Lida novellája!

Sziasztok!

Most nem fejezetet hozok, sőt még csak nem is saját művemet. Egyik kedvenc olvasóm, Lida egyik novelláját. Kíváncsi lenne a véleményetekre, szerintem megéri elolvasni. Azt meg mindketten megköszönnénk, ha kommentet is írnátok :D Nekem nagyon bejön a stílusa, ahogy fogalmaz, az egész. Szóval ki ne hagyjátok emberek!

Jó olvasást!

Vége

 - Aha, szerintem is - nevetett fel Naomi.

 - Akkor holnap? - Mosolygott Linsther. 

 - Holnap - bólintott a lány. Megölelték egymást, majd Naomi búcsút intett barátnőjének. - Huhh... - sóhajtott, mikor eszébe jutott, milyen messze kell még gyalogolnia, hogy a barátjához érjen.

  Már fél órája sétált, ezüst karperecei hangosan csörögtek vékony csuklóján. Fekete, szegecsekkel díszített felsője néhány helyen kilyukadva: még két hete vagdosta szét a vékony anyagot egy konyhai ollóval. Gondolataiba merülve haladt, mikor mozgást észlelt oldalról, a fák felől. Egy pillanatra megtorpant, úgy lesett, de semmit nem látott, akárhogy hunyorított. Végül vállat vont, azt gondolva, biztos csak hallucinál a fáradtságtól.

  Továbbment, s olyan fontos dolgokon gondolkodott, mint például: befestesse-e a haját feketéről vörösre, ahogy Linsther tanácsolta neki, vagy hogy mit fog szólni Mick, a barátja az új Adidas gatyájáról, na meg persze az elmaradhatatlan diéta-kereső gondolatok, mert mindenáron le szerette volna vinni magáról azt a pár súly felesleget.

  Naomi nem volt szép lány. Vékonyszálú, gyakran mosandó fekete haja a derekáig ért, vastag ajkai enyhén ferdén álltak az arcán. Fakó, sötétzöld szemei, bár nagyok voltak, a sebhely, ami a jobb arcféltekén helyezkedett el, elvonta a figyelmet mindenről, ami esetleg szépnek számított volna benne. A csillag-alakú seb már kicsi korától ott éktelenkedett, mikoris hatéves korában egy pulikutya megharapta. Emiatt torzult el egyébként gyönyörű szája, ami talán az egyetlen pozitívum volt az arcán. A mellei kicsik és laposak voltak, tizenhét év alatt sem nőttek akkorára, mint azt egy tinilány elvárná. Kicsit kövérke volt, és ha sötétben elölről nézed, akkor olyan, mintha egy fát látnál: a csípője nem szélesedett ki, egybefolyt vastag derekával, lábai nem voltak formásak.

  Önbizalom híján hát, mivel azt szerette volna, ha az emberek nem csak csúnyasága miatt nézik meg, úgy döntött, követni kezdi az "emó" stílust. Feketében járt, sötét színekkel füstös-sminket varázsolt minden reggel az arcára, bordó -és lila rúzsokkal kente ajkait, és egy fekete fakeresztet hordott mindig a nyakában. Mick-kel is így ismerkedett össze: a srácra a legnagyobb jóindulattal se mondhatja senki, hogy helyes. Facebook-on ismerkedtek meg egy emós klubban, majd randizni kezdtek, végül a kapcsolatuk két év után se ment tönkre.

  Gondolataiból egy zaj riasztotta fel Naomit. Mintha valaki rálépett volna egy száraz faágra. Dübögő szívvel várt pár másodpercet, majd, miután nem követte újabb hang az előzőt, futni kezdett Mick házáig. Bár sokszor meg kellett állnia, hogy ne fulladjon meg, tíz perc múlva már az előszobában vette le a bakancsát.

 - Mick, ittvagyok! - Kiabálta be a nappaliba, majd a hangját követve belépett a szobába. - Látom, haladsz a kipakolással - mosolyogott, látva, hogy a kartondobozok változatlanul össze-vissza voltak pakolva a szőnyegen. Mick boxerben, cigivel a kezében, és sörösdobozzal a lábánál nézte a hatalmas plazmatévé képernyőjét. Rámosolygott a lányra.

 - Ja, olyasmi - motyogta, majd intett Naominak, aki erre, mint egy engedelmes kiskutya, rögtön melléhuppant. A srác lazán átölelte a vállát. - Mizu Linsther-rel?

 - Megvan. Holnap találkozok vele a parkban, hogy megbeszéljük a bátyja meglepetés-bulijának a részleteit - válaszolta Naomi. - Veled? Minden rendben? - Ült fel, s végigsimított a borostás arcon.

 - Ühüm - dünnyögte a barátja. - Holnap lesz a szülinapom. Mit kapok? - Nézett incselkedve a lányra.

 - Hmm, nézzük csak... egy emós pasi mit kérhet a tizenkilencedik szülinapjára... nem is tudom... - gondolkozott játékosan, mire Mick oldalba bökte. Naomi elnevette magát. - Ne légy ilyen buta, természetesen már rég megvan az ajándékod. - Mosolygott.

 - Helyes - bólintott vigyorogva Mick, majd hirtelen felállt, a karjába kapta barátnőjét, és elejtve a cigicsikket, felrúgva a sörösdobozt, mindenen átvágva a hálószobájába cipelte, ahol ledobta az ágyra, és boldogan estek egymásnak.

 - Mit gondolsz, meddig akarod ezt folytatni? - Dünnyögte Mick Naomi hajába, miközben meztelen testük a takaró alatt összefonódott, s mindketten fáradtan meredtek a sötétségbe.

 - Micsodát? - Kérdezett vissza a lány. A fiú gyengéden végigsimított a hátán.

 - Hát ezt. Teljesen rendszertelen az életed. Nekem hála rászoktál a cigire, az alkoholra, a vad szexre... vágod magad, feketében jársz, alapozóval próbálod eltűntetni a sebedet az arcodon. Alig tanulsz, vagy hat tantárgyból bukásra állsz, pedig két hónap, és itt a félév. Az osztálytársaiddal rosszban vagy, a szüleidet megveted, és...

 - Oké, vettem - szólt bele Naomi. A száját rágta, majd felsóhajtott. - Majd... majd rendbehozok mindent. - Motyogta.

 - Jó, de mikor? Tizenhét éves vagy, ideje lenne munkát keresned, és egy komolyabb férfi után nézned... - ekkor a lány hirtelen felült, meztelen, sápadt teste világított a sötétben. Ijedten nézett a fiúra.

 - Mit beszélsz? - Kérdezte pár oktávval magasabban. Hangján tisztán hallatszott, hogy kétségbe esett barátja előbbi szavaitól. Mick felsóhajtott.

 - Ugyanmár, Mimi. Te is tudod, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb a számodra...

 - De igenis te vagy! - Szólt bele sírós hangon megint a lány. - Én téged szeretlek! - Csillogott a szeme. A fiú erre akaratlanul is elmosolyodott.

 - Tudom. Én is szeretlek. De... rossz hatással vagyok rád. Ezt nem hagyhatom - suttogta. Pár percig csendben maradtak, majd Naomi végigsimított a barátja arcán.

 - Lemondassz rólam? - Kérdezte halkan. Arcán egy pillanatra megcsillant egy könnycsepp. Mick lefogta a kezét, és a tenyerébe csókolt.

 - Lemondok rólad, hogy megmentselek magamtól. - Suttogta. Naomi már válaszolt volna, mikor kintről zaj hallatszott. A fiú felült, védelmezően a háta mögé takarta a rémült lány. Aztán felállt, sietősen magára kapott egy boxert meg egy pólót, és elindult kifelé.

 - Mit művelsz? - Kérdezte halálra váltan Naomi.

 - Csss... - intett le Mick hátra sem nézve. - Csak kilesek.

 - Várj, veled megyek! - Pattant fel a lány, majd felcsatolta magára fekete melltartóját, s belebújt csipkés bugyijába. Barátja türelmesen várt, majd megfogta a kezét, úgy indultak ki a szobából.

  Beléptek a nappaliba, ahol, bár már Mick lekapcsolta a villanyt, most világosság volt. A falhoz lapultak.

 - A picsába... a kurva életbe... - káromkodott Mick, mikor egyértelműen beszélgetés és pakolászás hallatszott a szobából. Betörtek. Naomi sápadtabb volt, mint a fehér fal körülötte.

 - Mick... azt hiszem... azt hiszem, ez az én hibám... - motyogta. Mikor a fiú értetlenül nézett rá, megmagyarázta: - Mikor jöttem feléd, valaki követett.

 - A francba! - Szisszent fel a srác, mire elhallgattak a nappaliban. Naomi és Mick ledermedt. Csend.

  Aztán minden hihetetlenül gyorsan történt: három alak pendült ki a szobából, kettő a reagálni sem tudó Mick-re ugrott, a harmadik meg elkapta Naomi karját, s befogta a száját, mielőtt a lány rémületében felsikoltott volna.

 - Kussolj! - Dörrent rá a férfi. A másik kettő a fiút igyekezett lefogni.

 - Maradj már, te buzeráns! - Lihegett a legmagasabb férfi, mikor Mick csak nem akart lenyugodni. Sikerült szilárdan megtartaniuk.

 - Te! Idefigyelj! - Bökött a fiúra a Naomit lefogó alak. - Van valami értékes a házban a sok hülye emós cuccaidon kívűl, amit a dobozokban találtunk? - Kérdezte mérgesen, de mikor Mick nem válaszolt, csak makacsul próbált kiszabadulni, Naomi érezte, hogy valami hideg fémcső a fejéhez nyomul: egy pisztoly. A levegő megdermedt, a srác elborzadva meredt a fegyverre, Naomi mozdulni se mert, még levegőt venni is alig, a férfiak meg halkan nevetni kezdtek. - Na, ha  nem válaszolsz, átjukasztom szépen a ribanc fejét - közölte halálos lelki nyugalommal a férfi. Mick megrázta a fejét, jelezve, hogy vegyék le a kezüket a szájáról, hogy tudjon beszélni. Mikor végre szabaddá vált a szája, hadarni kezdett.

 - A hálószobában, a tükör mögött van egy széf... van párszáz forint ott, amit a szüleimtől kaptam...

 - Remek - röhögött a fegyveres, majd Naomit magával vonszolva megnézte, hogy igazat mondott-e a fiú. Pár perc után úgy hallatszott, mintha betörtek volna valamit, majd a szoba ajtajában vigyorogva állt meg a férfi. Fél kezével Naomi száját fogta be, másik kezébe pedig a pisztoly és egy összekötött pénzcsomó. Nevetve a földre dobta a lányt, aki az ijedtségtől megszólalni se bírt, csak elterült a csupasz földön. - Helyes. Örülök, hogy nem hazudtál - vigyorgott továbbra is Mick-re.

  Naomi az ajtóra pillantott: talán kiszaladhatna... na de Mick? Tuti végeznének vele. Na, nem mintha meg tudná védeni a férfiakkal szemben, de legalább ha ottvan mellette, nem érzi úgy, mintha cserben hagyta volna. Ígyhát nem mozdult, és imádkozott, hogy hamar menjenek el a rablók, és lehetőleg hagyják életben mindkettejüket. De a lányhoz nem volt kegyes a sors. A rémálom még csak akkor kezdődött...

  A szél csendben fújdogálta a kopasz fákat az éjszakában. Az utcák sötétek és csöndesek voltak. Csupán egyetlen ablakból látszott világítás. Az ablakban egy ijesztően vékony, hosszú, fekete hajú lány ült. A párkányon helyezkedett el, térdeit felhúzta, kezével átkulcsolta a lábait, arcát a combjaiba temette.

  Újra és újra lejátszódtak előtte az egy hónappal ezelőtt történtek. Először az a megrázó beszélgetés Mick-kel, majd azok a fekete ruhás férfiak, a pisztoly... kötelek, Mick kétségbeesett küszködése, amikor a székhez kötötték, a sok vér, ami a fiú testébe fúródott kések által okozott sebekből törtek elő... aztán azok az ocsmány nevetések, a szorítások a végtagjain, a meztelen testére ránehezedő testek, az undorító hangok... mindenre tökéletesen emlékezett.

  A férfiak aznap éjszaka nem csak a pénzt vitték magukkal a házból, hanem egy élet elvevésének terhét, és egy lány becsületét s sikolyainak visszhangját a fülükbe.

  Miután azt hitték a meggyalázott, ájult testre, hogy halott, kisétáltak a házból, mintha mi sem történt volna. Naomira reggel talált rá Linsther, a barátnője, miután a lány nem ment a megbeszélt helyre. Mikor látta Mick agyonkínzott testét, és Naomi még lélegző, de nagyon gyenge alakját, azonnal hívta a mentőket. Míg azokat várta, mindent megtett a lányért, amit megtehetett: kirángatta a vértócsából, egy pokróccal betakarta reszkető testét, vizes ronggyal letörölte véres combjait.

  Azóta egy hónap telt el. Naomi egyetlen egy szót sem szólt senkihez. Nem evett, alig ivott, még a tusoláshoz is erőt kellett vennie. Csak a szobájában volt, bezárkózva, a sötétben kuksolva. Nem sírt, nem zokogott, egyetlen könnyet sem ejtett, csak ült, és a falat bámulta.

  A mai nap azonban más volt. Órára pontosan harminc napja, hogy az eset történt. Az eset, ami megváltoztatta és tönkretette egy fiatal lány életét. Naomi életét.

  Mikor ott ült, a párkányon, hagyva, hogy a hideg levegő teljesen átfagyassza csontvázhoz hasonlító testét, lassan felemelte az arcát. Érezte, hogy nem bírja. Nem fogja kibírni. Zsibbadt lábait kinyújtotta, majd óvatosan lelépett a fűbe. Hosszú, fehér ruháját fújta a szél, ami egyre hevesebben süvített a házak között. Naomi vonszolni kezdte magát. És ment. Ment, két órán keresztül, akár egy zombi, ment, míg elérte célját: egy hatalmas domb. Kiskorában mindig ott játszott a barátaival, a domb tetejére azonban nem engedték fel őket, és tudta is, hogy miért nem: egy nagy tó volt a másik oldalán.

  Felmászott a dombra, többször felsértve térdét és tenyerét. Nem foglalkozott vele, nem is érezte a fájdalmat. Lihegve ért fel. Négykézláb ment a domb széléig, nem volt ereje már. Lenézett, és a szeme megcsillant: sziklák. Hatalmas, hegyes sziklák és fadarabok emelkedtek ki a fekete víz sima tetején. Elérte a célját.

  Felállt. A szél feltámadt, hatalmas erővel támadt neki. Mintha csak könyörögne neki, hogy ne tegye. De Naomi hajthatatlan volt.

  Könnyek gördültek ki a szeméből. Lassan végigfolytak sápadt arcán, az álláig, ahonnan a mélybe vetették magukat. A lány becsukta a szemét, nagyot lélegzett, majd halványan elmosolyodott. Mindjárt vége. Béke jön. Senki és semmi nem fogja megzavarni, hogy Mick-kel lehessen. Boldog lesz.

  A lábai erőtlenül rugaszkodtak el a talajtól. A test lezuhant, egyenesen a sziklákra. A fehér, vékony anyagot piros vér áztatta át. A lány hosszú haja szétterült a vízen. Kezei és lábai élettelenül lógtak le a mélybe.

  Csend volt. Semmi nem hallatszódott. A hold fénye megcsillant a sötét tavon. Egy lélek szállt el, észrevétlenül, ugyanúgy, ahogy naponta szállnak el lelkek a világról.

  A holttestet körbeölelte a feketeség, a lány szemei élettelenül meredtek előre. Még halálában is egy könnycsepp gördült ki, s folyt le az arcán.

  Vége volt. Vége a szenvedésnek. Mindennek vége.

~.Lida.~