám Ian, miközben a villájára vett egy falat tortát. – De a helyzet reménytelen – rázta a fejét. – Cole kibaszott rasszista, baja van a fehér kajákkal, csak barnát eszik. Csodálom, hogy még nincsen akkora segge, hogy ne férjen be az ajtókon.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hé! – szólt rá sértetten Cole. – Nem igaz, nem vagyok rasszista, és nem lesz nagy hátsóm. Szépen edzésben tartom – emelte meg Cole az orrát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Óh, a kis hiú – mosolygott gonoszul Ian. – Óvjad csak a popódat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Óvom is! </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">Azt hittem, hogy ki fogja ölteni a nyelvét, de szerencsére ennyire nem süllyedt le. Én ott vigyorogtam Cole mellett.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Semmilyen formában sem szereted a túrót?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De igen, de előtte nem nagyon vallom be – mutatott Cole Ian felé. – És tudom, hogy ő is szereti a csokis dolgokat, csak a túrósakat nagyobb előnyben részesíti. Mondhatni ő is rasszista – elégedetten elvigyorodott Cole és hátradőlt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tényleg nem értelek titeket, együtt a legjobb. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Erre Ian csak elmosolyodott, majd maga elé húzta a tányéromat és a fél szelet tortáját átcsúsztatta rá. Meglepetten néztem rá.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jó étvágyat – tolta vissza.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt; text-align: justify;">Jól éreztem magamat a két fiúval, de mikor Cole elment a mosdóba ez elszállt. Féltem kettesben maradni Ian-nel, és attól, hogy esetleg a fejemhez vágja, hogy nem engedi, hogy a haverja hibbantakkal barátkozzon. Zavartan piszkáltam a sütimet és próbáltam a csoki meg a túrótortából egyszerre bekapni egy-egy darabot. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát, mikor láttalak, nem gondoltam volna, hogy te őrjítetted meg Cole-t. Mikor megláttam a képedet a falán enyhén meglepődtem. – Nem volt semmi a hangjában ami rosszra utalna, ugyanolyan volt, mint eddig. Megállapított egy tényt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én sem gondoltam volna, hogy te vagy a legjobb haverja. Mikor megláttam a képedet a falán, enyhén meglepődtem. – Ahogy ezt kimondtam szélesen elmosolyodott és önkéntelenül viszonoztam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne mondd el neki – néztem rá könyörgően. – Nem tud rólam semmit sem, azt sem, hogy apádhoz járok. – Ian pár pillanatig csak nézett az átható halványzöld szemeivel, majd annyit mondott, hogy oké.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mellesleg, hogy értetted, hogy megőrjítem? – Huncut mosolyra húzta a száját, de ebben a pillanatban ért vissza Cole, szóval ezt most nem tudhattam meg. </span></div><div style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-70244714392482464782011-10-30T12:41:00.000-07:002011-10-30T12:50:01.950-07:0032.fejezet: Szilveszter<div style="text-align: right;"><i>“A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz - ő a “most és mindörökké jó barát.”</i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Mira, Josh, Haylie meg az én kedvemért is sütöttem muffinokat, de most nem csak csokisat. Készült barack és eperlekváros is. Muszáj voltam ráparancsolni Josh-ra, hogy ne egye meg mind, mert ha rajta múlik, megeszi őket azon melegében, ahogy készen lesznek és későbbre már egy morzsa sem marad. Haylie estére elmegy, bár először nem akart. Mondtam neki, hogy nem kérem, hogy megsavanyodjon itt mellettem, inkább menjen és érezze jól magát. Délután négy körül még Cole is beállított, hogy megkésve is kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánjon. Viszont ennyivel nem úsztam meg, mert neki is Josh nyitott ajtót – én éppen az összelekvározott pólómat cseréltem le, Haylie meg hajat mosott – és beinvitálta a házba. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Remélem, tudod, hogy ezt még – jöttem ki a szobámból bosszút fontolgatva, ugyanis ő kente rám a lekvárt. Úgy nézem hobbija engem összekenni minden hülyeséggel. Elakadt a szavam, mikor megláttam Cole-t.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szia, Hope.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">…visszakapod – fejeztem be. – Szia.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Csak beugrottam megkésve boldog karácsonyt meg kellemes újévet kívánni, de…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De behívtam dumálni, ha ráér egy kicsit – vette át tőle a szót Josh. – Elvégre múltkor nem tudtunk sokat beszélgetni. – Nahát, ez egyszerűen isteni! Habár attól nem tartottam, hogy még eggyel többen leszünk az este, mert Cole biztosan elmegy valahová a barátnőjével, de attól tartottam, hogy mi lesz addig, amíg itt van. Ajánlom Josh-nak, hogy ne kezdjen magán akciókba, hogy kiderítse mi is a jó szó arra, ami köztem meg Cole között van, mert akkor nem éri meg a másnapot, de talán még az estét sem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én meg ráérek – mosolygott rám. Volt valami a tekintetében, ami azt sugallta, hogy valami olyanra gondol, amit ha kimondana, kicsit zavarba jönnék. Nem valami piszkos dologra gondolok. Egyszerűen csak nem volt ez a nézés megszokott Cole-tól és ez biztos jelent valamit. Az is lehet, hogy csak bebeszélem magamnak.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hát akkor nem is zavarok – megpróbáltam kihátrálni, de egyszerre mondták ki a nevemet, szinte ugyanolyan hangsúllyal. Ezen akaratlanul is elmosolyodtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Csak nem gondoltad, hogy nélkülözünk téged? – mosolygott rám Josh, majd kinyújtotta felém a kezét, hogy menjek oda hozzá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Én Josh mellé kuporodtam le felhúzott lábakkal, Cole meg a velünk szemben lévő kétszemélyes kanapéra. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hogy gurul a laszti? – kérdezte Cole Josh-tól.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Gurulgat, a fiúk nagyon jók. Örülök, hogy bekerülhettem hozzájuk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Sokat edzetek?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Enyhén – nevetett fel Josh. – Tanítás előtt, tanítás közben, tanítás után. Igen azt hiszem sokat. De veled mi van? Jön az ihlet a fényképekhez? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Jön – Cole tekintete rám villant. Ha elmondja vagy megmutatja neki a képeket, én kinyírom! Viszont akármennyire is próbáltam gyilkos tekintettel nézni rá, a huncut fény a szemében azt mutatja, hogy nem fogja tartani a száját. – Hope-ról is van pár jó képem. – Megölöm! Ez most miért kellett?!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Igazán? – Josh meglepetten húzódott kicsit arrébb, hogy lenézzen az arcomra. – Ezt elfelejtetted említeni. – Hogyne, hogy adjam alá a lovat és kitaláljon egy csomó hülyeséget.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Miért kellett volna említenem? – felszegtem az államat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mert mondjuk a témába vágott? – kérdezte kicsit gúnyosan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Túl nagy fantáziád van – mondtam neki halkabban, összeszorított szájjal. Nem igazán akartam, hogy ennek fültanúja legyen Cole.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Esetleg probléma? – Szólt bele Cole, aki értetlenül járatta közöttünk a tekintetét. – A képeken ruhában van meg minden. Egy pályázathoz kellettek. – Cole mentegetőzött és beijedt! Most azt hiszi, hogy Josh esetleg kiakadt, mert lemert fényképezni? A gondolatra elmosolyodtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem is feltételeztem, hogy akt fotók lennének – mosolygott Josh.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Miért? Egy anorexiás rovatba jók lennének. – Én elvigyorodtam a beszólásomon, de a két fiú tekintete élesen villant rám, mintha rosszat mondtam volna. Talán ez lenne a híres öniróniám?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ne nézzetek már így! – sóhajtottam. – Ti is emberek vagytok, azon belül meg pasik, szóval biztosan látjátok, hogy olyan vagyok, mint egy kiéheztetett, anorexiás félholt. Tudom, hogy nem vagyok egy szex szimbólum. – Hogy minek beszéltem ennyit? Hát valószínűleg ez Josh-nak volt betudható, akinek a jelenlétében jóval oldottabb vagyok, mint általában. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hope! – mondták megint egyszerre rosszallóan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem nézel ki úgy, mint egy kiéheztetett, anorexiás félholt – mondta Josh.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szerintem igen.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Kicsit túlságosan is sovány vagy, de az utóbbi időben híztál. És szerintem fogsz is, főleg ha ennyi muffint eszel – mosolyodott el pimaszul.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Van muffin? – szólt közbe Cole. Na tessék, ez meg muffin függő vagy mi. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hozok – felálltam és gyorsan kimentem, hogy legalább egy kicsit távol legyek a két fiútól. Megpróbáltam sokáig húzni a visszajövetelt, de Josh utánam kiabált, hogy esetleg megettek-e a muffinok. Mielőtt leültem, Cole tüzetesen végigmért.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tényleg híztál, jól áll. Amikor először láttalak a szobában nem csak angyalos voltál, hanem kicsit ijesztő is. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Angyalos? – kérdezte Josh ugyanakkor, mikor én az ijesztőre kérdeztem rá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Egy Angyal témájú pályázathoz fényképeztem le Hope-ot – adott választ először Josh-nak, majd felém fordult. – Amikor először láttalak és ott ültél annyira kicsi helyen elfértél azzal a könyvvel, és annyira sovány volt az arcod. És nagyon szomorúnak tűntél. – Igazából nem meglepő, én mondtam már, hogy biztosan ijesztően nézek ki, hiszen magamtól is megijedek, ha látom az arcom vagy akár az egész testem a tükörbe, de még senki sem mondta a szemembe. Na de ha már ma és tegnap is ennyire beszédes napot tartok, akkor hát miért ne folytathatnám?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mert az voltam. Vagyis a szomorú nem hiszem, hogy leírná, hogy mit éreztem. – Josh magához ölelt, utána pedig bevackoltam magam az oldalához, hogy úgy bújjak hozzá. Megnyugtató, jó érzés volt ennyire közel lenni hozzá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Minden rendben lesz most már – suttogta a fülembe. – Én nyírom ki azt, aki bántani mer.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem fogom magamat hagyni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Remélem, egyszer leszünk annyira jóban, hogy elmondd nekem, miért voltál szomorú. – Mindenféle mosoly nélkül, komolyan és mélyen a szemembe nézett Cole, mint aki ezt komolyan gondolja, és tényleg érdekli, hogy mi történt velem. Hosszasan néztünk egymást, majd inkább bontottam a szemkontaktust, mert kezdtem zavarban lenni. Josh inkább nem kommentálta ezt, úgy tett, mint aki nem is hallotta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Azt hiszem, hagyjuk inkább a lelki világomat – mosolyodtam el félszegen. – Nem túl szórakoztató téma.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De néha erről is kell beszélni – Josh nyomott egy puszit a fejemre, minek következtében még jobban hozzábújtam, majd megöleltem. Ha már erőm nincs kimondani, hogy szeretem, talán így a tudatára tudom hozni, hogy mennyit jelent nekem. Nem is tudom mi lenne velem Josh nélkül, az a kicsi fénysugaram sem lett volna az elején.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Cole mindegyik muffint megkóstolta, majd maradt még vagy egy fél órát, aztán elment, de előtte Josh megkérte rá, hogy hozza majd át a képeket, ha nem baj, mert látni szeretné őket. Isteni! Persze Cole igent mondott, ami szintúgy isteni. Josh megkérdezte tőle, hogy kivel fogja tölteni az estét, mire azt mondta, a barátaival lesz. Ennyi nem volt elég Josh-nak, megkérdezte, hogy van-e barátnője, mire Cole vonakodva, de azt mondta igen, Kirsten-nek hívják. Szerintem ez egy ellenszenves név. De illik ahhoz a szőkéhez. Öm, mióta vagyok én ilyen előítéletes? Valami nagyon rossz hatással van itt rám.</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Haylie nyolckor ment el, pont mikor Mira megérkezett.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Úgy látom, nem tudtál velük dűlőre jutni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Engem egy pasi sem kötelezhet választára. Szabad vagyok, mint a madár – rántotta meg mosolyogva a vállát. Most sem tért el nagyon a megszokott stílusától, csak most a szűk fekete nadrághoz nem bakancsot vett, hanem egy hosszú szárú csizmát, a pólója egy szűk piros, fehér csíkos pántos darab volt, amiben szintúgy annyira törékenynek nézett ki. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem tudtam mit hozzak belépőnek, de úgy gondolom, te nem iszol, viszont a Macsóban már nem voltam biztos. Szóval hoztam pár ilyen négy százalékos lötyit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem kellett volna.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Áh, dehogynem – legyintett. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szia, Mira – jelent meg Josh is vigyorogva.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szió!</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Az este kicsit döcögősen indult, kezdve azzal, hogy Mirának állandónak csörgött a telefonja. Hol valami Johnt vagy West koptatott le, egyáltalán nem éppen nőies stílusban. Nem tudtam, hogy melyik a haver, vagy melyik az, akivel nem tudja, mi van közöttük, de a John nevűnek mondogatta, hogy ne merje neki felemlegetni a múltat. Azonkívül, mindkettőnek elmondta, idézem: „Már megmondtam, hogy kurvára nem vagyok otthon, és nem fogom elmondani, hogy hol vagyok. Szakadjatok már le rólam, mióta lettem ennyire kibaszottul fontos? Köszönjétek magatoknak”. A John nevűnek még hozzá tette azt is, hogy igazán ismerhetné már őt annyira, hogy tudja nem vevő ilyen piti kis drámákra. Persze ezt mindig elvonulva beszélte meg az illetékesekkel, de azért egy-két dolgot hallottunk, mikor kicsit hangosabban és idegesebben beszélt. Aztán kinyomta a telefonját. Mira most nem volt vevő Josh ugratásira a pasi ügyeiben, csak egy gyilkos pillantással belé fojtotta a szót, majd felbontott egy italt, amit hozott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Keményen nyomod – mosolygott rá Josh.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem szándékoztam részeg lenni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szoktál? – kérdezte Josh őszinte kíváncsisággal. Mira elmosolyodott, majd végig mutatott magán.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Most őszintén, úgy nézek én ki, mint aki nem szokott részeg lenni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Talán a látszat csal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Talán. Amúgy nem vagyok részeges – rántotta meg a vállát. Josh elmosolyodott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hány éves vagy?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ugye nem akarsz az ital káros hatásairól előadást tartani? – nézett Mira elkínzott arccal Josh-ra. – Hidd el, anyám eleget csinálja. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem, nem terveztem, csak ha szeretnéd.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Kösz – húzta meg az italt. – Tizenhat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mikor leszel tizenhét?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Februárban.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Na, akkor mindjárt – mosolygott rá vidáman Josh.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ja – motyogta Mira. Én is nem egészen három hónap múlva tizennyolc leszek. Mennyire vártam régen ezt a bűvös számot, hogy befejezzem a gimit és elmehessek valahova messzire továbbtanulni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"> Josh is elvett egy italt, amit Mira hozott és nekem is adtak egyet. Egész jó íze volt, narancsos. Eldöntöttük, hogy megnézünk egy filmet, és Haylie gyűjteményéből a Holidayre esett a választásunk, mert van benne karácsony, szilveszter meg Jude Law (ez Mira szerint nyomós ok), erre Josh rávágta, hogy Cameron Diaz sem elhanyagolható. Itt következett kettejük között egy kis vita a szőke színésznőről, miszerint Mira még olyan filmet nem látott, amiben tetszett volna neki, olyan unszimpatikus és nem is szép – a Charlie Angyalaiban kifejezetten utálta. Akkor inkább már Kate Winslet, ő sokkal természetesebbnek néz ki. Végül is a film alatt csak párszor estek egymásnak különböző beszólásokkal, egészen tűrhető volt, azt leszámítva, hogy én voltam középen és rajtam keresztül mondták egymásnak a magukét.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Neked aztán felvágták a nyelvedet – mondta neki Josh a film után.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Csak hű vagyok az ördögfióka szerepemhez – mosolyodott el bájosan Mira, mire Josh mosolyogva rázta meg a fejét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Jól alakítod – bólogatott elismerően.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Megteszek minden tőlem telhetőt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Ezek ketten kitalálták, hogy menjünk ki a partra. Nem ellenkeztem, csak mind magunkra kaptuk a pulcsit meg a kabátot és elindultunk lefele. Nem volt túl hideg, bár melegem sem. A hó nem esett, de itt nem is nagyon lehetett rá számítani. Míg leértünk szerintem túl sok daloló részeggel találkoztunk, és a parton is voltak egy páran. Valakik egy tábortüzet ültek körbe, úgy néztem volt olyan, aki kicsit arrébb kiadott mindent, ami benne volt. Nem voltak túl sokan, olyan tízen lehettek lent. Egy magnóból a zene is bömbölt. A másik irányba kezdtünk el sétálni. Mira elővett egy cigit a kabátja zsebéből.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tizenhat vagy – mondta neki erre Josh.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mindjárt tizenhét – mondta vigyorogva Mira, majd meggyújtotta a cigit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Fiatal vagy még. Ez nem éppen az egészséges dolgok közé tartozik – mutatott Josh a cigire.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Köszi, anyu. Tisztában vagyok a hatásaival. – Josh olyan gyorsan nyúlt Mira kezéhez és kapta ki, majd dobta le a cigijét, hogy mindketten csak pislogtunk rá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Baszd meg! – kiabált rá Mira. – Jól érzed magad ember, ezt miért kellett?!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Engem zavar – mondta neki a fiú. Hosszú pillanatokig Mira csak mérgesen meredt Josh-ra, Josh pedig halálos nyugalommal nézte a lányt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Örülhetsz, hogy ilyen barátod van – törte meg végül a csendet Mira, majd elindult előre.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Az este további részére ez a kis incidens nem nyomta rá a bélyegét, ugyanúgy folyt minden, mint ezelőtt. Éjfélkor a partról néztük azt, ami látszott a tűzijátékból majd hazafelé indultunk. Nem mondom, hogy nagyon, de kicsit már álmos voltam. Mira már nem akart velünk visszajönni, csak beugrott a táskájáért.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hát, ha nem találkozunk, amíg még itt vagy, márpedig nem hiszem, hogy fogunk, akkor örülök, hogy találkoztunk, Macsókám – Mira őszintén rámosolygott Josh-ra, mielőtt menni készült.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én is örülök. Nyugodt szívvel hagyom itt veled Hope-ot – vállamnál fogva magához húzott és megölelt Josh, majd közvetlenül Mira elé állt és széttárta a karjait. A lány kérdőn nézett rá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ugyan már, ördögfióka. Tudom, hogy akarod – kacsintott rá, mire Mira a vállába bokszolt, de végül megölelte. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Miután Mira hazament én megfürödtem majd bedőltem aludni, és bizony most nagyon hiányzott a pulcsi.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-54847097429404630412011-10-23T11:39:00.000-07:002011-10-23T11:39:41.619-07:0031.fejezet: Fényképek és pizza<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i><span style="color: black; font-family: Verdana; font-size: 10pt;">"Nem az az igaz barátság, mikor elválaszthatatlanok vagytok egymástól, hanem az, hogy amikor külön váltok, akkor sem változik semmi!"</span></i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">December 29.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Sem Josh, sem én nem vagyunk hétalvók, ezért már nyolc előtt fenn voltunk és együttes erővel gyúrtuk meg a pizzához a tésztát, amit reggelire akartunk megenni. Josh szerint a házi az igazi, és ha lehetőségünk van rá, hát csináljuk meg mi magunk. Az együttes erő pedig abból állt, hogy miközben ő gyúrta és magyarázott én néztem, és azzal sugalltam neki az erőt. Ha pedig valaki beállítana, olyan lenne, mintha én is dolgoztam volna, ugyanis a ruhámon, a hajamon és az arcomon több liszt van, mint az indokolt lenne. Josh gondoskodott róla, hogy úgy nézzek ki, mint egy szorgos kislány, aki nagyon akar neki segíteni. Most az ő haja is tele van liszttel – kicsit erősebb nálam, ezért nem ment olyan könnyen, de próbáltam a lisztes kezemmel beletúrni a hajába – meg a konyhapadló is kapott egy kicsit. Szóval szinte már idillikus volt a sok nevetéssel az egész pizza sütés, olyan régóta, teljes szívből élveztem valamit. Ameddig hagytuk kelni a tésztát, Josh fényképeket csinált rólam – akaratom ellenére –, valamint kettőnkről. Ezeket a képeket visszanéztem és annyira mások voltak, mint amiket Cole készített rólam. Már én is látom a különbséget. Itt mosolygom, és nem látszik az arcomon a világfájdalom, a megsebezettség s a szemeim sem olyan szomorúak. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A feltéteket együtt raktuk fel a pizzára, majd alig vártuk már, hogy megsüljön. Amíg vártuk, hogy hűljön egy kicsit, Josh megmutatta a fényképezőjében lévő képeket a barátairól meg a suliról. Mikor már vagy százat végignéztünk és mindnél elmondta, hogy hol készült meg ki van rajta, elment, hogy megnézze eléggé kihűlt e már a pizza. Addig én tovább nézegettem őket. Megmosolyogtam egy képet, amin egy alvó fiú kezére éppen tejszínhabot nyomtak, de a következő képnél lefagyott az arcomról a mosoly. Robert volt rajta miközben grimaszolva néz a fényképezőbe. A következő képen Josh és Robert álltak egymás mellett egymás vállát átkarolva, az azutánin Jenny volt, amint lehajolt és éppen állt fel, közbe csúnyán nézett arra, aki éppen fényképezte őt. Tovább mentem, s azt láttam, hogy Jenny és Robert csókját is megörökítette Josh és itt egy kicsit lefagytam. Együtt látni őket, egymás mellett csókolózva olyan valóságossá tette az egészet. Hiszen eddig lehetett volna az egész csupán egy mese, de most már nem, most már biztosan valóság volt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Gyere, együnk Hope – robbant be vigyorogva a szobába Josh, majd felnéztem rá. A szemei elkerekedtek és halkan káromkodott az orra alatt, valószínűleg rájött, hogy nem csak a mostani haverjairól vannak képek a gépen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Sajnálom, Hope. Elfelejtettem, hogy ott vannak. Nem bírtam őket letörölni. – Mellém sietett és el akarta venni a kezemből, de elhúztam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Megnézhetem őket? – Josh hebegett-habogott egy kicsit, majd félve rábólintott. Valószínűleg attól félt, hogy nem bírnám ki, ha Robertről kéne képeket néznem. De én akartam. Josh leült mellém és az oldalához dőltem és így néztük végig a képeket. Nem akartam sírni vagy toporzékolni, megannyi jó emlék jutott az eszembe, ahogy a képeket néztem, elmosolyodtam. A volt osztályukról is rajta voltak még képek, egy kép még a matektanáromról is volt, ahogy éppen ordibál valakire. Magamról is találtam, amin a vidámparkban vagyunk és éppen Robert kezében van a kezem és lóbáljuk, mint a dedósok. Észre sem vettem, hogy Josh ott is csinált fényképeket. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Igazából annyiszor le akartam már őket törölni – mondta halkan a fülem mellett Josh. – De nem megy. – Valószínűleg ha nekem lenne egy fényképezőgépem rajta képekkel Robertről én sem bírtam volna őket letörölni, de már kezdem másképpen látni a dolgokat. Azon a napon, mikor Cole mellett kisírtam magamat az ágyamon, elengedtem Robertet és sokkal felszabadultabb vagyok. Hosszú idő lesz, amíg túllépek rajta, de már megtettem az első lépéseket. Már nem csak rá gondolok, nem rajta siránkozom és a képeit is képes vagyok mosolyogva nézni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Én úgy érzem, már képes vagyok másra is gondolni rajta kívül. Néha teljesen olyan, mintha egy ici-picit jól érezném magamat a bőrömben – nevettem fel halkan. Josh csak megpuszilta a fejemet, majd mivel a képek végére értünk kikapcsolta és eltette a fényképezőt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A pizzánk igazán finom lett és pont jókor lett készen, mert már nagyon korgott a hasam is. Elterveztük, hogy délután elmegyünk sétálni egy kicsit miután elment Miss Wattson, ugyanis ma már jön. Egyre ért ide és három órát tartott meg. Josh addig bevonult a szobámba nézte a tévét és Haylie-tól engedélyt kért arra is, hogy gépezhessen nála. Nem sokkal azelőtt, hogy végeztünk volna az óránkkal, valaki csengetett. Ki akartam nyitni, de Josh éppen a konyhában volt és azt mondta, kinyitja ő. Kicsit furcsállottam, hogy nem szól, hogy ki az, meg azt is, hogy nem nagyon hallottam egy ideig hangokat. Aztán megjelent Mira. Nem beszéltünk meg találkozót, szóval kicsit meglepődtem, hogy itt van.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Cső – köszönt az anyjának. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szia – köszönt vissza Miss Wattson, akin úgy szint látszott a meglepődés.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">A csávó – itt hátra mutatott Josh-ra –, azt mondta nem zavarok. Zavarok?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, dehogy.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én is mindjárt megyek – mondta az anyja.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt tudom, azért jöttem most, hogy biztosan végeztek. Csak vele nem számoltam – nézett hátra Josh-ra, aki elmosolyodott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Meglepi – tárta szét a karjait. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Miss Wattson gyorsan elmondta, hogy mit kéne átnéznem, majd el is ment. Bementem a konyhába Mirához meg Josh-hoz, ahol Josh éppen megpróbált rátukmálni a lányra egy szelet pizzát.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Feltételezem már bemutatkoztatok egymásnak – járattam köztük a tekintetemet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát fogjuk rá – mosolyodott el Josh. – De azért hallani akarom a te szádból is, hogy hogyan is mutatnád be Mirát. – Itt valószínűleg arra gondolt, hogy esetleg a barátnőm. Azért láttam rajta, hogy kicsit sérelmezni, hogy nem meséltem neki Miráról, de ő túlságosan el volt foglalva Cole-lal meg azzal, hogy mi van köztünk, így hát nem volt időm beszámolni a lány haveromról – nem tudom élhetek e erősebb kifejezéssel –, na nem mintha, amúgy terveim közt szerepelt volna. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Josh, ő itt hát egy barátom, Mira. Mira, ő itt Josh, Robert mellett ő volt a másik legjobb barátom. Vagyis még mindig az. – Mira nem mutatta semmi jelét annak, hogy zavarná a barát kifejezés, amivel illettem, viszont Josh álla kicsit leesett. Valószínűleg annál a résznél, hogy megemlítettem Robertet. Szerintem nem gondolta volna, hogy valakinek is meséltem róla. Na jó, én sem gondoltam volna magamról, hogy fogok, de hát ez van.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mira, nem mintha zavarna, hogy itt vagy, de mi szél hozott?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mivel te vagy a legnyugodtabb barátom, úgy gondoltam kicsit panaszkodom neked – felnevetett. Jól esett, hogy ő is kimondta, a barátjának tart. – De így hanyagolom egy kicsit a dolgot és legközelebb telefonálok, ha jönnék. – Nekem beszélt, de közben Josh-ra sandított.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miattam ugyan nem kell – legyintett szórakozottan Josh. – És nekem is nyugodtan kiöntheted a szívedet, én is jó hallgatóság vagyok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát azt meghiszem – Mira olyan hiszi a piszi mosollyal nézett Josh-ra. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Most miért? Mondd meg neki, Hope, hogy igazat beszélek. – Úgy éreztem magamat, mintha oviban lennénk. Csak megemeltem a szemöldökömet és inkább lehuppantam az egyik székre.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na látod, nem erősít meg a hitedben – Mira gonosz mosollyal nézett Josh-ra.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kíváncsi lennék, hogy hol szedett téged össze Hope.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Házhoz jöttem – mosolyodott el Mira angyalian. Hát, ez igaz is volt. Erre Josh vissza akart szólni valamit, de megszólalt a telefonja, amit a szobámban hagyott, szóval elment, hogy felvegye. Amint kitette a lábát Mira buzgó tekintettel fordult felém.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Baszki! Nagyon helyes, dögös pasi, és vicces. Mit tudsz, hogy ennyire jó pasik a haverjaid? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem tudom – mondtam, bár lehet, hogy ez csak egy költői kérdés volt. Mira elmosolyodott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerencsés vagy, hogy van egy ilyen barátod. Nagyon rendesnek néz ki ez a fiú.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Az is – mosolyodtam el. Kevés Josh-nál kedvesebb és megértőbb fiúval találkoztam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De mi a baj? Mit akartál mondani?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igazából csak a pasikról szerettem volna panaszkodni, akármennyire is nem az én reszortom. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi van velük?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt akarják, hogy döntsem el, hogy szilveszterkor melyikükkel leszek. Mármint a haverommal vagy azzal, akivel nem tudom mi van közöttük. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És választasz?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem! – csattant fel Mira. – Nem megyek sehova sem szilveszterkor. Utoljára pelenkás koromban nem buliztam szilveszterkor – dühösen fújtatott, és ahogy nézem, most jobb lenne minden törékeny dolgot eltüntetni a közeléből.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én sosem voltam sehol szilveszterkor és most sem megyek. Bár nem hiszem, hogy ez nagy vigasz neked.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Itthon leszel egyedül, vagy esetleg marad a macsó is?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">A macsó is – mosolyodtam el. - Nincs kedved akkor velünk lenni? Mármint ha addig nem gondolod meg magadat. – Mira elgondolkodva nézett maga elé. Gondolom mérlegelte, hogy mennyit veszíthet, ha velem marad, és mit nyerhet, ha mégis elmegy bulizni. Végül elkiáltotta magát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hé Macsókám, zavarna téged, ha veletek lennék szilveszterkor? – Nem tudom, hogy hogyan hallotta meg, hogy Josh végzett, de tényleg akkor lépett be a konyhába.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mennyi embernek adatik meg, hogy egy ördögfiókával tölthesse a szilvesztert? – Josh arcán huncut mosoly jelent meg, ahogy közelebb sétált hozzánk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Akkor majd találkozunk harmincegyedikén – Mira felpattant a székről. – Süss muffint – mosolygott rám. – Na én most léptem. Örülök, hogy találkoztunk, Josh.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mész is? – kérdeztem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nagyjából már kiöntöttem a szívem baját, szóval igen.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hé, engem kihagytál? – Josh tetetett sértettséggel nézte Mirát, aki csak megvonta a vállát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Így jártál.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Kikísértem Mirát, majd visszamentem a nappaliba, mert Josh már ott várt. Tudtam, hogy milliónyi kérdéssel fog megostromolni, hogy mégis ki ez a lány. Úgy terveztem, hogy megpróbálom a lehető legvázlatosabban előadni neki, hogy minél előbb túl legyünk rajta. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szóval, hallgatlak. Ki ez a lány?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">A magántanárom lánya, aki tényleg házhoz jött. Kicsit furcsa, de nagyon rendes.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Meséltél neki Robertről?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Aha. Azon kívül, hogy ki akartam magamat nyírni, nagyjából mindent tud. Ne kérdezd, miért mondtam el neki. Olyan furcsa, egyszerűen csak bízom benne. Megért engem. Neki is meghalt a legjobb barátnője és az apja is elhagyta. – Josh megértően nézett és végighallgatott. Az apákról eszembe jutott apa levele és ezt is elmeséltem neki, de kicsit később, mikor elmentünk sétálni. Szerencsére most sem tévedtünk el, és nem kellett miniszoknyás cserkészlányokra várnunk, akik majd megmentenek. Habár most télen megnézném őket, hogy mit kezdenek a kis szoknyájukkal. </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-22982618333245489272011-10-16T21:19:00.000-07:002011-10-16T21:19:04.126-07:0030.fejezet: Ellentét<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div style="text-align: right;"><i>"Vannak emberek, akikről tudod, hogy soha senkinek nem akarnak rosszat, és örökké melletted állnak. Nem sok ilyen van. De azért akad néhány."</i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><i> </i><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">December 28.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nem jutottam sokra a Cole ügyben, úgy voltam vele, hogy inkább nem strapálom magamat. Elég az apám miatti stressz is, nem kell még ez a valami, amit tegnap délután történt. Nem fogok vele foglalkozni, vegyük úgy, mintha meg sem történt volna, így legalább nem fog fejfájást okozni. Reggel mikor ettünk Haylie-vel, megkérdeztem tőle, hogy szerinte biztos jönnie fog-e apa. Azt mondta nem akar hiú reményeket táplálni bennem, nem tudja. A délután folyamán rá akartam magamat venni a tanulásra, de édes istenem nem ment. Túl sok minden járt ahhoz a fejemben, hogy a tananyagra tudjak gondolni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Dél körül kérdezte Haylie, hogy esetleg nem e lenne kedvem vele csokis muffint sütni. Miért is ne? Belementem, közben pedig beszélgettünk. Megtudtam, hogy azért volt annyi színű a haja tini korában, mert utálta a vöröset, és mert örök kísérletező, aki élvezte, ha meghökkentheti a szüleit. Elmondtam neki, hogy szerintem ő gyönyörű és a saját hajszíne áll neki a legjobban. Persze egyből vitatkozni kezdett, hogy nem, nem. Miután bekerült a sütőbe a muffin, az órájára nézett és rájött, hogy sürgős elintézni valója van, de siet vissza. Pont akkora ért vissza, mikorra megsültek a sütik. Hallottam, ahogy felhajt a garázs elé.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Megjöttem – kiabált, mikor kinyitotta az ajtót. Eddig még sosem csinált ilyet, most miért kiabálja be? Kimentem a konyhából a nappaliba, ahonnan a bejárati ajtóra látok, hogy megmondjam neki éppen időben jött.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Pont most lett…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szia. Hope! – mosolygott rám kicsattanó jókedvvel Josh.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">…kész – fejeztem be mondatomat leesett állal. Most tényleg ő áll előttem vagy hallucinálok?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem azért, hogy panaszkodnék vagy valami, de múltkor kicsit lelkesebb volt a fogadtatás. – Egy olyan na akkor most mi lesz mosollyal nézett, miközben én nem tudtam eldönteni, hogy elájuljak e. Jézusom, itt áll előttem Josh! Elindultam felé és szorosan köré fontam a karjaimat, el sem akartam engedni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem hiszem el – suttogtam. – Hogyhogy itt? – mosolyogva felnéztem rá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Te híztál - jelentette ki boldogan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tessék? – kérdeztem zavartan. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Híztál – mondta megint. – Úgy örülök neki, Hope!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nos, azért a legtöbb lány biztosan a fejedet venné – mosolyogtam tovább. Nem lehetett levakarni a képemről most, hogy itt van és ölelem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És mosolyogsz is. Sok dolog változott a legutóbbi találkozásunk óta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem annyira.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sokkal boldogabbnak nézel ki. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mert most az is vagyok – öleltem megint magamhoz. – Meddig maradsz? – Arra gondoltam, hogy szilveszterre visszamegy, szóval akkor megint nem lesz többet, mint ezelőtt, mert már huszonnyolcadika van.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Most érkeztem és te már ki is paterolnál? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, dehogy! Csupán érdeklődöm.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szilveszter után megyek haza. – Áh, ezt jól hallottam?!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Komolyan?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Aha.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem akarod a barátaiddal tölteni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Egész évben a barátaimmal vagyok, egy pár napot csak ki bírnak nélkülem nem? Téged kevesebbet látlak, és jobban hiányzol.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Te is hiányzol nekem. – Megint hozzá bújtam. Robert halála után jóval szorosabb lett a kapcsolatunk, bár nem ilyen áron kellett volna még közelebb kerülnünk egymáshoz. Hihetetlen szeretetet éreztem most Josh iránt, amiért szilveszterre lemondott egy nagy buliról a haverjaival és velem fogja tölteni itthon. Ugyanis nem nagyon terveztem elmenni sehova se. Lehet, hogy neki ez nem nagy dolog, de engem most olyan boldoggá tett, hogy az egész világot a keblemre tudnám ölelni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Rázúdítani mindent Josh-ra egyből nem nagyon akartam - értsd Jenny -, de magamban tartanom is nehéz volt, mert nagyon akartam látni, hogy mit szól hozzá. A szobámban voltunk és sütit ettünk, miközben néha elhatároztam, hogy elmondom, néha meg visszavonulót fújtam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Oké, Hope. Akarsz valamit?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tessék?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Néha úgy rám nézel – mosolygott. – Mi böki a csőrödet? Mondd csak el szépen, Josh-nak. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudom, hogy miért volt olyan ismerős neked Cole.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igazán? – vonta fel a szemöldökét. – Nem hiszed el, meddig idegesített, hogy nem tudom honnan. Tudtam én, hogy láttam már. Hol láttam?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nos azt nem tudom, csak azt, hogy ő Jenny bátyja. – Le nem vettem a szemem Josh-ról, minden egyes kis rezdülését akartam látni ezzel kapcsolatban. Először a homlokát ráncolta, majd félve kérdezte, hogy milyen Jenny.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Robert barátnője, Jenny.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ko…komolyan? – Josh szemei elkerekedtek, ahogy engem nézett. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Aha. Beszéltem vele, tényleg ő az. Talán nála láthattad egy képen Cole-t vagy valami…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ezt nem hiszem el. Jenny a szomszédod? Azt a rohadt…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát én is valahogy így reagáltam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És mit mondott?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Semmi olyat, amit ne tudnék vagy tudtam volna. Sajnálja, tudja, hogy fontos volt nekem Robert.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Azt mondta, miért nem jött oda a temetésen? – Erre csak úgy kínomban felnevettem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Félt tőlem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tőled? – elképedve nézett rám Josh. – Ne haragudj meg, de nem nézel ki veszedelmesnek. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ki tudja, mit rejt a külső – mosolyodtam el. – Attól félt, hogy hogyan fogok reagálni, ha meglátom.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hogyan reagáltál?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Először mérges voltam, de elszállt. Nem haragszom rá. Rendesnek néz ki. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Az is. Csak ő… – Josh arcán látszott, hogy ezt inkább nem akarja befejezni, megbánta, hogy elkezdte, de ki fogom szedni belőle.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak ő? – Josh csak nézett. – Ugyan már, Josh. Mondd el!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Az ellentéted. Mármint nem teljesen, csak. Mindegy… – idegesen felnevetett, majd látványosan másfelé szerette volna terelni a témát, kicsit zavarba jött, de ez rá egyáltalán nem jellemző. Ez bökte a csőrömet és még kíváncsibbá tett, szóval jelentőségteljesen ránéztem, hogy ezt fejtse ki jobban. Nagyot sóhajtott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nagyon közvetlen és nyitott, könnyen barátkozik, egyfolytában jókedve van, de ha esetleg el is szomorodik, akkor a legkisebb dolgokkal is fel lehet vidítani. Minden hülyeségre vevő, néha egyáltalán nem gondolja meg, mit csinál, csak fejest ugrik a dolgokba. – Nos, Josh tényleg csupa olyan dolgokat sorolt fel Jennyről, ami az én ellentétem. – Persze hát ezeknek a többségét Roberttől tudom – mintha kicsit mentegetőzésre fogta volna a figurát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne gondolj rosszra, ebből csak annyit akarok kihozni, hogy mennyire különbözőek vagytok és mégis mindkettőtöket annyira szeretheti ugyanaz a személy. – Egy pár pillanatig csak néztem rá és felfogtam a szavai értelmét. Igazából nem tudom, hogy ebben volt e valami mögöttes tartalom, hacsak nem az, hogy engem is a legbúvalbéleltebb embert is lehetséges szeretni. Hiszen ki az a hülye, aki inkább engem választ a vidám és barátságos, meg nyílt Jenny helyett? Nos, úgy néz ki egy ilyen ember biztosan volt. Ha Jenny előbb felsorolt tulajdonságaira gondolok az enyémek így az övé mellé helyezve sokkal durvábbaknak és keményebbnek tűnnek. Mellette úgy nézhetek ki, mint egy totál depressziós örökösen szomorú, halni vágyó lány – na van benne egy kicsit igazság, bár mostanában egyre kevesebb.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szereted a társaságomat? – néztem fel egy viszonylag hosszabb hallgatás után Josh-ra. – Úgy értem nem vagyok nyílt, jókedvem sincsen túl sokszor és túl sokat gondolkodom. Szerintem viccem sem vagyok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jajj, basszus, Hope! Én ezt nem azért mondtam! Hát persze, hogy szeretek veled lenni…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nyugi – szakítottam félbe. – Tudom, hogy nem azért mondtad, de válaszolj kérlek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope, annyi minden történt veled, érthető, hogy nem pattogsz, mint a gumilabda. Hosszú időbe telhet mindent feldolgozni. És van humorod – mosolyodott el.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tényleg? – néztem rá kételkedve.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem az, amitől mindenki dől a röhögéstől, nem. A tiéd inkább kicsit morbid, talán mondanám öniróniának. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Óh. Pedig annak a nagy részét megtartom magamnak. – Én is megengedtem magamnak egy halvány mosolyt, amit Josh viszonzott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És itt van a nagy áttörés is, a mosoly. Mikor múltkor jártam itt annyira figyeltem, de még megrándulni sem láttam a szád szélét, a szemed is annyira szomorú volt. Most nem. Miről maradtam le? – húzogatta a szemöldökét egy huncut mosoly kíséretében. Erre először nem a nagynéném vagy Mira jutott eszembe, hanem az a barna szempár.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Semmiről.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Elpirultál. – Josh arcán győzelemittas mosoly jelent meg és elégedetten kihúzta magát. – Csak nem pasizol? – Elegem van ebből a huncut, mindent tudó mosolyból!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem pirultam el! – vágtam rá, pedig nagy esély volt rá, hogy igen. – És nem pasizom. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És mi van Cole-lal, Jenny bátyjával? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mi lenne? </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Barátok vagytok? – Na ez jó kérdés, erre nehéz lenne válaszolni. Ha már barátság, arról inkább már Mira esetében tudok beszélni – bár abban sem vagyok biztos –, de arról fogalmam sincs, hogy Cole-lal van e köztünk valami, persze szigorúan csak a barátságra gondolok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szoktunk beszélni. – Azt hiszem, ezzel tökéletesen leírtam kettőnk kapcsolatát. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Aha – Josh sejtelmesen elmosolyodott, én meg úgy döntöttem, hogy lezárom a Cole témát. </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-267353889927003112011-10-10T10:43:00.000-07:002011-10-10T10:44:18.766-07:0029.fejezet: Karácsonyi meglepiSziasztok!<br />
<br />
Hoztam volna már a hétvégén a részt, de hát szemétkedett a technika bétámmal, na meg ezután még életveszélyes helyezetbe is került, de ezért elküldte a fejezetet! Örök hálám neked Baree, én hősöm :D<br />
<br />
Jó olvasást!<br />
<br />
<div style="text-align: right;"></div><div style="text-align: right;"><i>"Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. - Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is."</i></div><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Haylie már évek óta műfenyőt használ, abból is a legkisebbet. Egyedül tölti az ünnepeket, úgy sajnáltam. De most már sose lesz egyedül, nem fogom magára hagyni. Most azt mondja, az én tiszteletemre van igazi fenyő, amit már egy ideje megvettünk és feldíszítettünk. Megcsináltuk a pulykát és az elő ajándékomat, a sütit is megkóstoltuk, ami Haylie szerint isteni lett, és neki tetszett a rajta lévő rajz. Nesze nektek!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Jó volt Haylie-val tölteni az egész napot, bár valami nem stimmelt. Nem ismertem túl régóta, de az feltűnik, hogy más. Nem mosolyog annyit, vagy ha mégis nem teljesen őszinte, látszik rajta, hogy feszült. Valamit nyomja a begyét, de nem akarja elmondani. Nem tudtam, hogy most rákérdezzek-e, hogy van e valami baj, vagy ne szóljak semmit és majd elmondja, ha akarja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Délután, miközben azon nevettünk, ahogyan <span class="txt">Kevin McCallister állítja fel a két betörőnek a csapdákat, eldöntöttem, hogy megpróbálok kezdeményezni, és mégis csak rákérdezek, hogy van e valami baj.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span class="txt">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR"><span class="txt">Haylie, esetleg valami baj van?</span></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span class="txt">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR"><span class="txt">Baj? – fordult felém egy zavart mosollyal. – Nem dehogy, nincsen semmi. – Ezzel visszafordult a tévé felé. </span></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span class="txt">Lehet, hogy tovább kellett volna zargatnom, de nem olyan vagyok. Inkább csendben maradtam és végig néztem vele a filmet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><span class="txt">Nos, a nagynénémnek most már nyilvánvalóan volt valami baja, mert a nap további részében is olyan volt, mintha egy másik univerzumban élne. A szokásos anyáskodása is elmaradt, olyan volt, mintha engem kerülne. Vagy csak magába fordulva gondolkodott valamit. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: center;"><span class="txt">***</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Mikor reggel kinyitottam a szememet, nem is gondoltam, hogy mekkora meglepetést tartogat nekem az élet erre a karácsonyra. Fel akartam öltözni, de Haylie mosolyogva nyitott be a szobába és hívott ki a nappaliba, hogy megnézzük mit hozott a Mikulás.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Haylie, nem kellett volna ajándékot venned.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem én voltam, hanem a Mikulás – nevetett fel. – Nyisd ki! – kérlelt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Leguggoltam és felvettem a fa alól egy aprócska kis dobozt, ami piros csomagolóba volt téve, rajta egy kis fehér masni. Amint leszedtem róla a csomagolót, egy kis fekete ékszeres dobozka volt előttem. Vajon mennyi pénzt költött rá Haylie, és mi ez? Félve néztem fel rá, de ő csak bíztatóan elmosolyodott. Kinyitottam a dobozt, és kivettem belőle egy ezüst karkötőt, amire karkötő díszeket lehet feltenni. Most még egy sem volt rajta.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Köszönöm – mosolyogtam a nagynénémre. Az igazság az volt, hogy sosem szerettem az ékszereket, bár mivel ezt Haylie-től kaptam, hordani fogom.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szeretném, hogyha újra bírnál kezdeni mindent, ha boldog lennél. Remélem, ez segít majd benne. – Nem értettem, hogy pontosan mire gondol, amíg elő nem vett a zsebéből egy aprócska ezüst szívet, amit feltette a karkötőre. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ha látsz egy díszt, ami az itt eltöltött idő alatt emlékeztet valami jóra, tedd fel rá. Szeretném, hogyha a szív rám emlékeztetne, és arra, hogy szeretlek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Nem tudtam mit mondani, csak elérzékenyülten pislogtam rá. Nagyon sokat jelent nekem ez az ajándék, csakúgy, mint Haylie. Legszívesebben a nyakába borultam volna, de nem tettem. Inkább odaadtam neki az ajándékát, amit tegnap este én is a fa alá tettem. Miközben kibontotta tekintete köztem és az ajándék között ingázott. Levette a papírt, s mikor szembesült a képpel, ami az általam készített keretben volt nem tudta eldönteni, hogy rám, vagy a képre nézzen meghatott arckifejezéssel. Ha eddig nem esett volna le, most már biztosra tudom, hogy Haylie egy érzelmes nő, ugyanis elkezdtek hullani a könnyei. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Jajj Hope – szipogta, és közelebb lépett hozzám, s már át is ölelt. Először csak álltam ott majd én is átöleltem őt. Sokáig voltunk így és olyan biztonságban éreztem magamat, egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna ha, anya is ilyen. Ha őt is meg lehetett volna ölelni, vagy ha egyáltalán meg akart volna ölelni valaha is. Az én szemembe is könnyek szöktek, de gyorsan kipislogtam őket, nem akartam anyám miatt pityeregni, inkább már sírok meghatódottságomban és boldogságomban, hogy itt van nekem Haylie, akivel tényleg mindent újra kezdhetek. Mert olyan jó úton voltam az utóbbi időben afelé, hát nem fogok meghátrálni. Haylie bontakozott ki az ölelésből, és amikor megláttam az arcát, rossz érzés lett úrrá rajtam. El is felejtettem a tegnapi furcsaságát, de most újra láttam a szemében.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mutatnom kell valamit – halkan beszélt, szinte közelebb kellett hajolnom hozzá, hogy halljam. Tekintve a félénkségét, egészen biztos vagyok benne, hogy nem biztos benne, hogy az a valami el fogja nyerni a tetszésemet. Letette a kávézó asztalra a képet, majd bement a szobájába és pár pillanat múlva egy papírdarabbal, pontosabban egy képeslappal tért vissza.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mi ez?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nézd meg – nyújtotta át. Kételkedve vettem el, és néztem meg. Egy egyszerű karácsonyi lapnak nézett ki, az elején egy karácsonyfával. Tétován fordítottam meg, nem tudtam, hogy rám tartozik-e, amit esetleg a hátán találok, de Haylie bólintott. Az írás nem volt a legszebb, de elbírtam olvasni.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Kedves, Haylie!</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Nem tudom, hogy megkapod-e, hogy ott laksz-e, mint eddig. Tudom sok évvel ezelőtt beszéltünk és írtam utoljára, de nem bírom tovább. A remény, amit halottnak hittem újra és újra felüti a fejét – </i>kérdőn felnéztem közben Haylie-ra, hogy biztos, hogy látnom kell-e ezt, de a tekintetével jelezte, hogy folytassam.<i> Utálhatsz, kidobhatsz a házadból, de hiányzol. És talán tudsz valamit Róla. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A feladónál nem volt név, semmi aláírás vagy elérhetőség. Viszont egy furcsa érzésem támadt, valamit összeszorította a szívemet, ahogy az írást néztem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Kit ért Róla alatt? – kérdeztem halkan, szinte már én is suttogtam. Legbelül tudtam a választ, és hogy ki írta a levelet, de nem mertem reménykedni, mert ha kiderül, hogy mégsem, az nagyon fog fájni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Téged – mondta Haylie, mire egy pillanatra azt hittem, hogy elájulok. Ő az! Tudtam, hogy Ő írta a levelet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ide fog jönni? – remegtem az idegességtől, a gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. A szívem őrült tempóban vert, legszívesebben sikítottam volna.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Úgy gondolom, igen. Féltem, hogy hogyan fogsz reagálni… – kezdett volna bele, de belefojtottam a szót.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem hiszem el. Ez lehetetlen! Apa ide fog jönni – most öröm könnyek szaladtak végig sebesen az arcomon, tényleg képtelen voltam felfogni, hogy mit is tudtam meg az imént. Apám, ide fog jönni! Azt nem tudom mikor, de találkozhatom vele! Aztán hirtelen félelem söpört át rajtam, hogy mi van, ha nem tetszem neki, ha már nem szeret, de ezt elvetettem. Hiszen a reményről beszélt, ami újra meg újra felüti a fejét, szóval ő is reméli, hogy megtalál engem. Ó ha tudná, hogy itt vagyok, biztosan hamarabb jönne. Miért nem adott meg címet? Akár magam rohannék el odáig és vetném magamat a karjaiba zokogva. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.4pt;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna apámra, és arra, hogy mikor fog jönni. Na jó, a napjaim nagy részét az ezen való gondolkodás töltötte ki, miközben Cole pulcsijában feküdtem az ágyamon. Apropó, ha már Cole-nál tartunk furcsálltam, hogy még nem állított be, hogy összehozzon egy véletlen találkát a húgával. De talán Jenny elmondta neki, hogy már találkoztunk, és leszáll rólam ezzel kapcsolatban. Az emlegetett szamár hamar megérkezett, de későn észleltem fel, és már csak azt hallottam, hogy Haylie megköszön valamit és elmondja, hogy a szobámban vagyok, majd már hallottam is a lépteket. Ó a fene! Amilyen gyorsan csak tudtam lerángattam magamról a pulcsiját és ledobtam az ágy másik oldalán a földre, pont mikor kopogtattak.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Gyere. – A hangom még kicsit remegett. Cole mosolyogva dugta be a fejét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Zavarok?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Öm, nem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Csak visszahoztam a tálat, amibe a sütiket hoztad. Anyu küldött benne virslis kifliket. Nem csokis muffinok, de finomak. Ezek Jenny kedvencei, de attól ellopja az én csokisaimat is. Mellesleg Jenny. – Cole furcsán rám nézett, miközben beljebb jött és leült a forgószékemre. Én nyeltem egy nagyot. – Mondtam neki, hogy be akartak titeket mutatni egymásnak, de elküldött a francba, hogy a saját dolgommal törődjek, és hogy már ismer téged. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hm…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mit hmm? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Cole.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Lehet nekem is meg kéne mondanom neked, hogy menj a francba és törődj a saját dolgoddal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tessék? – Cole-t sosem láttam még így meglepődni, ezen felnevettem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Csak viccelek. Finomabban fogalmaznék.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Gyönyörű vagy, mikor nevetsz vagy mosolyogsz – Cole halványan elmosolyodott és mélyen a szemembe nézett barna szemeivel, én pedig csak zavartan néztem magam elé, meglepett a hirtelen témaváltás. Éreztem, hogy az arcom színt vált, zavartam fordítottam el a fejemet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem tudom, hogy mi közötök van egymáshoz a húgommal, de tegnap annyi ideje már, szívből láttam nevetni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Hát most erre mit tudjak mondani? Az igazat biztosan nem, szóval inkább csak némán néztem őt, és reméltem, hogy nem vár el többet.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Oké, egyikőtök sem akarja elmondani. – Valahol a dühös és megadó között nézett rám, mire bólintottam. – Jó, oké, feladom egy időre. De gondolom említettem már, hogy mennyire makacs vagyok.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Igen, említetted. De nem csak te vagy makacs. Ha nem akarok valamit, azt nem fogom megtenni. – Próbáltam nagyon elszántnak kinézni, de Cole egy pillanatig meghökkenve nézett rám, majd a képembe röhögött. Ez rosszul esett! Tényleg arra játszik, hogy lerombolja az önbizalmamat? Lehet, hogy nem vagyok annyira makacs, de próbálkozom.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Most min nevetsz? – kérdeztem komoran. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Három-null a javamra, Hope. Hát melyik világrészen vagy te makacs?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Három-null? – néztem rá értetlenül.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Fényképezés, aztán megkerestél és a motor. – Nem tudtam megszólalni. Csak néztem őt, hogy most ezt komolyan gondolja? Ezeket ő annak könyveli el, hogy én beadtam a derekamat? Na jó, hát azt csináltam, de én azt, hogy elmentem hozzájuk nem tekintettem annak, és a motorozásért sem könyörgött amúgy, magamtól mentem bele.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Te… – Még mindig nem találtam a megfelelő szavakat. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én? – huncut mosoly ült ki az arcára. Nos, azt onnan le fogom törölni. Gyorsan kellett döntenem, és kockáztattam ezzel a szobám és az íróasztalomon levő tárgyak épségét, de amilyen gyorsan tudtam felkaptam a hátam mögül egy párnát és teljes erőből felé hajítottam. A célzással nem lett volna baj, elég pontos voltam, csak hogy simán elkapta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ez felhívás egy párna csatára? – vonta fel a szemöldökét és láttam megcsillanni a huncut fényt a szemében, hogy bizony mindjárt nekem jön azzal a párnával és akkor nem tudok majd menekülni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem. Nem tudtam megfogalmazni, amit akartam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ezért hozzám vágtál egy párnát?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mint láthatod. – Erre Cole megint felnevetett, majd hirtelen felpattant, az ágyam előtt termett és villámsebességgel nyúlt a bokámhoz, majd rántotta ki az egyiket a törökülésből. Hanyatt vágódtam, ő pedig lehúzott magához.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ezt megtorolatlanul kéne hagynom? – Felém hajolt és szinte már suttogott én pedig libabőrös lettem. Jézusom mit csinál?! És én mit csinálok? Beszélni nem tudtam, annyira zavarban voltam, a fejem pedig egészen biztosan pipacspiros színt vett fel. A szabad lábammal meg akartam rugdosni, de nem volt szívem bántani.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hát… – dadogtam. Vajon élvezi, hogy ilyen reakciót vált ki belőlem? Hogy alig bírok beszélni és ránézni? Hogy elönt a forróság? A barátok ilyet határozottan nem csinálnak, ráadásul, neki barátnője van! Nem tudok sokat a szerelemről meg arról, hogy hogyan csajoznak a fiúk, de ha én ezt csinálnám egy lánnyal, az már nekem nem puszta baráti dolog lenne (vagyis lehetne, ha nem beszélni ilyen halkan és érzékien, és nem nézne rám így). Nekem meg baromira nem kéne azt éreznem, amit érzek. Nem elég, hogy megveszek azért a rohadt pulcsiért, most a pulcsi gazdája egyre közelebb jön hozzám, a szívem gyorsabban ver és tovább feszíti az idegeimet. Nagy levegő Hope, ez csak Cole! Eszembe jutott Cole jellemzése Mira szájából, ami nem segített sokat. Na persze, hogy ezután megint a mocskos pólóra gondoltam, és hogy mennyire szexi volt benne. Sajnáltam, hogy most volt rajta pulcsi. Hülyének nézne, ha megkérném, hogy vegye le? Jézusom! Ez nem én vagyok, én nem gondolok ilyenekre! Mit tett velem ez a fiú? Felnéztem közvetlenül az arcába, a szemébe és elfelejtettem levegőt venni. A szívem úgy verdesett, mint egy kétségbeesett kalitkába zárt madárka és a csendben, ami túl hangos volt, szinte hallottam a dobbanásokat. Hirtelen nyílt ki a szobám ajtaja és lépett be Haylie.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Figyu, Cole… – És itt nem tudta folytatni, mert az álla valahol a padlón landolt a jelenet láttán. Én az ágyamon fekszem, miközben az egyik bokámat Cole fogja és felém hajolva úgy néz, hogy én azt elmondani sem tudom én meg valószínűleg valahol az ijedt, zavarodott és csodálkozó érintkezésén néztem rá. Cole semmi hirtelen mozdulatot nem tett, lassan elengedte a bokámat, majd mosolyogva Haylie felé fordult.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Igen?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Bocsánat, hogy zavarok. – Haylie-n látszott, hogy iszonyatosan zavarban van, talán majdnem annyira, mint én. – Kopoghattam volna – kacarászott idegesen. – Na én megyek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Várj! Mondd csak, semmi sem történt. – Hát jó, lehet, hogy neki semmi, de, hahó, a szívem majdnem kiugrott a mellkasomból! Ez neked a semmi kategória Cole Sullivan? Végül is lehet, hogy neki ez megszokott dolog és én fújom fel az egészet. Nyugi Hope, felejtsd ezt el, mintha meg sem történt volna. Elvégre nem is volt olyan közel hozzám, csak felém hajolt, de volt majdnem egy méter közöttünk. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hát…Én csak Jenny-ről akartam kérdezni, hogy most itthon van-e, mert tudod akartam vele beszélni, de hát... Most megyek – mutogatott még mindig zavartan kifele. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Otthon van.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Óh, csodás! Sziasztok. – Ezzel villámgyorsan becsukta az ajtót és elment. Időközben felültem az ágyon és azon agyaltam, hogy most mennyire indokolt nagyon nagy zavarban lennem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Viszont Cole úgy fordult vissza felém, mintha semmi sem történt volna.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nekem most mennem kell. – Ezután a mondata után pedig az események furcsa fordulatot vettek. Ha nem fordítja hátra a fejét és nem látja meg az orchideámat az ablakban, akkor nem akar oda menni, hogy közelebbről is megnézze és megdicsérje. Ha nem megy oda, akkor visszafelé nem látja meg az ágyam mellé ledobott pulcsiját. Nos, nem volt ekkora szerencsém, mert hátra fordította a fejét, meglátta az orchideát és a pulcsit is.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ez az én pulcsim? – lépett hozzá közelebb és felvette a földről. Az agyam teljesen lefagyott nem tudtam mit mondani és most a félelemtől kezdett gyorsabban verni a szívem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Biztosan levertem – böktem ki. Cole rám nézett. – Vissza akartam adni, csak eddig elfelejtettem – gyorsan felpattantam, hogy elő vegyem a szekrényből a ruhát. – Tessék – nyújtottam át neki. Közben magamban imádkoztam, hogy ne kérdezze meg a pulcsija miért volt elől a ruha meg miért a szekrényben. Csak egy mosolyt kaptam tőle, amitől nem éreztem jobban magamat, mert olyan volt, mintha átlátna rajtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Köszi. Akkor szia!</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Szia – nyögtem ki nagy nehezen. Az vesse rám az első követ, aki ezek után ki bírt volna nyögni valami mást vagy értelmesebbet. Csak nem fogom marasztalni, menjen csak nyugodtan, gondolkodnom kell. Fel kellene fognom, hogy mi is történt most, az sem érdekel, ha túlgondolkodom. Mellesleg még a pulcsiját is elvitte!</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-25482027466447441232011-10-05T07:39:00.000-07:002011-10-05T08:40:10.024-07:00Kiegészítő a 28. fejezethez<i>Sziasztok! </i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Sokat agyaltam, hogy mi legyen ezzel a kis résszel. Fejezetnek túl rövid, és nem túl eseménydús, de kihagyni se szerettem volna. Így hát úgy döntöttem, az előző részhez felteszem kiegészítő minifejezetként. Külön idézetet sem kap, ez is mutatja, hogy nem teljes értékű fejezet. Két oldalas, akit érdekel egy kis Hope, Mira, Jenny délután, az olvassa el :D</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Jó olvasást! </i><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Hogy miért csináltam? Nem tudom, ne kérdezze senki. Semmi sem úgy sült el, ahogy gondoltam, minden kusza. Látva és hallva Jennyt minden megváltozott, nem tudtam őt hibáztatni, hiába is akartam. Talán a józan eszem meggátol abban, hogy hülyeségeket tegyek a pengével való közeli barátkozásom óta. Úgy sírt ez a lány itt mellettem, mint én. Látszott rajta, hogy tényleg szerette Robertet és fontos volt neki. Hát ki vagyok én, hogy ezt kétségbe vonjam? Szóval most itt jön mellettem Miráék felé, ahova valószínűleg be fog jönni és talán hármasban sütünk sütit, akármennyire is nem akartam ezt.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Mira enyhén meglepődött, mikor az oldalamon Jennyvel becsengettem hozzájuk, de egy szóval sem mondta, hogy ez zavarná. Kedvesen hívta be a lányt, aki egyből a fürdőszoba után érdeklődött.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mikor találkoztatok? – kérdezte Mira, mikor Jenny elment.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Egyszerre jöttünk ki a házból – húztam el a számat. – Ugye milyen béna?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">De minden okés? Megbeszéltétek? – Mira még csak figyelemre sem méltatta előbbi megjegyzésemet, ami szerintem minimum egy mosolyt megért volna, de ha nem, hát nem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Hát, fogjuk rá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem is kellett Cole-nak a találkozót összehoznia. Mikre képes a Sors – mosolyodott el Mira, s én is hálát adtam, hogy ez az egész jelenet nem Cole előtt történt meg. Jó lesz, ha egy ideig még semmiről sem tud.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ne is mondd – csóváltam meg a fejemet.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Időközben Jenny is visszaért, aki el volt szörnyedve, hogy milyen rondán néz ki a sok sírástól. Én inkább nem mondtam semmit, de Mira egyetértően bólogatott, mondván most mit tagadja az igazságot? Tényleg nem úgy nézett ki, mint aki szemét akar lenni, csak szimplán egyet értett. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A sütés számomra kellemes kikapcsolódás volt, bár Jennyt jobb volt távol tartani a konyhától és a készülő tésztától. Tényleg lehet abban valami, hogy Cole-nak komoly traumát okozott, miután megkóstolta a húga sütijét, mert még a fakanál sem állt jól a kezében. Az egyetlen feladat, amit kiválóan el tudott végezni, hogy a sütis tálakból a maradék tésztát meg krémeket szépen kinyalogassa. Mirában viszont egy igazi tehetség lakozott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Süssünk kettőt, mert ez olyan jól néz ki, hogy én meg akarom enni – nézett nyál csurgatva a már sütőben lévő kreálmányunkra, ami kakaós piskóta volt, aminek a lapjai közé majd különböző pudingokat teszünk.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Én benne vagyok! – pattant fel élénken Jenny, aki már teljesen kivirult, arcán nem látszottak a sírás nyomai. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ne haragudj, de csak lelkesedésed van, tehetséged nem. Nem akarok ételmérgezésben meghalni – hűtötte le Mira Jennyt egy gonosz mosollyal, aki bánatosan ült vissza a székre.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mintha csak Cole-t hallanám – forgatta meg a szemét. Felnevettem, ugyanis megint eszembe jutott, hogy Cole hogyan mondta, hogy egyszer megkóstolta azt, amit Jenny sütött. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mellesleg, Cole – huncut fény csillant Jenny szemében, ahogy rám nézett. Nem sejtettem sok jót. – Csak modellkedsz neki, vagy több is?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem modellkedem neki.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem? – húzta fel a szemöldökét.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Egyszeri alkalom volt, csak azt akartam, hogy hagyjon békén.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mikor elmondtam Mirának, hogy Cole egy pályázathoz le akart fényképezni, egyből azzal jött, hogy mi van, ha legközelebb akt fotókat akar, mert a playboy-hoz áll be fényképésznek. Ezt a kis viccesnek szánt megjegyzését inkább meg sem hallottam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Szerencsére Jenny hamar túljutott a Cole témán, inkább azért pedálozott, hogy legalább a puding elkészítését bízzuk rá.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ha leégeted a konyhát, kinyírlak – adta át Jenny kezébe Mira az edényt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Nem fogom leégetni – mosolygott a lány és bele vetette magát a pudig készítésbe. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mikor megsült a Haylie-nak készített piskótám és megtöltöttük pudinggal a tetejére rajzolni akartam tejszínhabbal. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ez nagyon béna lesz – húzta el a száját Jenny. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Mint egy öt éves – mondta Mira.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Jó ez így – néztem rájuk mérgesen, mikor végeztem az első pálcika ember felrajzolásával. – Nem a szépsége a lényeg, na.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">A mienkre én rajzolok. Ilyet meg nem eszek – fikázta tovább a sütit Jenny.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én sem – nevetett fel Mira.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Kedvesek vagytok – motyogtam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Biztos, hogy a süti közelébe engedhetünk? – nézett Mira kételkedve Jennyre.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Persze! Rajzolni tudok – büszkén elmosolyodott. – Én voltam a rajztanárunk kedvence – húzta ki magát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Kíváncsi leszek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Én is – értett egyet Mira. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Befejeztem a két pálcika embert, akik mosolyogtak és rajzoltam közéjük egy béna szívecskét. Lehet, hogy kicsit béna meg sablonosnak néz ki, de szerintem Haylie örülni fog neki, és még finom is lesz – legalábbis remélem.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"> Jenny neki állt a másik sütinek, és Mirával leesett állal figyeltük, hogy mi művel a tejszínhabbal. Pillangókat és virágokat rajzolt a süti tetejére, de olyanokat amit én ceruzával akkor sem tudtam volna megcsinálni, ha vért izzadok. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Baszki – nézte Mira leesett állal a kész remekművet.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Ja – bólogattam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Jenny büszkén kihúzta magát és lenézett a művére.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Tudom – mosolyodott el Jenny.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span><span dir="LTR">Te aztán nem vagy szerény.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Erre Jenny még szélesebben elmosolyodott. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A délután folyamán Miss Wattson is hazaért, akin látszott az enyhe meglepődés, de inkább nem szólt semmit, nem is zavart csak elvonult a dolgára. Jenny és Mira olyan volt, mint két ovis. Mindketten szinte remegve várták, hogy a süti megdermedjen annyira, hogy azt vágni lehessen (igazából egy napot várni kéne vele, de őket erről nem lehetett meggyőzni). Mikor estefelé mégis felvágtuk, na akkor szinte az egészet megettük, pedig egy torta nagyságú volt. Mellékesen megjegyzem, hogy szerintem híztam, pár nadrágomon már észreveszem, hogy jobban kitöltöm. Igazából nem csodálkozom, mert hetek óta szinte csak sütit zabálok, ha mást nem is. És ha még jó pár kilót magamra tudnék szedni, az maga lenne a mennyország. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nyolc körül indultunk haza Jennyvel. Ha nekem bárki azt mondja, hogy miután találkozom vele, együtt fogjuk vidáman tölteni az egész délután, hát én szerintem képen röhögtem volna. Viszont jó volt, hogy ennyi időt együtt töltöttünk, mert legalább egy kicsit megismertem és egyáltalán nem rossz lány. Tényleg kicsit őrült Roberthez képest, de azt hiszem éppen ezt szerette benne. Mindig mosolyog, vicces és aranyos. És ha felteszem magamnak a kérdést, hogy miért is nem haragszom Jennyre, és miért nem durcázom miatta, azt hiszem van rá válaszom. Hosszú idő óta, végre tudok valamire válaszolni. Szóval, ha feltenné valaki ezt a kérdést, azt felelném, hogy azért, mert fontosabb számomra, hogy megismerhessem azt a személyt, akit Robert szerelemmel tudott szeretni. Fontosabb, mint hogy utálkozzam, mert annak mi haszna van? További keserűséget hozna csak az életembe, abból meg úgy is van már elég. Persze, ha csak egyszer szembe találom magamat Jennyvel, úgy, hogy előtte nem tudtam felkészülni gondolatban, hogy nemsokára találkozunk, lehet másképp reagáltam volna. Akkor nem biztos, hogy sütögettünk volna, sokkal inkább valami durvább. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-46944217778950025082011-10-02T01:09:00.000-07:002011-10-02T01:09:17.825-07:0028.fejezet: A húgica<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div style="text-align: right;"><i>"A csalódottság a nyuszik haragja. Nem kell mindent szelíden viselned, olykor nem gáz, ha bepipulsz."</i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az a tervem, miszerint nem leszek Mira barátja, és nem engedem közel magamhoz, dugába dőlt. Eleve halva született ötlet volt, mert amikor először beszélgetünk, már tudtam, hogy nem tudom nem kedvelni. Mert valljuk be, megkedveltem és szerettem vele lenni, beszélgetni. Most végeztem dr. Wennell-nél, és várok rá kint az épület előtt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nos, szóval, hogy is volt ez? Bocsáss meg, de hadarsz és semmit sem értek – mondta Mira. Nekem még sosem mondták, hogy gyorsan beszélek, legyek lassabb. E tény miatt elmosolyodtam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mikor beállított, hogy beszélnünk kell Jenny-ről a vér is megfagyott az ereimbe, de mint kiderült nem tudja, hogy bármi kapcsolatban voltam Roberttel. Csak biztos benne, hogy valamit nem mondok el neki, mert annyira furcsa lettem, mikor megláttam a húgáról a képet a szobában.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És most beszélni akar majd Jennyvel, hogy ő tudja-e ki vagy? Mit mondtál neki végül?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem beszél vele, isten ments! – rémültem egy pillanatra halálra. Ha a csaj nem totál hülye, akkor biztosan rá jönne ki vagyok, így látatlanba is. – Viszont makacs, nagyon. Hiába mondtam neki, hogy csak emlékeztetett valakire, nem hitte el. Azt akarja, hogy találkozzam vele – sóhajtottam egy nagyot. Bizony, Cole nem hitt nekem és mivel a tesója nem sokára haza jön, szervezni akar egy találkát, amibe persze nem mentem bele. Viszont nem hatottam meg, mert úgy is el fogja érni, amit akar, mindig eléri, s erre emlékeztetett is. Ekkor dühösen ránéztem, majd megmutattam neki, hogy merre van az ajtó, amin kimehet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jenny-vel?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ja! A téli szünetre haza jön! Miért nem tud ott maradni, ahol van? – kérdeztem kétségbeesve Mirától.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mert karácsonykor a családjával akar lenni? – nézett rám tetetett bizonytalansággal. Nekem ki is ment a fejemből a karácsony, egyáltalán nem hiányzik. Sosem volt vele bajom, de nem is nagyon szerettem. Mondjuk úgy, egy semleges nap volt, csak egy a többi közül. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerintem igaza van, és úgy sem tudsz egy „véletlen” találkozást elkerülni. Nem akarsz vele találkozni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem! – csattantam fel. Mira kételkedve rám nézett. – Na jó, egy kicsit – rántottam meg a vállam. – De ne legyen ott Ő! Nem kell, hogy árgus szemekkel figyeljen, sőt, nem is kell tudnia, hogy találkoztam a húgával, bár mondom, nem tervezem. Cole-nak nem kell tudnia a múltamról és arról, hogy közöm volt ahhoz a Roberthez, aki Jenny pasija volt – megint hadartam idegességembe és izgalmamba. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Akkor cselezzétek ki – mosolyodott el gonoszul Mira. – Segítsek? Szívesen segítek! – csillantak fel a szemei. Megdörzsöltem a halántékomat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem tudom mi lesz még.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De ha kell segítség, szólj nyugodtan – mosolygott rám, amit én is egy mosollyal viszonoztam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Beszéljünk másról. Szerinted mit kellene adnom Haylie-nak karácsonyra?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szerintem nem várja el, hogy adj neki bármit is.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De szeretnék. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Annyi mindent tett értem, a minimum, hogy adok neki egy ajándékot. Nem fényűzőt és drágát, hanem olyat, amivel kifejezhetem, hogy fontos nekem és szeretem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem ismerem őt, nem tudom mit szeret, mi fontos neki.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Én sem – mondtam csalódottan. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Aztán ahogy kimondtam, eszembe jutott valami. Tényleg nem nagy ajándék, és inkább eszmei értéke van, vagyis lesz, de remélem örülni fog neki. Vagy legalábbis az ajándékom segítségével rájön, ha eddig nem tette, hogy fontos nekem. Viszont ebben szükségem lenne Mira segítségére.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Na mi az, kitaláltál valamit?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Aha, de szükségem lenne a segítségedre. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Oké – mosolyodott el egyből, úgy, hogy még nem is tudja, mit kell majd csinálnia, miben kell segítenie.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jajj, Hope miért nem előbb szóltál? Kicsit rendbe szedtem volna magamat. Az első közös képünkön nem akarok boszorkánynak kinézni – mondta Haylie, miközben a barnásvöröses haját próbálta beállítani, ami szerintem mindig jól állt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem tökéletes babát akarok a képre, hanem téged. És ha te boszorkány vagy, én egy boszorkányt akarok – rámosolyogtam. Igen, bizony mosolyogtam, mostanában így szórom a mosolyokat, ha olyan kedvem van. Dr. Wennell még nem kapott belőle – egy ideig még nem is fog –, de például Miss Wattson már kapott. Amikor először mosolyogtam Haylie-ra ittlétem alatt először, a nagynéném meglepődött, majd szélesen ő is elmosolyodott és boldognak látszott. Most meghatottan nézett rám, majd leült mellém a kanapéra.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mondjátok, hogy cuki barna szemű srác – villantott Mira egy ezer wattos mosolyt, mielőtt elkészítette a nagynénémmel első közös képünket.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Nem akartam másodikat, nekem az elsőre volt szükségem. Mindegy, mennyire béna lett ez az első és tökéletes. Saját magam készítek hozzá keretet és oda adom Haylie-nek. Tényleg nem nagy dolog, de szívből adom és ez a lényeg. Haylie nem sejthette, hogy visszakapja a képet, csak azt kérte, hogy mutassam meg neki, ha előhívatom, mert nem ám gagyi fotópapírra akartam kinyomtatni, s nem is mutattam meg neki, mikor készen lett. Azt akartam, hogy olyan legyen, mintha még filmes fényképezővel csináltuk volna. Mira ebben is a segítségemre volt, mert másnap elkísért egy fotós boltba, ahol egy kedves középkorú nő megcsinálta. Már csak a keret hiányzott és a nagy süti, amit elterveztem. Mikor Mirának vázoltam az ötletemet, azt mondta szeretne segíteni sütni, mert bár nem szokott és nem is érdekli, de amit én csináltam nagyon finom lett és kipróbálná. Ennek a hétnek a délutánjait, mikor mindketten ráértünk szinte végig együtt töltöttük és beszélgettünk meg nevettünk. Nem túl sokat az igaz, de nevettem is. Furcsának találtam a lányt, mert mikor először meglátott, lazán megkérdezte, hogy én lúzer, mit akarok tőle, és most itt van. Nem zárkózik magába, és nem szomorú. Már mióta nem láttam szomorúnak, nem tudok elmenni rajta.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Mint megtudtam, Cole többször is keresett, de mivel szinte alig voltam otthon, sétáltam vagy hobbiboltokat jártunk Mirával, ezért szerencsére nem talált meg. Haylie szerint meg kéne keresem, hogy beszéljünk, de szerintem meg nem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">December huszonharmadika van, Haylie már szabadságon csücsül, ezért Mirához megyek sütit sütni. Nem akarom, hogy Haylie lássa. Mikor kiléptem az ajtón indulásra készen, velem szembe pont akkor nyílt a Sullivan ház ajtaja és lépett ki rajta egy lány, aki nem a szőke volt, hanem a barna. Egyből észrevett, én meg lemeredve néztem rá. Ő nem tulajdonított nekem nagy figyelmet, de pár pillanat után visszakapta a fejét és láttam rajta, hogy arcára kiült a halálfélelem, rémület és döbbenet. Felismert. Pár pillanatig csak álltunk és néztük egymást, majd én tettem egy tétova lépést, hogy lesétáljak a három lépcsőfokról. Követte a példámat a másik oldalon. Nem is tudom mit éreztem, most hogy velem szemben állt. Nem akartam oda menni hozzá, jöjjön ő ide! Mikor láttam, hogy nem fog, nemes egyszerűséggel elindultam Miráék felé, de hallottam, hogy valaki követ.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kérlek! – szólt utánam. A hangja megremegett, de nem tudtam attól eltekinteni, hogy még szimpatikusabb volt, mint a telefonba. Lassan megfordultam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ahogy megláttalak, felismertelek – halkan beszélt, szemeit lesütötte. Én közben jól megnéztem magamnak. Arcvonásai finomak és kislányosak voltak, pisze orra és nagy zöld szeme, kissé kerek arca. Hasonlított az anyjára, Cole-lal csak a barna hajuk árnyalata egyezett. Nem tudtam mit mondani.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sok képet láttam rólad, és mikor Cole-nál megláttam a képedet… – Nem fejezte be. Vagy nem tudta, vagy nem akarta. Szóval az a hülye fal a hibás azért is, hogy ő felismert! – Meg akartalak keresni – mondta halkan. – Úgy érzem, beszélnünk kell – könyörgő szemekkel nézett fel rám, mintha sejtené a visszautasításomat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, nem kell. Kellett volna a temetésen. – A hangom már hónapok óta nem volt ilyen hideg, utoljára anyámmal beszéltem így, mikor otthagytam. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudom, de…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">De mi? – kérdeztem mérgesen. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Féltem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Óh, nem mondod?! Mégis mitől? A minimum lett volna, hogy oda tolod elém a képedet! Ez… – Az agyam elborította a vörös köd nem is tudtam, hogy folytassam. Nem akartam én veszekedni, ordítozni vele, csak úgy jött. Sosem volt még olyan, hogy ennyire felül kerekedtem egy vitában – na jó, ez ne is nevezhető vitának –, de most olyan voltam, mint Jack, Jenny pedig én voltam. Viszont egyáltalán nem sajnáltam őt. Nem szerethette annyira Robertet, mint én, nem is sejtheti mit éreztem az elvesztése után. Jóval több volt az, mint félelem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tőled – suttogta. Itt kissé megrökönyödtem. Mi?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tőlem? – kérdeztem vissza.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudtam, hogy Robertnek mennyit jelentettél és ez fordítva is biztosan igaz volt. Nem tudtam, hogy fogsz reagálni, ha meglátsz, hogy mit fogsz szólni. Azt hittem, hibáztatni fogsz.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Van miért? – kérdeztem kimérten. Jenny bűntudatos arcot vágott, mire felébredt bennem a vadállat. – Van? – ordítottam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Picit összezörrentünk, és ezért ült be Dan mellé. Amúgy velem jött volna, én nem szoktam inni – sütötte le bűntudatosan a szemeit. Ordítani akartam vele, el akartam mondani, hogy minden az ő hibája, de nem ment. Láttam rajta, hogy magát okolja, és hogy belül ő is tropára ment. Nem voltak részegek, két sörtől senki sem lesz az – szerintem ez a Dan gyerek se. Akartam, nagyon akartam Jennyre haragudni, de ahogy teljesen összetörve itt állt előttem nem ment olyan könnyen. Jenny is megcsúszhatott volna a vizes úton, elé is kimehetett volna a szarvas. Valami olyat akartam mondani, hogy nem az ő hibája, de nem ment, nem bírtam kinyitni a számat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Úgy sajnálom. – A lány könnyei potyogni kezdtek. – Tudom, hogy te voltál neki a legfontosabb, neked pedig ő és én szétválasztottalak titeket – szipogta és jobban rákezdett. Még mindig nem bírtam semmit sem mondani, csak néztem őt. Mit kéne tennem? Egyáltalán kellene valamit?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Akit szeretünk, sosem veszítjük el, maximum nem vagyunk velük egy helyen. – Akaratomon kívül csúsztak ki a számon Mira szavai, mire Jenny meglepetten kapta rám a tekintetét, majd jobban sírni kezdett. Lehetséges, hogy egy sírós ikerre találtam?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kérlek, hagyd abba – mondtam még mindi kimérten. – Nincs miért sírnod.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hiányzik – nézett rám szipogva.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem hiszem, hogy jobban, mint nekem. – Hangom hidegsége engem is megijesztett. Nem akartam ezt mondani, csak úgy kicsúszott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Tudom. De szerettem, sőt még mindig szeretem. Ő… – És a sírástól nem tudta folytatni. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Gyere! – intettem neki és elindultam, ő pedig felzárkózott mellém. Nem éreztem úgy, hogy nekem jogom lenne őt utálni, hiszen Robert szerette. Ha ő tudta szeretni, akkor a lány tényleg megérdemelte.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7713056579448867483.post-47379880452752177242011-09-24T14:14:00.000-07:002011-09-24T14:14:45.567-07:0027.fejezet: Hosszú történet<div style="text-align: right;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--><i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt;">"Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben."</span></i></div><div style="text-align: right;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Sokat agyaltam azon, hogy igaz-e, hogy a két Jenny ugyanaz, meg, hogy akkor most, hogyan is érzek? Nem tudtam eldönteni, hogy mérges vagyok-e, meglepett vagy mindkettő esetleg, vagy valami egészen más. Sosem gondoltam volna, hogy a szomszédom lesz Jenny, akire ezelőtt haragudtam, mert nem volt képes oda tolni elém a képét a temetésen, meg, mert Robert az utolsó napjaiban vele foglalkozott. Habár ez hülyeség, mert nem tudhatta, hogy az utolsó napjai, és nem lehetnek ilyen önző gondolataim. Elvégre nem volt a tulajdonom. De igazából hülyeség haragudnom rá meg elítélnem, hiszen nem tudom, hogy mi játszódott le benne, vagy hogy én mit tettem volna a helyébe. Annyira nem tudok eldönteni semmit, teljesen össze vagyok zavarodva. Amikor Josh itt volt, váltig állította, hogy ismerős neki Cole. Mi van, ha látott róla egy képet Jennynél? Most felhívjam Josh-t és elmondjam neki a felfedezésemet? Te jó ég, megőrülök, mit csináljak? Oké, gondolkodjunk szépen. Ilyenkor az áltag ember kibeszéli a dolgokat a barátnőjével, de nekem egy sincsen. Hacsak… áh nem tudom, hogy kerítsem elő Mirát?! Egyáltalán kíváncsi rám, és megtehetem azt, hogy felhívom? Túlgondolkodom! </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">***</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Most a kezemben a telefonnal a nappaliban ülök, s a kis fecnire felírt telefonszámot nézem, amit Miss Watson-tól kértem el. Semmi kifogása sem volt az ellen, hogy megadja Mira számát, kifejezetten örült a dolognak. Próbált kérdezősködni a lányáról, de nem válaszoltam, mondván, hogy még semmit sem tudok. Ez persze ugye nem volt igaz, de ő nem tudja. Azt mondtam neki, hogy ne adja fel és folyamatosan próbáljon közeledni a lányához. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span> </span>Mira pár csörgés után felvette a telefont, kételkedve szólt bele:</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Halló?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Szia Mira, Hope vagyok…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hope? – szakított félbe meglepett hanghordozásával.<span> </span>– Valami baj van?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Meglepett, a reakciója, igazából elutasításra számítottam. Na jó, azt még mindig megkaphatom.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, csak…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Beszélgetni szeretnék. Ráérsz valamikor?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Most?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Most ráérsz? – Tisztára olyan voltam, mint egy ütődött.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Aha. Aztán meg biztos sürgős, ha elkérted a számomat és felhívtál. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát, fogjuk rá.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, ne fogjuk rá – Mira hangja határozottan csengett –, ha valaki megkérdezi, hogy ráérek e beszélgetni, akkor szerintem nem napok múltán akarja, hanem akkor.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Fejezd már be ezt a hát-ozást! Tudom, hogy igazam van és te is tudod. Nyugodtan megmondhatod, hogy Mira most szeretnék veled beszélni. Elvégre, mindketten tudjuk, hogy a múltkori még nincsen lezárva, ugye? – Mira hangja játékosan csengett és legszívesebben megöleltem volna. Nem szolgáltam rá arra, hogy úgymond rendelkezésemre álljon, ha én kitalálnom, hogy beszélgetni akarok, de azt teszi. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Igazad van.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hol szeretnél beszélgetni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Mérlegeltem egy kicsit, hogy part legyen vagy itt, mivel más helyeket nem tudok, de most nem volt kedvem lent fagyoskodni. Szóval azt mondtam Mirának, ha nem baj jöjjön ide. Húsz perc múlva már az ajtónk előtt állt a terepmintás kabátjában és az úgy látom tőle soha el nem szakadó bakancsban. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A szobámba mentünk, ahova bevittem pár muffint is, mert nem egy egész adagot vittem át Cole-nak. Eltettem magamnak egy párat, de a tegnapi nap dolgaira tekintettel olyan ideges voltam, hogy legkisebb gondom az evés volt. Mira is egyből rávetette magát a sütire és nagyon ízlett neki. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És, mi a helyzet veled? – pillantott rám Mira érdeklődve. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Semmi érdekes – rántottam meg a vállamat, pedig ez jó nagy kamu volt. Még szép, hogy van valami, ugye emiatt is hívtam ide. Mirán is látszott, hogy nem ilyen válaszra gondolt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nekem elmondhatod – olyan bizalmasan beszélt és nézett rám, hogy hittem neki. Nem tudom mi van benne, amiért mindent elmondok, na jó nem mindent, csak viszonylag sokat neki. Viszont most megijedtem és nem tartottam már olyan jónak ezt a beszélgetést, mert hosszú lenne elmagyarázni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Rájöttem, hogy hosszú…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Van időm – vágott a szavamba. – Beszélgetni akartál, hát beszélj! – parancsolt rám, miközben tovább ette a félbe hagyott muffinját. Lázasan kutakodtam valami más téma iránt, mert tényleg megijedtem, de csak a Mikulás jutott eszembe, a Mikulás jesszus! Azt meg biztosan Mira is tudja, hogy nem létezik, szóval ezt nem tárgyalhatom meg vele, azt meg még sem mondhatom, hogy én most tudtam meg, hogy nem ő hozta az ajándékokat. Na jó, tíz éves korom óta szinte semmit sem kaptam, szóval nem is volt mit hoznia. Mira továbbra is kitartóan nézett, végül megadtam magamat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jenny Sullivan-ről lenne szó – nyögtem ki végül.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jennyről? – Mira arcán átsuhant a meglepetés. – Ugye, furcsa lány? De nagyon rendes – mosolyodott el.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem találkoztam még vele.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hát akkor? – lepődött meg. – Csak nem ráhajtottál a bátyjára és üzenget neked, hogy kicsinál? – Mira huncutul elmosolyodott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Nem, dehogy! </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Akkor jó – nevetett fel. – Bár nem ilyennek ismerem, de azóta megváltozhatott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ez hosszú – sóhajtottam megint egyet lemondóan, de Mira nem hagyta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Mondd el, hátha segíthetek. – Mira túl megértő és segítőkész arcot vágott ahhoz, hogy elküldjem, ezért nagy levegőt vettem és próbáltam lerövidíteni a dolgot. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Volt egy barátom és volt egy barátnője. Beszéltem vele többször telefonon, kedvesnek tűnt, aztán úgy néz ki, ez a lány Jenny. – Ez így egyáltalán nem kerek és nem érhető, ezt mutatta Mira arckifejezése is. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Okéé – húzta el a szót. – Csak én nem értem a problémát? – ráncolta a homlokát. Nagy levegőt vettem, hogy visszavonulót fújjak és bejelentsem, hogy nem akarok erről beszélni, mikor Mira megszólalt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ne merd azt mondani megint, hogy hosszú! Látom rajtad, tudom, érzem, hogy nem csak a nevelőapád miatt vagy most ilyen búskomor. Róla minden nehézség nélkül beszélsz, az nem bánthat ennyire. Tudom, hogy van valami, amiről viszont nem beszélsz, és amiatt vagy ilyen, és ahhoz kapcsolódik Jenny. Nem kell elmondod, ha nem akarod, de el akarod nekem mondani, mivel felhívtál. Legbelül el akarod mesélni legalább egy embernek, hogy mi történt veled. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Csak néztem rá meglepetten, nem tudtam mit mukkanni. Valahol igaza van, de tényleg készen vagyok arra, hogy beszéljek róla?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ez úgy hangozott, mintha a számba adnád a szavakat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csak kimondtam, amire legbelül gondolsz – rántotta meg a vállát. – Nem muszáj most beszéled róla, lehet holnap is, vagy az után. Esetleg évek múlva, amikor kész leszel – ezzel elvette az utolsó előtti muffint és enni kezdte. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Mivel érdemeltem ezt ki, miért ilyen kedves és megértő velem? Hiszen ő maga mondta, hogy nem vagyunk barátok, és ezt én is tudtam. Tisztában voltam vele, hogy nem akarok a barátja lenni, csak úgy dumálni vele, ha úgy tartja kedvem, s persze én is a rendelkezésére álltam, ha ő úgy akarja. De vajon ezt így lehet? El lehet egymásnak mondani a legbensőségesebb érzelmeinket anélkül, hogy valamiféle kapcsolat szövődjön kettőnk között? Bízom benne, pedig nem is ismerem, és szerintem ő is bízik bennem. Miért? <span> </span>Elvettem az utolsó muffint és beledobtam saját magamat a mély vízbe, a medence közepébe. A francnak várjak arra, hogy készen álljak kimondani azt, hogy meghalt Robert? Szívem szerint sosem mondanám ki, meg nem történté tenném, de már nem lehet. Megtörtént és tudomásul kell vennem, el kell fogadnom!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ha unalmasnak találod, szólj. És ne mondd, hogy nem szóltam – figyelmeztettem, majd belekezdtem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Robert volt a legjobb barátom, amióta az eszemet tudom. Kiskoromban ismertem meg, szomszédok voltunk. Aztán évekre eltűntem, mert anyám megszökött velem, de végül haza mentünk és Robert még ott volt. Aztán jött Jack tíz éves korom körül és jöttek vele együtt a verések is. Robert mindenről tudott, folyton segíteni akart és gyermek védelmiseknek szólni, de nem engedtem neki. Na jó, attól függetlenül egyszer megetette, de elküldtem a nőt. Ő tartotta bennem a lelket, aztán egyetemre ment és barátnője lett, feltehetőleg Jenny Sullivan. – Mira szemébe néztem, miközben beszéltem s eddig nem látszott rajta, hogy félbe akarna szakítani, szóval folytattam. – Egyik este rendőrök jöttek Roberték házához, én egyből átrohantam. Robert meghalt. – Nehéz volt kimondani, nehéz volt mással beszélni erről Josh-on kívül, de megtettem és mintha valami mázsás súly esett volna le a mellkasomról. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Aztán meg Jenny nem jött oda hozzám a temetésen, pedig nagyon akart velem előtte találkozni, úgy volt, hogy Robert haza is hozza őt. Nem tudom, mit higgyek vagy érezzek – fakadtam ki. – Őt hibáztattam, amiért ez történt, de hiszen ez nevetséges! Nem tudom mi van, én… – Nem sírtam, csak nem találtam a szavakat. A történet folytatását, miszerint öngyilkossági kísérletre vetemedtem inkább most nem mondtam el.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Hogy történt?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Autóbaleset. Egy szarvas ment ki eléjük, az út vizes volt. Mindketten ittak egy-két sört, de nem voltak részegek. Robert haverja vezetett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Részvétem. – Közelebb mászott hozzám az ágyon és a karomra tette a kezét. A részvétét nem csak úgy oda dobta, úgy éreztem szívből jön. Ő tudja, milyen elveszíteni egy legjobb barátot. Szegény már hármat is elveszített. Most már pedig biztosan tudja, hogy tényleg megértem, hogy mit érez, hogy mi történt vele. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ez tényleg nem Jenny hibája, és lehet, hogy azért nem ment oda, mert félt. Ne kérdezd mitől. De azt ugye tudod, hogy nem veszítetted el Robertet? – nézett rám halvány mosollyal. Dehogynem veszítettem el! Miket beszél itt? – Mindig veled marad az emlékeidben, tudod akit szeretünk sosem veszítjük el. Maximum már nem vagyunk egy helyen Annabelle-lel, meg Roberttel. De a mi egy részünk hozzájuk tartozott és biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is így van. Hiába mentek el, azt a részüket örökre itt hagyták nekünk. – Könnyek csillogtak Mira kék szemeiben, és éreztem, hogy én sem bírom már sokáig. Nem gondolkodtam sokat, csak gyorsan magamhoz öleltem. Mira visszaölelt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Sajnálom – motyogtam, mikor elhúzódtam tőle.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ugyan már – mosolyodott el. –<span> </span>Soha ne kérj ilyenért bocsánatot.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Nem tudom miért, de felnevettem miközben letöröltem a könnyeimet. Nem értettem ezt a lányt, annyira normális, hihetetlen az, amit az anyja állít róla. Talán csak hülyeség? Nem, nem hiszem. Talán csak irányomba ilyen kedves és normális, talán ez az igazai arca és a haverjainak csak egy állarcot mutat. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mira még ott maradt és beszélgettünk lényegtelen dolgokról, s közben rájöttem, hogy nem tudok csak úgy érzelmek nélkül vele lenni, hozzá is ugyanúgy kötődöm, mint Cole-hoz és azt szeretném, hogy barátok legyünk. Mikor Mira mondta, hogy mennie kell, kikísértem, de mikor nyitotta volna ki az ajtót, pont akkor kopogtatott valaki. Mikor a lány kinyitotta az ajtót Cole-lal találtuk magunkat szembe.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ó, szia Mira – mondta Cole zavart arckifejezéssel, és mintha tudom kéne, hogy mire gondolt, rám nézett. Az eddig szolidan mosolyogó Mira, már nem szolidan mosolygott. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Csá, Cole – mondta lazán. – Mizu?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Semmi. Veled?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Ó, csak a szokásos. Na, de én mentem is, nem zavarok. Szia, Hope – fordult felém egy huncut mosoly kíséretében, majd elsétált Cole mellett. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Honnan ismered? – kérdezte, mikor beértünk. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miért? – kérdeztem gyanakvóan, mert nem tetszett a hangsúly, amivel Cole kérdezte.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Kicsit bajos – húzta el a száját. Nem gondoltam volna, hogy pont Cole lesz előítéletes. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">És? Mi közöd hozzá? – emeltem fel a hangomat. – Ő a legnormálisabb ember, akivel itt találkoztam! – fújtattam dühösen, de magam sem értettem miért. Egyből ugrom, hogy megvédjem. Cole arcán is látszott, hogy nem teljesen ért, de most nem is Mira érdekli.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Oké – tartotta védekezően maga elé a kezeit. – Beszélnünk kéne.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Miről? – még mindig kicsit mérges voltam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 24pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span dir="LTR">Jenny-ről.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;">Egyből elszállt a dühöm, csupán csak félős pislogásokra futotta. Tudtam, hogy nem fogok elmondani semmit Cole-nak, de vajon ő tudja, hogy én honnan is „ismerem” a húgát?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 6pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div style="text-align: left;"><br />
</div>linstherhttp://www.blogger.com/profile/02411991439171197694noreply@blogger.com3