2012. február 21., kedd

Köszönetnyilvánítás

Köszönetnyilvánítás

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvasott és azoknak is, akik még véleményt is írtak. Sokszor segítettek nekem, adtak újult erőt, esetleg új ötletet. Például amikor Hope és Cole elmegy motorozni, nem biztos, hogy létre jött volna, ha a Kérdések Hope-nak felhívásban nem hívják fel rá a figyelmemet (Darolyn :D).  Ezen kívül ott van még a bétám, Baree. Igazi vámpír sebességgel javít, küld nekem csigákat, és jó zenéket mutat. És ha már így a zenénél tartunk, akkor meg kell köszönjem a Skilletnek, hogy van Lucy (Baree-nak, meg hogy megmutatta). Tök milyen részt írtam, imádtam hallgatni! Ha Lucy nem lenne, akkor biztos, hogy sok minden nem ilyen lenne a történetben.
Fontosnak tartottam ezt a köszönetnyilvánítás részt, mert tényleg sok mindent köszönhetek a lelkes olvasóimnak (mit gondolsz, Lida?), na meg aztán ez az első igazi történetem. Még mindig nem hiszem el, hogy megírtam végig!
Megy mindenkinek a virtuális nagy ölelés, és remélem örömet szereztem nektek a történettel.

Ps: fizetetlen szabadságom után, majd adok hírt magamról, hogy milyen történettel vagyok várható és hogy mikorra. 

7 megjegyzés:

Szarafina írta...

Szia!

Sajnálom hogy vége lett.
De egyszer mindennek véget kell hogy érjen.
Alig várom már az új történeted.

Puszi Szarafina :)

Bri. írta...

Hellóka!

Huh, de fura. :| Na de akkor kezdjünk is bele a szokásos kommentbe. :)

Mikor megnyitottad a blogot eléggé új volt számomra, elvégre legtöbbször fantasykat olvasok, ráadásul itt magunknak kellett elképzelni a szereplőt, nem volt kép, mint a legtöbb blogon, s ez sokkal nagyobb szabadságot adott az olvasónak.

Tetszett, hogy a történet elég komoly témát feszeget, hogy ennyire jól megtudtad írni és folyton fenn tudtad tartani az olvasó figyelmét.

Voltak szomorú részek és boldogok, még mindig hiányzik Robert, de ahogyan a történettől most végre tőle is el kell búcsúznunk. :)

A karakterek tökéletesen megvoltak formálva, érezhető volt Hope változása egy idő elteltével, ahogyan fokozatosan haladt a boldogság felé és szerették meg egymást Coleal.

Kidolgozott volt, gördülékeny és élvezhető. :)
Ritka ilyen jó, nem elkapkodott és befejezett történetet találni a blog világban és örülök, hogy én nyomon követhettem a blog sorsát. :)

Sokat gondolkodtam, hogy majd a történet befejeztével mit írok még, de most hirtelen mindent elfelejtettem, csak annyi zakatol a fejemben, hogy vége és egyszer ezer örömmel találnám a történetet egy könyvespolcon, tökéletesen helytállna egy boltban, és senki ne mondja, hogy elfogult vagyok! :$ :d

Mindenesetre alig várom az újabb történeted és csak megköszönni tudom, hogy olvashattam/tuk Hope történetét. :)

Xoxo.

Darolyn Hawks írta...

Nagy-nagy köszönet, hogy megírtad, és mindenképp jelezz, mielőtt "visszatérnél":)

linsther írta...

Sziasztok!

Szarafina, remélem tetszeni fog az új is :D Ja, és tetszik a profilképed ;) Jó embernek szurkolsz :D

Bri, ez de szép hosszú lett *_*
Igen, nem voltak képek...Persze keresgettem, de nem találtam megfelelőt. Alább nem akartam adni az igényeimet, szóval így rátok hagytam :D
Nagyon jól esik olvasni a komidat :D Mondjuk én kételkedem benne, hogy megállná helyét könyv formában. Ahhoz rendesen át kéne még dolgozni az tuti :D
Én köszönöm, hogy olvastál! :D

Szarafina írta...

Szia!

Biztosan tetszeni fog.Ugye én is szeretem.
Ha gondolod és van kedved akkor beszélget hetünk majd a Forma-1 ről vagy akár miről.
Persze csak akkor ha van kedved .
Puszi Szarafina

linsther írta...

Darolyn, most találtam meg a bejegyzéseidet a spamok között. Örülök, hogy észre vettem őket, de nem értem hogy kerültek oda :/

Szarafina, persze, van kedvem :D Bár szólok, hogy nem értek hozzá, csak szurkolok erőteljesen :D

Szarafina írta...

Szia!

Örülök hogy szereznél beszélgetni. Légyszi írj majd rám ha lesz időd kmerci93@gmail.com

Puszi Szarafina